Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- A bankárvicceken csak egy másik bankár tud nevetni - mondják. Nem érezték merésznek azt a stílust, ami a naponta készülő Tízórait és a Múlt7-et jellemzi?
- Ezek valójában nem megszokott elemzések, hanem hangsúlyozottan szubjektív, piaci kommentárok. Amikor elkezdtük, akkor a Múlt7-et (pénteki piaci összefoglaló kommentár) nagyjából harmincan kapták csak kézhez. Gyakorlatilag ez egy szamizdat jellegű kiadványként indult - lényegében kontroll és mindenfajta formai megkötés nélkül. Egyetlen dolog azonban mindig szent volt: amit nem tudunk egy oldalban leírni, annak nincs helye a kiadványban. Egy többoldalas anyagba belelapozni ugyanis csak az emberek kis hányada hajlandó. Emellett az érthetőség és az olvashatóság a cél: ha nem szakmabeli veszi kézbe a Múlt7-et vagy a Tízórait, akkor is fel kell tudni kelteni a megszólított érdeklődését annak érdekében, hogy végigolvassa a kiadványt és ne tegye le a második mondat után.
- Nem készítenének szívesebben egy szokásos piaci elemzést?
- Nem vállalkozhattunk többre, mint arra, hogy partnereinknek egyfajta "felütést" adjunk a mindennapokban, hiszen Budapesten nem dolgozunk hagyományos elemzői csapattal a háttérben. Az induláskor nyilvánvaló volt, hogy éppen ezért mi nem tehetünk többet, mint hogy ráirányítjuk a figyelmet a valóságra és a piaci eseményeknek sajátos, egyéni hangvételű, esetleg néha abszurd értelmezését adjuk. Részletes makrogazdasági és stratégiai elemzést ügyfeleink a Commerzbank frankfurti és londoni kiadványaiból nyerhetnek.
- Hogyan viselik a növekvő nyilvánosságot?
- Az induláskor egyikünk sem gondolta volna, hogy ilyen nagy nyilvánosságot kapnak ezek az írások. Még most is nagy élvezettel fogalmazzuk meg az összefoglalókat, de ha arra gondolunk, hogy mára hányan is olvasnak bennünket, azért néha megremeg a kezünk a billentyűzeten. Úgy gondoljuk, hogy a nagyobb nyilvánosság komolyabb felelősséget is jelent egyben. Furcsa és meglepő például hallani, hogy konkurens bankok értékesítő csapatai is várják hétről hétre a legfrissebb kiadványunkat.
- Hogyan lehet időről időre újabb sajátos ötletekkel előállni?
- Az utóbbi esztendők szinte minden napra tartogattak olyan hírt, amelyre könnyen ráfoghatjuk, hogy "hálás téma"… Ha pedig épp nincs ötlet, akkor jöhet egy nagy tejeskávé, aztán a koffeinmámor már jelentősen gyorsítja az "alkotói folyamatot". Többek közt ennek köszönhetők a hébe-hóba megjelenő Félhét vagy Tizenegyórai néven futó írások is.
- Nem terhes, hogy a rajongók mindig egyedi felütést, poént várnak?
- Nem hiszem, hogy mindenki állandóan örömködni akarna. Úgy gondolom, nem baj, ha az anyagon alkalmanként meglátszik, hogy a szerző aznap épp bal lábbal kelt fel, és akkor sem kell feltétlenül örömtüzeket gyújtani, ha a téma negatív kicsengésű. Akár vidám, akár szomorú a hangvétel, a tényektől nem tekinthetünk el - mondom ezt annak ellenére, hogy volt már példa arra a foci Eb idején, amikor a meccsek kommentje vitte el a tartalom háromnegyedét.
- Meddig lehet ezt még csinálni?
- Nem tudom, de még bírom. Utódot nehéz találni, túlságosan is személyes a stílus. Ezt érzem a kollégák neheztelő pillantásaiból is, amikor szabadságra akarok menni. Valahogy már olyan a viszonyom a hírlevélhez, mint apának a fiához. Büszke vagyok rá, gondozom, nevelem. De a teljesség kedvéért említsük meg azt is, hogy ez az együttélés sokat kivesz belőlem. Néha a fenébe kívánom az egészet - de aztán mindig a megfelelő időben jön egy-egy pozitív olvasói visszajelzés és helyrebillen a világ egyensúlya.
