Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A hitelközvetítői rendszer rákfenéje, hogy az ügyfél nem tudja, kire is bízza a pénzét, illetve arról sincsenek információi, hogy hitelközvetítő partnere milyen jogosítvánnyal rendelkezik.
A közvetítő ügynököket a hitelintézeti törvény két csoportja osztja – nyilatkozta Binder István, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének szóvivője. Az úgynevezett A-típusú ügynök a partner nevében, javára eljárva és az adott hitelintézet felelősségére, kockázatára akár önállóan is kötelezettséget vállalhat. Ez a típusú ügynök pénzt is kezelhet. A B-típusú vállalkozások csak közvetítőként segítik elő a partner pénzügyi intézmény szolgáltatását.
A szóvivő válaszából kiderült: felügyeleti engedély csak a jóval szélesebb jogkörrel és felelősséggel rendelkező A-típusú ügynökök esetében szükséges, a B-típusú ügynökök esetében az adatszolgáltatói kötelezettség a hitelintézetet terheli.
Az eltérő szabályozásnak köszönhető az is, hogy amíg az A-típusú ügynökökről bárki viszonylag könnyen tud tájékozódni a PSZÁF honlapján – a jelenlegi adatsor szerint 249 ilyen jogosítvánnyal bíró vállalkozás van –, addig a B-típusú hitelközvetítők listáját – amelyen több mint ezer vállalkozás kap helyet – csak évente két alkalommal jelentetik meg az átlagos közönség számára minden bizonnyal elérhetetlen Pénzügyi Közlönyben. Ilyen körülmények között aligha véletlen, hogy időről időre visszaélésekről szólnak a hírek, illetve a lapok levelezési rovatai. Az esetek általában egysíkúak: a „fapados” ügynök valamilyen hiteligérvénnyel, vagy befektetési lehetőségre hivatkozva kicsalja ügyfele pénzét, majd jobb esetben azt sajátjaként kezeli, rosszabb esetben egyszerűen lelép vele. A fentiek miatt mind több szakember sürgeti a terület szigorúbb szabályozását, ám ha a biztosításközvetítői regiszterrel kapcsolatos viták közel évtizedes történetére gondolunk, nem remélhetünk gyors megoldást.
