Ínyencek népes gyülekezete? Szakács- és cukrászművészek elitcsapata? Nos, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség legutóbbi közgyűlésének résztvevőire, a Hyatt Szálló óriási tanácstermét benépesítő tömegre mindkét megállapítás érvényes. Oscar-díjas szakácsok mellett gasztronómiai olimpikonok, arany-, ezüst- és bronzérmes konyhaművészek, cukrászok éppúgy fellelhetők voltak az Atriumban, mint a szakma jeles veteránjait.
Unger Károlynak, a szövetség elnökének beszámolójából és a 14 régió képviselőinek hozzászólásaiból kirajzolódott a magyar gasztronómia 2001. évre szóló programja. Mi más lehetne, mint a honi étkezési kultúra hagyományainak ápolása, a korszerű főzéstudomány minél szélesebb körű elterjesztése, s persze sikeres „vendégszereplés" külföldön.
Az idén ismét megrendezik az Országos Gasztronómiai Kiállítást, amely korábban már többször nagy visszhangra talált és tízezrek elismerését váltotta ki. Erre egyéni nevezéseket és csapatokat is várnak, s azt remélik, hogy a nemzetközi zsűri közreműködésével kiválaszthatják a jövő világvetélkedőin a magyar gasztronómiát méltón képviselő szakembereket.
Augusztusban a Somogy megyei Nagyszakácsiban az önkormányzat által a szövetségnek adományozott és teljesen kitatarozott kúriában megnyitják a vendéglátó múzeumot. Sok egyedi dokumentum, korabeli okmány kerül majd a tárlókba, s láthatók lesznek a szakma egykori - mára feledésbe merült - munkaeszközei is.
Sopron és környéke szakemberei újabb ausztriai meghívásoknak tesznek eleget, nekik kiterjedt kapcsolataik alakultak ki a „sógorokkal", Graz és Klagenfurt vendéglátósaival. Debrecenből az Arany Bika tanulóiskolája a St. Gallenben működő testvérintézménnyel ápol rendkívül szoros barátságot. Onnan a cívis városba, innen pedig az alpesi országba utaznak rendszeresen fiatalok, s kölcsönösen sokat merítenek a szakmai tapasztalatcserékből.
Nehéz lenne pontos statisztikát készíteni arról, hogy az ország mely tájain rendeznek az idén is regionális kiállításokat és versenyeket. Valamennyi régióban elterjedt gyakorlat a helyi specialitásokat fölvonultató szakmai vacsoraestek rendezése. Ne gondoljuk, hogy ez csupán az ínyencek örömére szolgál: ilyenkor a séfek komoly felfedezőútra indulnak az idős főzőasszonyok feledésbe ment receptjeinek fölkutatására, s az ünnepi ételsorban helyet kapnak a rendszerint már korunk ízléséhez igazított egykorvolt fogások.
Folytatódik a táblás házak kiválogatása. A „védnöki tábla" szigorú szabályzatának eleget tevő éttermek és cukrászdák pályázhatnak az elismerésre, amelyet nem könnyű elnyerni: az ország 50 ezer vendéglátóhelyéből alig több mint kétszáz érdemelte ki eddig a réztáblát, fél tucattól pedig megvonták a kitüntetést.
Gyapay Dénes
