Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Most egy kicsit hátradőlhet, miután aláírták a kódexet?
- Semmin sem vagyunk túl, ha úgy tetszik, a munka csak most kezdődik. A közvélemény elsősorban a magyar termékek 80 százalékos polckihelyezéséről, illetve a másodlagos visszatérítésekről értesült a kódexszel kapcsolatban, de ennél sokkal többről van szó. A kezdeti egyeztetésekkor felvetett kérdések - mint például a másodlagos visszatérítések, a kötbér, a saját márkás termékek vagy akár a beszerzési ár alatti értékesítés megerősítése, számlakifogásolás - más formában, de megmaradtak a szabályozóban. A kereskedők mellett a termelők és gyártók is komoly kötelmeket vállaltak, így számtalan panasz érkezhet a kódex alapján a hamarosan megalakuló testülethez. Nem lenne azonban jó, ha tyúkperekkel kellene foglalkozni. Sok olyan pontja van a kódexnek - a kilencvenből mintegy negyven -, amely forintosítható korlátot szab a piaci szereplőknek. És mielőtt megkérdezné, hogy versenyellenes-e a kódex, szerintem az, bár nem ütközik a versenytörvénybe. Fontos hangsúlyozni, hogy nemcsak gazdasági társaságok, hanem társadalmi szervezetek közötti megállapodás is lehet versenyellenes. Egyelőre nem igaz, hogy a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálja a kódexet, mint ahogy az sem, hogy nem vizsgálja, a tény, hogy most azt vizsgálja, hogy vizsgálja-e...
- Azt hallani, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) maga szeretné ellenőrizni a kódexben szereplő 80 százalékos magyartermék-kihelyezést a hatóságain keresztül.
- Erről nem született megállapodás, és nem gondolom, hogy bármilyen hatóságnak bele kellene folynia az önkorlátozás ellenőrzésébe.
- Egyszer sem hallottam, hogy a termékpályakódexet a meglévő kereskedelmi etikai kódexbe applikálják, pedig annak idején, 2005-ben párhuzamosan készült egy FVM- és egy OKSZ-kódex.
- Gyorsan le kell szögezni, hogy az élelmiszer-termékpályakódexben sok olyan kikötés van, amely ütközik néhány törvénnyel. Ez átfogó üzleti és nem etikai megállapodás, még ha sok etikai kérdést fel is vet. A majd fél évig tartó egyeztetések kifejezetten jót tettek a négyoldalú párbeszédnek, és sikerült elmagyaráznunk, hogy nem minden kereskedő fekete vagy fehér. Nem lehet egyszerűsíteni, baltával visszatérítési díjakat faragni vagy százalékos behatárolásokat eszközölni. Sikerült bebizonyítani, hogy az égvilágon semmi értelme a merev szabályrendszernek. Egy példa: a kezdetekkor a termelők és gyártók limitálni szerették volna a másodlagos visszatérítések százalékát. Szerintünk nem az a kérdés, hogy van-e visszatérítés, hanem az, hogy kikényszeríti-e a kereskedő ezt a díjat, visszaél-e az erőfölényével vagy esetleg a visszatérítés mögött van-e megállapodás, szolgáltatás. Ez a kódexben immár szabályozott. Ilyen mély párbeszéd még nem volt gyártók, kereskedők és termelők között.
- Kikre érvényes voltaképpen a termékpályakódex? Kik írták alá a dokumentumot?
- Társadalmi szervezetek, tehát nem azok tagjai. Csak mi mondtuk, hogy akkor nem írjuk alá, ha azzal nem ért egyet az összes tagunk. A földművelésügyi minisztériumnak az lett volna az érdeke, hogy még az előző kormány alatt tető alá hozzák, de elhúzódott a párbeszéd. Csak a visszatérítések kérdéskörében két hétig egyeztettünk. Az utolsó napon reggel kilenckor ültünk le, és negyed egykor fejeztük be a tárgyalást. Végül az OKSZ-tagoknak háromnegyed órája maradt, hogy az időközben felmerült változásokat ellenőrizzék és visszaküldjék. (Volt olyan cég, amelynek a külföldi központjával is egyeztetni kellett, persze ilyenkor sem e-mail, sem fax nem működik, ahogy az lenni szokott...) És a tagok becsületére legyen mondva, negyed egykor mindenki beleegyezése ott volt az asztalon. Ezt csak azért mondtam, hogy érzékeltessem, mennyire komolyan vette mindenki a kódexet. Tehát miközben az utolsó napon Gráf József miniszter köszöntője zajlott, néhány emelettel feljebb még egyeztettünk. Ha akkor valaki azt mondja, hogy nem, akkor nincs az OKSZ részéről egyezség.
- Tehát betliztek...
- Azért ez túlzás, hiszen minden elő volt készítve, és a kódex több mint 90 százalékával mindenki egyetértett, a pontok le voltak zárva. És persze az előkészítésben keretet is kaptunk, hogy a nyitott kérdésekben meddig mehetünk el. Nem játszott senki vakon.
- Például a napi fogyasztásicikk-piac (saját számításai szerint) több mint egyötödét lefedő CBA nem OKSZ-tag...
- Egy pici trükköt azért belecsempésztünk a dokumentumba. Mindegy, ki minek a tagja. Ha eldöntetlen vita alakul ki a szereplők között, a testület megkérdezi, hogy a felek elfogadják-e a kódexet. Ha nem, az eljárást lefolytatják nélküle.
- És? Megfellebbezi, elviszi polgári bíróságra?
- Nincs fellebbezés. Születik egy elmarasztaló határozat, ami hirdetés formájában a Magyar Nemzetben és a Népszabadságban fél oldalon megjelenik. Ezt követően a cég eldöntheti, hogy hitelrontás miatt elmegy-e bíróságra.
- A cég vesz egy egész oldalt az említett lapokban és azt mondja, hogy a döntés igazságtalan.
- Ettől nem félek. Ha nyilatkozatot tesz, lényegében elismeri a testület működését. Csak rosszul teszi (tenné), ha nem az eljárási szakaszban szólalna fel, hanem a döntés után. A pici trükkel lényegében mindenkire érvényessé válik a kódex, és ha már a CBA-t szóba hozta, azt hiszem, az ön lapjukban olvastam, hogy a lánc magára is érvényesnek tartja a dokumentumot. Visszatérve a gondolatsor alapkérdésére, hogy miért kódex, és miért nem törvény? A kódexben egy sor olyan korlátozás van, amelyet nem lehet törvényben szabályozni. Azt hiszem, a nehezebb utat választottuk, hiszen mondhattuk volna, hogy legyen törvény (annak betarthatósági korlátaival együtt).
- Az élelmiszer-termékpályakódex elérheti, hogy felelősségteljesebbé váljon az említett három oldal, sőt a hatóságok is?
- Az egyeztetések egyik legnagyobb tanulsága, hogy a nyilvánosságnak nagyon komoly ereje van. Szerintem minden hatósági határozatot nyilvánosságra kellene hozni, hogy minden piaci szereplőnek legyen viszonyítási alapja. Van, amikor a kereskedő hibázik és van, amikor alaptalan a vádaskodás. A kódexet alkalmazó testület valóban nem tud bíróságként működni, ráadásul a kapacitásai végesek. A kódex a nagy ígéret, kérdés, hogy a piac mennyire él majd vele. Azt tudjuk, hogy a GVH-nál azért nem panaszkodnak a gyártók, mert félnek a kilistázástól. De ez most egy új panaszcsatorna, hiszen a testületben ott ülnek majd a gyártók és termelők képviselői is.
- A szakmai kérdések mellett számos közvéleményt érintő kérdés is bekerült a kódexbe. Ilyen például az import, amellyel gyakran a piaci szereplők lenyomják a belföldi felvásárlási árakat.
- Az esetek többségében a kereskedő az élelmiszer-feldolgozóval áll kapcsolatban és nem a termelővel. Tény persze, hogy a beszállításnál a kereskedő is megnézi a piaci árakat és kalkulál. Az importnál is egy belföldön működő nagy beszerzési társasággal áll kapcsolatban, tehát nem a külföldi termelővel.
- Ettől még a kereskedő az importtal le tudja szorítani az árakat.
- Akkor él vissza a kereskedő az erőfölényével, ha a zsebében ott az importajánlat. De ez visszafelé is igaz. Ha kevés a nemzetközi árualap, a feldolgozó vagy termelő exportra viszi a termékét, ha nem vásárolja meg tőle a kereskedő piaci áron. (Minőségi kérdéssel és szállítási költséggel most nem foglalkozva.) Arra akarok kilyukadni, hogy amikor hiány vagy többlet van, az begyűrűzik a kiskereskedelmi árakba. A kereskedő a mi megítélésünk szerint nagyon sokszor nem él vissza az erőfölényével, hanem időnként egy piaci helyzet foglya.
- Az import mértékét jelzi, hogy amikor elszállt a forint árfolyama, a legnagyobb magyar láncok egyike szinte azonnal jelezte, hogy árat kell emelnie.
- A kereskedő is igyekszik minden piaci lehetőséget megfogni. Ez természetes. De az, hogy egy termék felvásárlási ára a feldolgozó és a termelő között mekkora, ahhoz finoman szólva a kereskedőnek kevés köze van. Nem mondom, hogy semmi, de valójában nem sok. Nem véletlen, hogy például az almatermelők nem a kereskedő előtt tüntettek.
- Mit gondol, talál a kódexben a versenyhivatal törvénybe ütköző pontot?
- A versenytörvény bonyolult. Vannak érzékenyek pontok, mint például a helyben gyártott termékek (kenyér) esetében az a vállalás, hogy tilos az önköltségi ár alatti értékesítés. Vagy szezon elején tilos az akciózás - lásd a tavalyi dinnyebotrányt. Amikor mi ezt a kódexet aláírtuk, úgy éreztük, hogy ezek (még) nem ütköznek a versenytörvénybe. Ám azt nem tudom megmondani, hogy a hivatal benne hagyja ezeket a pontokat a kódexben, vagy kihúzza, már ha eldönti, hogy egyáltalán vizsgálja-e. Volt azonban, ami kikerült a kódexből, így például a saját, illetve gyártói márkás termékek közötti árkülönbséglimit. A gyártók azt szerették volna, hogy a két márka közötti árkülönbség 20 százaléknál ne legyen nagyobb - legalábbis az első verzió szerint. Azt hiszem, hogy ez a beavatkozás már ütötte volna a szabályozást. A legkritikusabb pontok egyébként nyilván a fogyasztói árakat érintő részek. Véleményem szerint a kódex működése, gyakorlati használata dönti majd el, hogy hol kell még lyukakat tömni, vagy a szabályozó a teljes piacot képes lefedni.
