Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A helyzet egyszerűnek tűnik: van egy képlet, amely gazdasági szempontból sem a legrosszabb, megoldásához mégis hiányzik a közös nevező. Úgy tetszik ugyanis, hogy a Zsámbéki-medencébe megálmodott „magyar Szilíciumvölgy” vagy más néven Tudásvölgy állami szerepvállalás nélkül nemigen valósulhat meg. Létrejöttét ugyanakkor az állam tényleges részvétellel nem kívánja támogatni. Pedig akár profitálhatna is belőle, mint annyi más esetben próbálta tenni ezt, például az autóversenyzés terén.
A Talentis-ügyben az óvatosság persze érthető: a szálak az elhíresült egykori 12 állami agrárcég - még az előző kormány alatti - magánosításához vezetnek. A nem egészen tisztának vélt privatizáció kapcsán vizsgálat indult, bűncselekményre azonban nem derült fény. Az eladott cégek közül viszont egyik éppen a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság (HKG) Rt., s az általa használt földterület az, amely a Talentis megvalósításához lenne szükséges.
A híresztelések szerint a legutolsó parlamenti választások előtt már nem sok hiányzott ahhoz, hogy az állam a Zsámbéki-medencében lévő földterületet a Talentis befektetői által - az országban másutt - felajánlott földekre cserélje, a döntést azonban megakadályozta a kampány. A történet így lett kvázi öröksége a jelenlegi kabinetnek, amely azonban ugyancsak attól tarthat, hogy bárhogy döntene is, politikai ellenfelei támadni fogják. Az ilyesmit nevezik patthelyzetnek, legalábbis a sakkban. Pedig a földek magántulajdonba kerülése előtt szinte lehetetlen partnereket találni a tervezett beruházásokhoz. Kivéve persze, ha benne lenne az üzletben az állam is. De nincs. Pedig a tét nem kicsi: a mindenkori hatalom presztízsét is növelhetné, hogy segítségével jön létre a Tudásvölgy a világ „újrafelosztásánának” folyamatában, miközben a nagy gazdasági erők az ipari társadalomból kilépve éppen a tudás társadalmát építik.
A jövő azon múlik, hogy kik koncentrálják és osztják majd el a tudást - hangsúlyozza például Gauder Péter urbanista, az Ecorys Research and Consulting ügyvezető igazgatója, aki emlékeztet arra, hogy ezt a szerepet Európa éppen el szeretné hódítani Amerikától, de Európában sem világos, hogy hol lennének a tudásközpontok. Pedig e tekintetben az EU-hoz csatlakozó Magyarországnak óriási esélyei vannak. A Talentis szakértőinek a közelmúltban a svéd tudásvárosokban, -parkokban lezajlott tárgyalásain a svédek hangsúlyozták: a programot fél, legfeljebb egy éven belül el kellene indítani. Azoknak tehát, akik a program szereplői lehetnek - ide tartozik a kistérség, a beruházók, sőt az állam is -, egy éven belül el kellene készíteniük egy tervet, amely öt évre előre meghatározza: mit, hogyan kellene létrehozni és ebben ki és miként vesz részt. A svédek szerint a Talentis megvalósítása érdekében a feleknek viszonylag laza, de mégis intézményesült formában együtt kell működni, s ebben az államnak, az önkormányzatoknak és a vállalkozóknak egyaránt juthat szerep - hangsúlyozza a szakértő, aki szerint a programban 25 százalékos arányban vennének részt az önkormányzatok és az állam, háromnegyede ugyanis üzleti alapon már működik.
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) álláspontja változatlan a Talentis-program földcseretervével kapcsolatban - mondja Benedek Fülöp, az agrártárca közigazgatási államtitkára. Felhívja a figyelmet arra, hogy a Zsámbéki-medencében lévő négyezer hektáros egybefüggő földterület jó minőségű, s ekkorára a program megvalósításához nincs szükség. Ilyen értékű földterület magánszemélyekhez kerülése ráadásul alkotmányossági aggályokat is felvetne: bármely magyar állampolgár kérhetné, hogy gyengébb földjéért ő kapja a Zsámbék környékieket, ne pedig a Talentis mögött álló földtulajdonosok. Az FVM azonban nyitott, a közelmúltban tárgyalt a térségi önkormányzatokkal az ügyben, s nem zárkózik el attól, hogy a szóban forgó állami földterületet a helyi önkormányzatok számára bérbe vagy tulajdonba adja, de ez a lehetőség csak az önkormányzatok számára áll fenn, magánszemélyeknek az említett okok miatt nem.
Ez a kompromisszumra való készség szép példája, önmagán túlmutatva viszont még mindig nem válasz arra a felvetésre, hogy miért nem száll be az állam konkrétan - akár földtulajdonosként, beruházóként - a programba. Pedig a felvetés jogosnak tűnhet, ha a tudás jelentőségére - amelyre Magyarország hosszú távon egyetlen erőforrásként építhet - Göran Persson svéd kormányfő közelmúltbeli magyarországi látogatásakor még Medgyessy Péter miniszterelnök is felhívta a figyelmet, az informatikai fejlesztések szükségességével együtt. Medgyessy szerint Magyarország képes arra, hogy a magas hozzáadott érték előállításához szükséges tudást továbbfejlessze és kihasználja, ehhez ugyanakkor európai színvonalú infrastruktúrára van szükség. Ezért döntött a kormány úgy, hogy minél hamarabb behozza a lemaradást ezen a területen. A magyarországi kutatási, fejlesztési (K+F) források még mindig alacsonyabbak, mint az európai átlag, a kormányzati tervek szerint azonban 2006-ra a GDP 1,8-1,9 százalékára emelkednek, 2010-ben pedig megközelíthetik a 3 százalékot is.
Csakhogy a kormány nem tudásparkokba, hanem az egyetemek köré kívánja vonzani a K+F bázisokat. Ami még nem jelenti azt, hogy egy - akár a Zsámbéki-medencében - kialakuló egyetemi központ köré ne települhetnének például cégek. A történet ilyen értelmezéséhez, illetve az állam ebben való aktív részvételéhez persze politikai akaratra lenne szükség. A jelek szerint azonban éppen ez hiányzik ahhoz, hogy a képlet valóban egyszerű legyen.
