Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Úgy tűnik, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) egyre keményebben szankcionálja a megtévesztő vagy valótlanságot állító reklámokat. A GVH 2002-ben és 2003-ban egyaránt 52 esetben indított vizsgálatot fogyasztó megtévesztése miatt, ám két éve a kiszabott bírságok összértéke még csak 35 millió, míg tavaly már 90 millió forint volt. A teljes képhez azonban az is hozzátartozik, hogy látszólag a cégek is egyre többet engednek meg maguknak. Míg 2002-ben az vizsgált ügyekből 31-ben állapított meg jogsértést és 17 esetben szabott ki bírságot a hivatal, addig tavaly már 33 ügy volt jogsértő és 23 végződött bírsággal – derül ki a GVH adataiból. A helyzet nem javult idén sem: a 2004-ben eddig lezárult 36 vizsgálatból 30 esetben állapított meg jogsértést a hivatal, a kiszabott bírság összértéke pedig lapunk számításai szerint meghaladja a 137 millió forintot.
A rekorder 60 milliót fizetett
Gyakori hiba a felső fok használata a hirdetésekben, azt ugyanis igen nehéz, ha nem lehetetlen, bizonyítani, hogy az adott termék vagy szolgáltatás a legolcsóbb vagy a legjobb. Ez legutóbb az Electro Worldnek került ötmillió forintjába, a társaság ugyanis egyes 2002-ben, 2003-ban és 2004-ben megjelent reklámújságjaiban azt állította, hogy az általa alkalmazott árak a legalacsonyabbak a piacon, illetve ő rendelkezik a legnagyobb választékkal. Szinte biztosan bírsággal számolhat az a cég is, amely mosószerét úgy reklámozza, hogy a hirdetésben összehasonlító tesztet végez. A GVH szerint ugyanis – s ez a vélemény megegyezik a szakmában mértékadó állásponttal – laboratóriumi körülmények között végzett teszteléssel nem lehet bizonyítani, hogy bármelyik azonos kategóriába tartozó mosópor jobb lenne a másiknál, jelenleg ugyanis nincs olyan rögzített vizsgálati szabvány, amit mindenki elfogadna. Az ezen a területen visszaesőnek számító Henkelt legutóbb a Persil Power Perls reklámjai miatt meszelték el, ez 14 millió forintjába került a cégnek.
Az idei legnagyobb bírságot egyébként a Forever Living Products Kft.-re szabták ki. A társaság a „Tisztán és egyszerűen” című kiadványában, az általa forgalmazott hangkazettákon, valamint a nyomtatott és elektronikus formában megjelenő „Forever Aloe” című havilapjában megjelentetett terméktapasztalatok közzétételével termékeinek gyógyhatást tulajdonító tájékoztatást adott az azt alátámasztó hatósági eljárások lefolytatása és a szükséges engedélyek nélkül. A GVH, amellett hogy eltiltotta a vállalkozást a tevékenység folytatásától, 60 millió forintos bírsággal honorálta a cég eddigi tevékenységét.
Ügynökség nélkül többet hibáznak
Hargitai Lilla, a Magyar Reklám Szövetség (MRSZ) főtitkára úgy véli, hogy az ügynökségek egyre ritkábban készítenek olyan hirdetéseket, amelyek nem felelnek meg a törvényi előírásoknak. A jogszabályba ütköző gyakorlat inkább a tapasztalt ügynökség nélkül reklámozó, kisebb hirdetők sajátja, és a probléma gyakran abból ered, hogy nem ismerik kellőképpen a magyarországi szabályozást. Tapasztalt ügynökségek ritkán követnek el ilyen hibákat.
A legtöbb esetben egyes kifejezéseket tart jogszabályba ütközőnek a GVH. A magyar reklám- és versenyszabályozás ugyanis nem engedi meg „leg-ként” bemutatni a márkát vagy a terméket, kivéve, ha a hirdető harmadik fél által, objektív módon bizonyítja igazát. Ezzel ellentétben a német piacon például nincs ilyen korlátozás, és többször előfordult, hogy egyes hirdetők egy az egyben adaptálták a magyar piacra a terméket „leg”-ként bemutató reklámokat. A GVH rendszerint azokkal az esetekkel kapcsolatban keresi fel az MRSZ szakértőit, amikor kérdéses a kifejezés értelmezése, mint például a „number 1.” esetében. Van a piacon ugyanakkor olyan nagy reklámozó is, amelyik többször alkalmazott már összehasonlító kifejezéseket hirdetéseiben, de az állítás alapjául szolgáló számokat is feltüntette az apró betűs részben.
Eltérő értelmezés
A versenyhivatali, valamint a fogyasztóvédelmi reklámügyek esetében sokszor problémát okoz az, hogy a jogászok és a reklámszakemberek teljesen eltérően értelmeznek egyes kifejezéseket. Így megesik, hogy a reklámetikai szempontból nem kifogásolható hirdetés megrendelőjét jogi megfontolások miatt büntetik. A helyzeten sokat segíthet, hogy a Gazdasági Versenyhivatal egyre gyakrabban kéri ki a szakma – így az MRSZ – véleményét, bár az ilyen esetek száma évi átlagban még mindig csak öt-hat – mondja Hargitai. A szakmai szempontok érvényesítését a jövőben egy szakértői bizottság felállításával kívánja biztosítani az MRSZ: a jogászokat és reklámszakembereket tömörítő bizottság megalakításáról október 27-én szavaz a szövetség elnöksége. Itt olyan kérdésekről is kell dönteni, mint hogy mire terjed ki a „kommunikációs közbeszerzési tender”. Többször felmerült kérdés például állami tenderek kapcsán, hogy a kommunikációs szolgáltatásnak része-e a médiatervezés és -vásárlás vagy sem.
A közelmúltban egy olyan eset volt, amikor jelentősen eltért az MRSZ és az üggyel foglalkozó bíró véleménye – említi Hargitai. A Tej Terméktanács által megrendelt, a tejtermékek fogyasztására ösztönző hirdetés miatt az elkészítésért és megjelenésért kifizetett összeg többszörösére bírságolta a hirdetőt a bíróság. Az indoklás szerint a társadalmi célú reklámként (tcr) futott hirdetést üzleti reklámként kellett volna közölni, mert kiemelt egy bizonyos tejtermékféleséget. Az MRSZ állásfoglalása szerint viszont tcr-nek tekinthető a hirdetés, mivel a szóban forgó tejterméket több tejipari cég is gyártja és forgalmazza Magyarországon, ezért az nem tekinthető egy konkrét márka reklámjának – fűzte hozzá a szövetség főtitkára.
