Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A magyar felnőtt lakosság 14–18 százaléka adományozott legalább 1500 forint értékben valamilyen jótékony célra 1999 és 2004 között – derül ki a TGI Magyarország felméréséből. Az említett időszakon belül lassú növekedés volt, majd ez az arány 2005-ben érte el a legmagasabb értéket: az év első három negyedévében már 20 százalékra emelkedett. Az adományozók többsége valamilyen gyermekjóléti célra ajánlott fel összeget, rákkutatásra pedig minden hatodik jótékonykodó szánt némi pénzt.
A felmérés szerint az adakozó magyarok többsége (59 százaléka) 1,5–3 ezer forinttal támogatott valamilyen jótékony célt, 10 ezernél többet viszont csak 9 százalékuk szánt ilyen célra. Magyarországon az átlagnál szívesebben a nők, a házasok, a magasabban iskolázottak és a magasabb státusúak adakoznak. A nemzetközi tendenciákkal szemben a magyarok közül nem a legidősebbek, hanem a 30 és 60 év közöttiek adományoznak leginkább – ennek magyarázata lehet, hogy az idősebbek jelentős része nem engedheti meg magának ezt a kiadást.
Az idei esztendőben a segélyakciók és a jótékonysági felajánlások a média fókuszába kerültek olyan katasztrófák következtében, mint a délkelet-ázsiai cunami, az amerikai Katrina hurrikán, a nigeri éhínség, valamint a pakisztáni és indiai földrengések. A TGI – 12 országot vizsgáló – felmérése szerint Nagy-Britanniában az előző öt esztendőben tíz, az Egyesült Államokban pedig öt százalékkal nőtt a jótékonykodók száma, ezzel szemben Franciaországban, Németországban és Spanyolországban kissé csökkent az arányuk. A vizsgált országokban az idősebb korosztályok adakozóbbnak tűnnek, többnyire a nők áldoznak ilyen célra. Svédországban – ahol a jótékonyak aránya a legmagasabb, 85 százalékos – 55 éves kor fölött tíz emberből kilenc adományoz. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban az elmúlt tíz évben mind nagyobb szerep jut a vállalatok életében a társadalmi felelősségvállalási projekteknek. Az olajipari vállalkozások által kezdeményezett civil párbeszéd néhány év alatt olyannyira elterjedt a gazdasági szereplők körében, hogy egyes részei már szabványosodtak. A nyugati sajtó főleg karácsony idején előszeretettel számol be a legnagyobb vállalatok jótékonykodásáról, környezetvédelmi tevékenységéről vagy a társadalom valamely részén vállalt civil tevékenységről. A fejlettebb országokban a sajtó egyáltalán nem kezeli a tevékenységet reklámként.
Magyarországon a cégek tapasztalatai szerint rendkívül nehéz a lapokba bekerülni, a vállalatok jobb híján fizetett hirdetésként kommunikálják társadalmi szerepvállalásukat és az évről évre összeállított auditált jelentéseik gyakran az enyészetnek készülnek. Lábody László, a BAT British American Tobacco Kft. vállalati kapcsolatokkal és szabályozási ügyekkel foglalkozó igazgatója szerint tévhit azt gondolni, hogy ez a tevékenység pusztán pr vagy marketingkommunikáció. Nemcsak támogatásokról, hanem pénzbe nem kerülő vagy csak jelképes összeget felemésztő tevékenységről szól, amely a cég környezetét javítja. Ezt támasztja alá az is, hogy az EU szorgalmazza a kis- és középvállalkozások ilyen irányú tevékenységét, attól azonban még messze vagyunk, hogy mindezt kötelezővé tegye. A nagyvállalatok megértették, hogy társadalmi szerepvállalásuk elősegíti az üzleti tevékenységüket. Adakozásaik, támogatásaik nyilvánvalóan pénzbe kerülnek, de elősegítik, hogy közelebb kerüljenek a lakossághoz, hogy megítélésük jobb legyen – véli Lábody. Egyes kutatások szerint a vásárlók szívesebben használják azon gyártók termékeit, amelyekről tudják, hogy támogatnak valamit. Az üzlet fenntarthatósága mellett a cégek meggyőződésből is támogatnak, a társadalmi felelősségvállalási projektek egy része azonban nem kerül napvilágra, sokról csak az év végi riportokban lehet olvasni. Az ilyen tevékenységről kizárólag a legszűkebb réteg, egy-egy régió, vagy csak a maguk a támogatottak tudnak, úgy, mint régen a mecénásokról.
