Nem csoda tehát, hogy az euró forintban kifejezett árfolyama 260 fölé emelkedett.
Komoly bajban lesz a jegybank monetáris tanácsa a jövő hétfői kamatdöntés során. Egyrészről az utóbbi időben igen nagy mértékű óvatosságot tanúsított a sokak által sürgetett kamatcsökkentés terén - csak egyszer lépett, akkor is kicsit -, másrészről viszont az inflációs mutató most a várakozásoknak megfelelő, az index csökkent. Ez elvben ösztönözhetné a kamatcsökkentést, a most már fokozottan óvatos monetáris politika keretei közé is beférhetne. Igen ám, csakhogy a forint váratlan és nagymértékű gyengülése komoly ellenérv. Azért is, mert a forintgyengülésnek hosszú távon inflatorikus hatása van (feltéve, hogy ilyen szinten marad a kurzus, ami lehet, hogy merész feltételezés, de az ellenkezője talán még merészebb lenne), de azért is, mert elvben egy kamatcsökkentésnek gyengítenie kell a nemzeti valutát, márpedig a jelenlegi helyzetben ez nem kívánatos.
A forint ugyanis magától is gyengül, a folyamat erősítése pedig olaj lenne az amúgy is nagy lángon égő tűzre. Az elmúlt héten valóságos dráma bontakozott ki a devizapiacon, a forint kisebbfajta mélyrepülést produkált. Míg a hét elején az euró kurzusa 252,5 forint körül mozgott, s már ilyen körülmények közt is gyengélkedőnek tartotta a befektetői közvélekedés, a hét végére az árfolyam 261 feletti csúcs után 257 fölé került. Belső és külső okokkal, hírekkel egyaránt magyarázható a drámai helyzet, ezek együttes hatása okozhatta a megdöbbentő változást.
Itthon a GDP-növekedés mértéke sokkolta a piaci szereplőket, ugyanis még a legpesszimistább várakozásoknál is alacsonyabb lett, ami érthetően aggodalmat kelt. Nem segített ezen az sem, hogy az inflációs mutató a várakozásoknak megfelelő lett - a két adat eredője ugyanis egyértelműen negatív, azaz az infláció csak egyszerűen hozta a papírformát, azaz nem tudta kompenzálni a másik, igencsak negatív adatot. Amikor pedig a piac megnyugodhatott volna, s többen már komoly korrekcióra számítottak, jöttek a külföldi rossz hírek.
Amint az ilyenkor lenni szokott, az állampapírhozamok is emelkedtek, igaz, korántsem drámai mértékben. A hét elején a nagymértékű forintgyengülés állampapír-piaci hatását ugyanis kompenzálhatta, hogy a kedvezőnek mondható infláció miatt erősödtek a kamatcsökkentési várakozások, ami az állampapírpiacon törvényszerűen keresletnövekedést okoz, így a hozamok akkor még alig emelkedtek. A három hónapos diszkontkincstárjegyek keddi aukcióján azonban már mutatkoztak baljós előjelek. A csütörtöki kötvényaukciós eredmények csak tovább sötétítették a képet: a hároméves papír 7,36 százalékos, míg a tizenöt éves 6,74 százalékos átlaghozam mellett talált gazdára - ezek az értékek 16 bázisponttal magasabbak az aukció előtti referenciahozamoknál. Ugyancsak közös jellemzője volt a két aukciónak, hogy a maximális hozam 3 ponttal haladta meg az átlagot, ami nem nagy mérték ugyan, de a jellemző különbség csak 1-2 pont szokott lenni.
A nemzetközi méretű likviditásszűke itthon is éreztette hatását, a múlt héten MNB-kötvényekbe a szokásosnál jóval kevesebb pénzt fektettek, s a forgalomban lévő kötvényállomány nagyjából 100 milliárd forinttal csökkent, amivel a bűvös ezermilliárdos szint alá került. A kötvényvásárlási kedv megcsappanásán persze már csak azért sem csodálkozhatunk, mert megugrottak a bankközi kamatok, miközben a kötvény hozama az alapkamathoz rögzített (azzal megegyezik).
Ádám Zsigmond