Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nagy László Nándor
– Milyen helyet foglalnak el a Groupama stratégiájában a Franciaországon kívüli érdekeltségek?
– A közelmúltban megfogalmazott stratégiánkban a hazai pozíció megerősítése, fenntartása mellett hangsúlyos szerepet kap a külföldi érdekeltségek fejlesztése. A stratégia alapján a terjeszkedés fő iránya Dél- és Közép-Európa, valamint a Távol-Kelet – Kína és Vietnam. Az elmúlt évi 12,8 milliárd eurós díjbevételünkből 15 százalékkal részesednek az új célpiacok, ám ebből kétharmadot a dél-európai érdekeltségek – Olaszország és Spanyolország – hoztak. Meggyőződésem, hogy ahhoz a tervhez, amely azt célozza, hogy az elkövetkező öt év során az európai biztosítási piac meghatározó szereplői legyünk, s a 10 legnagyobb biztosítási csoport közé kerüljünk, sokkal jobban kell koncentrálnunk a kelet-közép-európai régióra, az új EU-tagállamokra. Mondom ezt már csak azért is, mert érződik: a tavaly májusi csatlakozás óta nagyban átértékelődtek az eddig sem túl rossz gazdasági kapcsolatok az új tagállamokkal.
– Ezek szerint a Groupama tervbe vett egy komolyabb régiós terjeszkedést?
– Igen, egyértelmű cél a hangsúlyosabb jelenlét a régióban. Ezen a piacon ugyanakkor – ellentétben az ázsiai zöldmezős biztosítóalapításokkal – vélhetően biztosítótársaságok átvételével érhetünk el komolyabb sikereket. Ennek az az oka, hogy itt működő piacok vannak, ellentétben például Kínával, ahol csak mostanában alakul ki az igazi biztosítási piac.
– Az egységes uniós piac ugyanakkor lehetőséget ad bármelyik szereplőnek, hogy határon átnyúló szolgáltatásokat nyújtson. Nem lenne kifizetődőbb ezt a megoldást választani?
– Nem, úgy vélem, hogy a nagyvállalati, nagyipari biztosításokon túl – amelyek kockázatait általában már ma is nemzetközi együttbiztosítási csoportok vállalják –, az unión belül a jövőben is megmaradnak majd a nemzeti piacok. A helyi viszonyok, a fogyasztói szokások ismerete egy olyan tevékenységforma esetében, mint a biztosítás, alapvető követelmény, hiszen a szakmánk alapja a bizalmi viszony: a biztosítottnak teljes mértékben biztosnak kell lennie abban, hogy a számára legmegfelelőbb védelmet kapja. Épp ezért fontos, hogy biztosítónk leányvállalattal legyen jelen a célpiacokon. Ez vállalatvezetési szempontból is hasznos: a döntési és a felelősségi kompetenciákat is az adott céghez tudjuk delegálni.
– Az Európai Unió hatóságai az elmúlt időszakban más pénzügyi területeken felvetették az egységes piaccal járó egységes árazás kérdését. Elképzelhetőnek tartja ilyen jellegű szabályozás bevezetését a biztosítási területen is?
– Valóban vannak ilyen irányú tendenciák, ám ezek nem a versenyt akarják megszüntetni. Például a határon átnyúló utalások kérdéskörében az EU nem azt mondta, hogy minden bank azonos díjat határozzon meg, csupán annyit, hogy saját díjszabásában ne tegyen különbséget a határon belüli, illetve a más EU-tagállamba irányuló utalás, pénzfelvét esetében. Ráadásul ezek ma még csak elvek, ilyen jellegű szabály nincs. Ha konkurens termékek esetében szabályoznánk a díjképzést, azzal óhatatlanul valami olyan szociális tényezőt vinnénk bele a piacgazdaság szerves működésébe, ami idegen tőle.
Ami a biztosítási piacot illeti, itt az utóbbi időben egy felvetés borzolta a kedélyeket: a nők megkülönböztetése. Úgy vélem, a biztosítási piac egészének a sikere az, hogy sikerült megértetnünk Brüsszellel: a hölgyek külön veszélyközösségként való feltüntetése tényleges statisztikai adatokon alapszik, ráadásul számos esetben rájuk nézve kedvezőbb ez a megoldás – gondoljunk csak a várható hosszabb élettartamukra, illetve arra, hogy a hölgyek óvatosabb vezetők. Indokolatlan lenne tehát őket magasabb díjjal „büntetni”.
Ugyanakkor nem kétlem, a jövőben lesznek valódi „európai fogyasztók”, akiknek sok tekintetben azonos fogyasztási szokásaik lesznek. A biztosítási terület viszont az utolsók között lesz, amely uniós „tömegtermékekkel” látja el ügyfeleit. Ennek oka az, hogy a biztosítási igény az adott országok gazdasági fejlettségétől függően változik... Márpedig az EU-n belül még sokáig igen eltérő fejlettséggel rendelkeznek majd a tagországok.
– Végül egy magyar szempontból aktuális kérdés. Mint talán tudja, két éve az állam nem ad támogatást a mezőgazdasági biztosításokhoz. A Groupama a legnagyobb mezőgazdasági biztosító Franciaországban. Önöknél szubvencionálja az állam a termelők biztosítását?
– Mindeddig a nemzeti mezőgazdasági katasztrófaalap segített a termelőknek bizonyos növényi kultúrákban – szőlő- és gyümölcstermelés és néhány zöldségkultúra esetében – a klímakockázat kezelésében. Az alapot a termelők által fizetett felelősség- és vagyonbiztosításokból fedezték. Bizonyos esetekben – ilyen volt a 2003-as nagy aszály – az állam a szükségletek függvényében gondoskodott az alap szükségszerű feltöltéséről.
Talán épp ennek a kellemetlen tapasztalatnak köszönhető, hogy a közeli jövőben változni fog a rendszer, s az állam – Spanyolországhoz és Ausztriához hasonlóan – az állami támogatást a biztosításokhoz kapcsolódva nyújtja majd a biztosítási díj 35 százaléka erejéig. Ez mindkét félnek jó: a gazdálkodót ösztönzi a biztosítás megkötésére, az államnak ugyanakkor jóval kevesebbe kerül, s a kártalanítást is átháríthatja a biztosítókra.
