Tabányi Mihály – vajon a mai ifjúságnak mond-e valamit ez a név? Tudják-e, hogy ez a harmonikazsonglőr valamikor a magyar könnyűzene egyik koronázatlan királya volt? Egyik – mert akkoriban többen is osztoztak a dicsőségen: Horváth Jenő, a halhatatlan emlékű zeneszerző és a pesti mulatók virtuóz zongoristája, Holéczy Ákos, az elegáns zenekarvezető, Turán Laci, a bohém zongoraművész, a Szabó–Beamter duó a Duna Szállóban, Chappy, azaz Orlai Jenő, aki együttesével a leggazdagabb indiai maharadzsa előkelő vendégeinek muzsikált elefántvadászat idején, amire mindig szabadságot kapott a Savoy bárból, s a többiek, a Zsoldos-fivérek, a feledhetetlenek.
Tabányi és a tangóharmonika összenőttek. A hangszert és a muzsikust együtt emlegették. A finom akkordokat, a pianókat és a fortissimókat, az andalító slágereket, amelyekre a második világháború után ocsúdó fiatalság összesimulva táncolt. És amelyek máig is megmaradtak az emlékezés kottatárában, mélyen, nagyon mélyen, de egyetlen hamis hang nélkül.
Utoljára Tabányit a Budai Várban, a Régi Országházban hallgattam. Ez bizony nagyon rég volt, azóta a jobb sorsra érdemes, hangulatos étterem ajtajára lakat került, s úgy látszik, nincs, aki vállalkoznék újranyitására. Váratlanul jött a meghívás: lenne-e kedvem egy márciusi vasárnap este meghallgatni Tabányit és együttesét a Fészek Klubban? Kétszer se kellett mondani, persze, hogy nem kérettem magam.
Csaknem három órán át tartott a koncert. Tabányi Mihály és szólistái: Orosz János a zongoránál, Szabó Sándor hol gitárral, hol meg hegedűvel, Ulmann Ottó gitárral, Mészáros Gyula klarinéttal, Tercs Ferenc basszusgitárral és Starnfeld Dodi, aki énekesként és olykor hegedűjével egészítette ki az együttest, nos, ők heten igazi örömzenét produkáltak. A zsúfolásig megtelt étterem közönségének nosztalgiájára építkeztek: végtére is a magyar, francia, angol és amerikai „örökzöldek" többnyire mindenkiben a múltat elevenítették föl. Azazhogy csaknem mindenkiben, mert az asztaloknál szép számban ültek fiatalok is, s csodák csodája, az egykorvolt slágerek hatása alól ők se vonhatták ki magukat. S ha már a vendégek között ott ült Pege Aladár, a bőgővirtuóz, ő is „beszállt" néhány akrobatikus rögtönzés erejéig.
Három órán át figyeltem Tabányit. Elegáns, akárcsak húszvalahány éve. Egy hamis hang nem hagyja el hatalmas zeneszerszámát, amely legalább húsz kilót nyom, s billentyűin könnyedén futkároznak ujjai. Mosolya, a ritmust kísérő táncos lépései az ifjú muzsikust idézik. Mintha nyomtalanul múlt volna el fölötte a nyolcvan esztendő.
Bizony, az eMeRTon-díjas művész éppen nyolcvan éves. Hosszú időt töltött Las Vegasban és Amerika más tájain, ahol még Karády Katalinnal is készített közös felvételt. Aztán hazatért, s már-már azt fontolgatta, hogy végleg leteszi a harmonikát. A szíve vitte rá, vagy a muzsika iránti olthatatlan szerelme? Merthogy újra nyakába akasztotta hangszerét, s ott folytatja, ahol abbahagyta. Minden vasárnap estén például a Fészek Klubban, de előjegyzési naptárából úgy tűnik, Tabányit ismét felfedezték.
Gyapay Dénes
Gyapai Dénes