Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt azon vállalatok száma, amelyek logisztikai feladataik kiszervezése mellett döntenek. Ennek hátterében általában a költségcsökkentés lehetősége áll. Amennyiben a logisztika nem tartozik egy vállalat alaptevékenységi körébe (menedzsernyelven a core businessbe), úgy az abba történő folyamatos beruházás és az emberi erőforrások biztosítása nem gazdaságos megoldás. Főként akkor nem, ha a termékforgalomban szezonális ingadozások mutatkoznak, így kezelésük indokolatlanul nagy és állandó költségterhelést jelent a vállalatnak.
A logisztika kiszervezésével esetenként (egy termékcsoportra vonatkozóan) 10-20 százalékos logisztikai költségcsökkenés érhető el, mert az új szolgáltató optimalizálja a szállításokat és a teljesítményalapú elszámolás következtében a szezonális változásokkal kapcsolatos kapacitáskihasználtság-ingadozás költségterheit átvállalja. A logisztika kiszervezését tervező vállalatnak azonban ügyelnie kell arra, hogy olyan szolgáltatót találjon, amelynek bevonásával a szolgáltatási minőség javul, a termékek kezelése gondos kezekbe kerül. A kiszervezési fázisban ez jelenti a vállalat számára a legnagyobb munkát, főleg azoknál a cégeknél, amelyek élelmiszer-előállítással és -forgalmazással foglalkoznak.
Az utóbbi időben az élelmiszer-biztonság nagy hangsúlyt kap a kereskedelemben és az élelmiszeripar minden területén. Ennek megfelelően előtérbe kerül az élelmiszer-ellátási láncokban az élelmiszertermékek útjának nyomon követése iránti igény.
Ahhoz, hogy egy sokszereplős élelmiszerláncban az áruk szállítása, feldolgozása, csomagolása, elosztása, tárolása során ne vesszenek el a szükséges információk, fejlett informatikai megoldásokra van szükség. Ennek megvalósítására dolgozzák ki az élelmiszer-ipari terméket előállító vállalatok a nyomon követési eljárásaikat, és követelik meg az ellátási láncba bevont minden szereplőtől, így a logisztikai szolgáltatótól is, hogy az információk feldolgozására, megőrzésére és visszakereshetőségére megfelelő eszközöket alkalmazzon.
Ha egy élelmiszer-forgalmazó vagy -gyártó cég úgy dönt, hogy kiszervezi logisztikai folyamatait, meg kell győződnie arról, hogy az általa választandó szolgáltató felkészült-e a termék speciális kezelési körülményeinek biztosítására, és rendelkezik-e megfelelő információs rendszerrel, amivel a megnövekedett információs igényt képes kielégíteni.
A Régens Informatikai Rt. a V&T Logisztikai Kft.-nél 2006-ban vezette be azt az informatikai megoldást, amely képes a logisztikai szolgáltató raktárába a gyártótól homogén raklap formájában beérkező áruk teljes nyomon követésére a raktári manipuláció és a disztribúció során. Vadász Tibor, a V&T Logisztikai Kft. ügyvezető igazgatója azzal indokolta az informatikai rendszer új alapokra helyezését, hogy rendszerüket alkalmassá kellett tenni adatfogadásra és adat-visszajelentésre, részben szabványos EDI (Electronic Data Interchange) alapokon. Emellett egy zárt rendszerű termék-nyomonkövetésre alkalmas megoldást kellett találni, amely képes kezelni az EAN 128-as vonalkódszabványra épülő áruazonosítást a teljes raktári manipuláció során. Ugyanakkor a V&T-nél bevezetett hasonló komplex megoldások alkalmazásának rengeteg kockázata van. Vadász Tibor elmondta, mindenképpen egy olyan informatikai céget igyekeztek keresni, amelynek komoly múltja van a logisztikában, ismeri az ellátási folyamatokat és rendelkezik kész modulokkal. Emellett fontos volt, hogy tisztában legyen a rádiófrekvenciás hálózatokkal és azok infrastrukturális elemeinek tervezésével, kivitelezésével. A tárgyalások során a Régens Informatikai Rt. bizonyult a legalkalmasabbnak a projekt megvalósítására.
Az új rendszerrel a V&T az italgyártásban és -forgalmazásban piacvezető megbízóit képes magasabb színvonalon kiszolgálni. A vállalat működését átfogó új informatikai beruházás egy részét saját forrásból fedezi, egy részét pedig a GVOP 4.1.1. pályázati prioritásában benyújtott pályázaton a Régens segítségével igyekszik megszerezni. A V&T bízik benne, hogy 50 százalékos forrásbevonással könnyíthet a megvalósítás anyagi terhein, és így hamarabb térül meg a ráfordítás.
