Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Lényegében megszűnt az árfolyamverseny a hazai pénzváltói piacon. Külön kell szólnunk a Nyugati téren található InterChange váltóhelyről. Az MKB ügynökét egyszerűen kénytelenek voltunk kivenni az összehasonlításból, mivel a társaság euró és dollár beváltása esetén 250 ezer forintig, a keleti valuták esetében pedig címlettől függetlenül brutálisan gyenge vételi árfolyamokat alkalmazott. A kérdés, hogy mit tegyen az a nyugati utazó, aki igazából csak egy kis zsebpénzt szeretne kiváltani, remélve, hogy igazak a hírek és hazánkban sok helyen tud kártyával fizetni – nos, annak a 196,55 forintos euró- és a 150,17 forintos dollárárfolyamokat látva az bizonyos, hogy az említett pénzváltót nem javasoljuk.
A többi váltóhelyről egyöntetűen elmondhatjuk, hogy továbbra is számottevően olcsóbbak, mint a kereskedelmi bankok, ám egymással már csak nagyon szőrmentén versenyeznek. A legkisebb különbséget lapunk a 14 meglátogatott pénzváltóhelyen a szlovák korona esetében tapasztalta: a váltóhelyek kifüggesztett árfolyamaiban a vételi oldalon 20 fillér, az eladási oldalon viszont csak 10 fillérnyi különbséget lehetett felfedezni. Nem sokkal szélesebb a mozgástér a cseh korona esetében sem, itt mind a vételi, mind az eladási oldalon 20–20 fillér az eltérés. A némileg drágább horvát kuna esetében ehhez képest „óriásira” nyílik a különbség a váltóhelyek között: a vételi oldalon akár másfél forinttal többet kaphatunk egy kunáért, ha keresgélünk, míg kis caplatással az eladási oldalon 1 forintot spórolhatunk, ha kunát akarunk váltani.
Ami a nagy valutákat illeti: a dollár esetében 2–2,5, az euró esetében ugyanakkor figyelemreméltó 2,5–4 forint az eltérés a váltóhelyek ajánlata között, azaz csak a kuna esetében haladja meg az ajánlatok közötti lépésköz a 2 százalékot.
Hogy az ajánlatok alapján mennyit kereshetnek rajtunk a pénzváltók, azt csak a két legnépszerűbb valuta esetében vizsgáltuk. Érdeklődésünk napján, e hét hétfő délelőtt az euró MNB devizaárfolyama 249,19 forint volt, míg a dollárt 190,83 forinton jegyezték. Az euró vételi árfolyam tekintetében a legkisebb jutalékért dolgozó váltóhely így 1,28, a legnagyobb 2,89 százalékos haszonra tett szert valamennyi bevett euró után, míg az eladási oldalon finomabban, 0,92–1,9 százalék közötti az eltérés a középárfolyamhoz képest. A dollárnál a vételi oldalon 1,48–2,53, az eladási oldalon 1,34–2,7 százalékos „elhajlást” tapasztaltunk.
Korábbi portyánkon azon keseregtünk, hogy a bevásárlóközpontokban alaposan lehúzzák a váltani igyekvőket. Nos, ez úgy tetszik már a múlté, már a Westendben is igen barátságos árakat találtunk, míg a „utcán” is ért bennünket vaskos meglepetés. Az ugyanakkor feltűnő, hogy minél távolabbra megyünk a városmagtól, annál drágábbá válik a pénzváltás.
A váltóhelyek közötti teljes szimbiózisra az újpesti Tescóban találtunk rá: az egymás mellett működő IBUSZ-iroda és az Exclusive Change váltóhelye nyugodtan használhatna közös árfolyamtáblát – fillérre azonos valamennyi díjuk. (Ellentétként álljon itt az a tény, hogy portyánk során a legolcsóbbnak a nagyvaluták esetében egyértelműen az IBUSZ Westendben található képviselete bizonyult, noha tőle 50 méterre ott van egy Exclusive Change váltóhely.)
A váltóhelyek kivétel nélkül eleget tesznek annak a kötelezettségüknek, hogy jelezniük kell, ki a váltópartner. Sajnálatos ugyanakkor, hogy arra nézvést nincs szabály, hogy a vállalkozás saját cégnevét is feltüntesse: két váltóhelyen egyszerűen nem találtunk erre vonatkozó feliratot, egy esetben csak tippeltük a cég nevét, míg a Northline két meglátogatott egységénél a 12-es betűtípussal írt üzletszabályzat első sorából hámoztuk ki, kivel is szeretnénk szerződni. Nem túl bizalomerősítő megoldás, az biztos.
