Ádám Zoltán, a Takarékbank elemzési osztályának vezetője szerint a kiadás és bevétel oldali intézkedésekkel megalapozott költségvetési pálya kedvező nemzetközi fogadtatása jelentős eredmény a magyar gazdaságpolitika számára és a gazdaságpolitikai stabilitás fennmaradása esetén nagyban hozzájárulhat a magyar országkockázat mérséklődéséhez a következő években. Az unió az IMF és az OECD múlt heti országjelentésével egyező tartalmú üzenetet fogalmazott meg az áprilisi választások után felálló új kormány számára: súlyos hiba lenne feladni az elmúlt évek költségvetési konszolidációjának eredményeit. Ez utóbbiak is hozzájárulnak ahhoz, hogy Ádám kedvező külső konjunkturális feltételek mellett reálisnak tart egy három százalék körüli jövő évi növekedési teljesítményt. Az Erste alacsonyabb, 2,7 százalékos GDP-növekedést vár 2011-re, de ettől függetlenül - mint elmondták - az IMF várakozása sem tekinthető megalapozatlannak. Nagyon sok ugyanis a bizonytalanság a (középtávú) növekedési kilátások megítélése kapcsán, egyelőre még az idei GDP-adatokkal kapcsolatosan sem lehet kőbe vésett előrejelzéseket mondani. Hasonlóan látják a Raiffeisennél is. Török Zoltán szerint a növekedés nagyban függ a következő kormány gazdaságpolitikájától.
Az Erste elemzője úgy látja, hogy alapvetően a vártnak megfelelő bejelentések születtek a felülvizsgálatot követően. Az IMF és az EB nem veti el alapból az idei évi hiánycél teljesülését, emellett viszont hangsúlyozták a hiánytervet övező kockázatokat, a szigorú költségvetés folytatásának és a tartalékok esetleges újraépítésének szükségességét. A 2011-es hiánycél eléréséhez pedig további intézkedéseket tartanak szükségesnek. A CIB Bank elemzője, Barta György sem gondolja, hogy az IMF túlzóan pozitív képet festett volna a fiskális helyzetről.
Barta hangsúlyozta: a költségvetési szigor - a megelőző évek felelőtlen fiskális politikája miatt - nem választható lehetőség volt, hanem a piacok által kikényszerített kötelesség. A hiány csökkentésének mértéke valóban jelentős volt, de a meghozott döntések jellegéből fakadóan szinte az összes döntés a költségvetési politika prociklikusságát erősítette (alig voltak például versenyképességet/termelékenységet elősegítő strukturális átalakítások a fő ellátórendszerekben). Egy kellő felhatalmazással bíró és felelős kormánynak meg kell tennie ezeket a lépéseket, különösen azt megelőzően, hogy az eurózónához történő csatlakozás bekövetkezne. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a sikeresnek nevezhető kiigazítások döntő hányada a kiadások lefaragására koncentrált, míg a magyar egyenlegjavításra ez csak kisebb részben volt igaz. Ezért a főként bevételorientált intézkedések nemcsak az aktuális GDP-növekedést, hanem a potenciális növekedési ütemet is csökkentették - állítják az OTP elemzési központjában.
