Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egyszerű, jól bevált kísérlettel demonstrálta néhány héttel ezelőtt a Buszesz Rt. vezérigazgatója, Zentai László, hogy a saját márkás termék nem feltétlenül gyengébb minőségű, mint a gyártói márkák. A gyártó által szervezett sajtóklubban a jól ismert kóla vaktesztének eredménye a szakújságírók körében azt támasztotta alá, hogy a kereskedelmi saját márka – márkajelzés nélkül – pontosan azt tudja, amit a márkás. Sőt, bizonyos értelemben akár többet is. A tesztnek az adott aktualitást, hogy az utóbbi időben egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a társadalomra a kereskedelmi saját márkás termékek elutasítása érdekében. A saját márkás termékek elleni hangulatkeltésnek kedvez, hogy a magyar élelmiszerpiacon sorra pattannak ki minőségi és szavatossági botrányok, azt a kényszerképzetet keltve, hogy a nevenincs gyártók felelőtlenül viselkednek az árversenyben és életveszélyes termékek piacra dobásával próbálnak meg előnyhöz jutni. Mindebben pedig a kereskedelem – vagy egyes kereskedők, kereskedelmi láncok – tevőlegesen vesz részt.
A Buszesz nem véletlenül áll ki a kereskedelmi saját márkás termékek mellett, hiszen kapacitásainak jelentős részét is ebben az üzletágban igyekszik kamatoztatni. Ugyanakkor némileg skizofrén a helyzet, hiszen a Buszesznek több gyártói márkája is van, amelyekbe komoly marketingköltséget invesztál. Pontosan ezért Zentai nem rejtette véka alá, hogy a piacon valóban találni olyan kereskedelmi saját márkás terméket, amelyek sem minőségben, sem külalakjukban nem érik el a kívánt szintet. Így vélekedik erről Hovánszky László, a Lánchíd Klub elnöke, a Metspa beszerzési társaság igazgatója is, akinek a helyzete ugyancsak sajátos. Miközben egy, a magyar piacon a legmagasabb minőséget képviselő hungarikumokat tömörítő szervezet jelenlegi vezetője, operatív részt vállal Magyarország egyik legnagyobb forgalmú és jelentős kereskedelmi saját márkás palettával bíró beszerzési társaság irányításából.
Hovánszky szerint a gyenge minőségű saját márkás termékek térnyerése egyértelműen a kereskedelmi láncok beszállítóira gyakorolt erősödő nyomásnak köszönhető. Ugyanakkor úgy véli, nem lenne szabad mindent feláldozni az ár érdekében, mert az sem a fogyasztónak, sem a kereskedőnek nem jó. A fogyasztó a sorozatos csalódást követően letesz arról, hogy megvegye a számára nem megfelelő minőségű terméket. A rossz minőség komolyan érinthet egy-egy termékszegmenst, így visszaeshet a kereskedő adott termékből származó forgalma, végső soron okafogyottá válhat az érintett termékkategória: a kereskedő kilistázza azt a polcról.
Mind Hovánszky, mind Zentai szerint ugyanakkor a kereskedelmi saját márkák előretörését nem lehet megállítani. A multik üzleteik puszta jelenlétével és a kereskedelmi saját márkás termékek gyakran káprázatos árelőnyével olyan erős pozíciót teremtettek ennek a kategóriának, hogy Magyarországon az elfogadottságuk néhány szegmensben már jócskán átlépte a 40 százalékot. Vagyis a társadalmi elfogadottság markáns. Ugyanakkor a sajtóklub konklúziójaként mindkét szakember egyetértett abban, hogy megálljt kell parancsolni a gyatra minőségnek. Ezt szorgalmazza a Földművelésügyi Minisztérium is, Gráf József miniszter a napokban mondott beszédet a Magyar Márkaszövetség éves rendes közgyűlésén. Hangoztatta: a gagyi és a rossz minőségű áru Magyarországra hozatala elleni küzdelemben nagyon fontos a márkagyártókkal folytatott állandó és élő párbeszéd. Nem meglepő módon a tárca ezzel igyekszik nagyobb társadalmi elfogadottságot teremteni a márkáknak, ami az elemzők szerint épp olyan skizofrén állapot, mint amikor egy márkagyártó a kereskedelmi saját márkás termékek mellett áll ki. Hiszen a magyar beszállítók, akiket az agrártárca képviselni kíván, nem – vagy csak csekély mértékben – tudnak olyan versenyképes márkákat felmutatni, amelyek vetekszenek a nemzetköziekkel.
Gráf szerint a márkagyártókkal folytatott dialógus segítheti a tárcát a további szabályozók és törvények alkotásában is. Ezen túlmenően a tárca tisztában van azzal, hogy a kialakult kiskereskedelmi helyzetben a beszállítókra az utóbbi időben mind erősebb nyomás nehezedik, és bár a márkaszövetségben főként multinacionális vállalkozások két fél céljai több ponton egyezhetnek.
Az elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a fogyasztók megnyeréséért folyó küzdelembe nem szerencsés, ha a politika is beleszól, hiszen mind a kereskedők, mint a gyártók „rábeszélőgépe” (a fejlett fogyasztói társadalmak tapasztalatai alapján) képes egyensúlyt teremteni a vásárló döntési mechanizmusában. A politika viszont megbonthatja az egyensúlyt és hosszú távon torzíthatja történetesen azt az ágazatot, amely ma a GDP 12 százalékát adja.
