Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Coca-Cola a teljesítményarányos javadalmazás szélsőséges módját vezeti be: igazgatói csupán akkor kapnak fizetést, ha a cég teljesíti a hároméves pénzügyi célkitűzéseket. Eszerint a direktorok a 2006-os fizetésüket 2009-ben kapják meg, amennyiben a cég teljesíti a 2006–2009-es időszakra előirányzott évi 8 százalékos EPS-növekedést. A képzeletbeli számlákon a cég 175 ezer dollár értékű részvényt helyez el, amelynek osztalékát újra befektetik, és az összeget 2009-ben az akkori névértéken fizetik ki. Hasonlóan: 2007-es fizetésüket az igazgatók 2010-ben, a 2008. évit 2011-ben vehetik fel, és így tovább. De mi lesz azokkal az igazgatókkal, akik ehhez a rendszerhez nem elég gazdagok? Az igazgatótanács megszavazhat nekik egy egyszeri (175 ezer dolláros!) juttatást, hogy a szűk három évet valahogy átvészeljék. A döntést Warren Buffett exigazgató is üdvözölte: a milliárdos befektető szerint, aki mellesleg a Coca-Cola nagyrészvényese, az új rendszer minden eddiginél jobb, mivel a direktorok és a részvényesek érdekeit a lehető legszorosabban kapcsolja össze.
