Végig ideges hangulatban folyt a német-kameruni derbi, a spanyol bíró kiosztott 16 sárga és két piros lapot. Volt lökdösődés, a németek által leütés eljátszása - senki nem vette be, csak a Knézy szpíker -, arcon taposás, alattomos könyöklések meg minden. A németek fogyatkoztak először 10 emberre, érdekes módon akkor kezdtek jobban játszani, vezetést is szereztek. A szpíkernek minden adott volt, hogy megkezdje nyíltszíni drukkolását - tíz emberrel, a padlóról felállva, a híres küzdőszellem, miegymás, szóval mind megvolt. Elemében volt a szpíker, kétségtelen. Főleg, hogy nem sokkal előtte maga is kénytelen volt elismerni, a németeknek nincs támadójátékuk, ezzel szemben a kameruniak kihagytak 3-4 ajtó-ablak helyzetet. Tehát a védelem sem volt életbiztosítás. Az afrikaiak - bár lényegesen kreatívabb focit mutattak be, mint a rivális - kétségkívül nem tudtak élni a lehetőségekkel, így aztán amikor a kis spanyol kiegyenlítette a létszámokat, kaptak még egyet. Győztek és továbbjutottak a németek. A szpíker elégedett.
Az ír meccs ennél lényegesen egyszerűbb volt, az európaiak megették az arabokat annak ellenére, hogy nekik is voltak helyzeteik. A meccs azonban a kezdettől fogva egyértelmű volt. Szaúd-Arábia nem váltotta be ígéretét - jelesül, hogy legalább egy gólt szereznek -, így semmivel sem marad el e tekintetben a címvédő francia együttestől. És ez adhat valami tartást a jövőt illetően...
