Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A francia-dán meccsre úgy jöttek ki a csapatok, hogy még bármelyikük továbbjuthat, igaz, az eddigi meccsek a dánok önbizalmát növelte. A címvédő meglepetésre csak közepes agilitást mutatott, szó nem volt arról, hogy kapuhoz szegezték volna a dánokat. Voltak helyzeteik, de nem túlélésért küzdő csapat benyomását keltették. Aztán Rommedahl - az angyalarcú Töfting beadásából - egyértelművé tette, hogy a dánok nem döntetlenre játszanak. Csak lassan eszméltek rá a franciák, hogy most nem kettőt, hanem hármat kell(ene) rúgniuk - azzal a mentális hendikeppel, hogy eddig egyet sem sikerült. A meccsen pályára lépett Lemerre összes bevethető támadója - Henry eltiltás miatt nem -, így elmondhatjuk, hogy totálisan csődöt mondott a teljes francia csatárkínálat - tekintve, hogy a három meccsen egyetlen apró gólt sem sikerült összeszerkeszteniük. Egyet sem. Az a támadósor, amiben három nemzeti gólkirály játszik, amelyről azt mondták a vb előtt, hogy talán nincs is védelem, amelyik meg tudná állítani a tulajdonképpen mindegy, hogy milyen felállásban játszó gall támadókat. Hát, három is volt. A dánok közben rúgtak még egyet - sakk-matt helyzet nyomán, a védelem oda sem szagolt. A skandinávok legnagyobb gondja ezek után csak az lehetett, hogy van-e behűtve elegendő mennyiségű sörük, vagy be kell telefonálni a séfnek a szállodába.
A másik meccs végtelen símának indult a szenegáliak 3-0-ra elmentek, az uruk ugye, eddig nem keltették azt a fergeteges benyomást, úgyhogy megvolt a két továbbjutó. Aztán hogy, hogy nem, az indiánok egy félidő alatt kiegyenlítettek, sőt, az utolsó percben saját kezükben volt a sorsuk, de elhajították, pedig azzal továbbjutottak volna.
