A nyugdíjrendszer bárminemű átalakítása egyetlen célt kell, hogy szolgáljon: folyamatosan biztosítani egy hosszú távon fenntartható társadalombiztosítási rendszert - mondja Nagy Csaba, az OTP Magánnyugdíjpénztár (mnyp.) ügyvezető igazgatója, a Stabilitás pénztárszövetség elnöke. Amennyiben a leendő törvényhozók mindezt egy egyéni számlanyilvántartás mellett látják majd biztosítottnak, a szektor készséggel áll rendelkezésükre, hiszen 15 évnyi tapasztalat nagy segítségükre lehet az új rendszer felállításában, az új gyakorlat kialakításában. Annak érdekében azonban, hogy a jelenlegi 2,6 millió magánnyugdíjpénztár-tagnak a jövőben stabil és megalapozott módon tudjanak a magánkasszák járadékot fizetni, elsőként egy átlátható és olcsó járadékszolgáltatási rendszert kell kialakítani. Mint nyomatékosította: jelenleg e rendszernek a törvényi hátterét kell mielőbb megteremteni. A szakember ezzel arra utalt: gondot okozhat, hogy a mnyp.-k kötelező biztosítókká alakulásáról szóló jogszabályt a köztársasági elnök az Alkotmánybírósághoz (Ab) továbbította (Napi, 2010. január 5.). A jogszabály kidolgozói szerint ugyanis az Ab eljárása késlelteti, hogy a pénztárak felkészüljenek a járadékszolgáltatásra.
Ma még nehezen mérhető fel, hogy a nem túl sikeres kodifikációnak mi lesz a végeredménye. A köztársasági elnök ugyanis felvetette, hogy egy ilyen mélyreható változás életbe léptetése előtt meg kellene nyitni a választás lehetőségét az érintettek előtt: kívánnak-e a magánnyugdíjrendszer tagjai maradni vagy visszalépnek az államiba. A Nyugdíj és Időskor Kerekasztal (Nyika) jelentésében is több kifogás olvasható a vegyes rendszer jelenlegi szisztémájával kapcsolatban. A szakértők szerint a túlnyomórészt hazai állampapírokat vásárló mnyp.-kat valószínűleg nem érdemes hosszú távon fenntartani, mert egy ilyen rendszer, a maga költségeivel, nem jár elegendő előnnyel az implicit államadósság fenntartásához képest és nem jelent megfelelő többlethozamot a jövő nyugdíjasainak. A reformot - a vegyes rendszer bevezetését - eredetileg támogató és ellenző szakértők abban is egyetértenek, hogy a negatív demográfiai trendek részleges orvoslása szempontjából csak akkor jelent előnyt ez a szisztéma, ha érdemleges mértékű nemzetközi kockázatmegosztás is van olyan gazdaságokkal, amelyek gazdasági, növekedési, demográfiai jellemzői eltérnek a magyarországitól. Ma Magyarországon viszont a foglalkoztatói pénztárak - amelyek elméletileg alkalmasak lehetnének ilyen diverzifikációra - tőkekövetelményét, egyes vélemények szerint a hazai piaci szereplők védelmében, mesterségesen magasan tartják. Nem véletlen, hogy - bár az uniós elvárásnak megfelelően a szabályok lehetővé teszik ilyen kasszák indítását - ilyen lépésre eddig a piacon nem került sor.
