Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Magyarországi Üdítőital-, Gyümölcslé- és Ásványvízgyártók Szövetsége (MÜSZ), valamint a Magyar Ásványvíz Szövetség és Terméktanács (MÁSZT) az Élelmiszer-feldolgozók Szövetségének (ÉFOSZ) támogatásával továbbra is minden lehetséges fórumon küzd a véleményük szerint tartalmilag és koncepcionálisan is hibás termékdíjtörvény érdemi felülvizsgálatáért.
Tavaly, a törvény 2005. januári hatálybalépése után fordultak a szakmai szervezetek az Alkotmánybírósághoz (AB) felülvizsgálati kérelemmel, amit a Mai Piac kereskedelmi szaklap információja szerint a taláros testület még nem tűzött napirendjére. Az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) ugyancsak beadvánnyal fordult az AB-hoz a termékdíjtörvény egyes rendelkezéseinek megsemmisítését kérve. Az alkoholmentes italokat gyártó cégek szövetségei Brüsszelben, az illetékes szakbizottságnál is intenzíven lobbiztak, nem is eredménytelenül. Az Európai Bizottság az elmúlt év októberében a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVM) címére megküldött hivatalos figyelmeztetésében kifogásolta, hogy a termékdíjas jogszabályok előzetes uniós kontrolljának (notifikációjának) elmulasztásával a magyar kormány súlyos eljárási hibát követett el. A brüsszeli intő eredménye lett a törvény visszavonása, majd újbóli elfogadása, s mindezek eredményeként a korábban elmulasztott notifikációs eljárás jelenleg folyamatban van.
A KVM álláspontja szerint ezzel rendben is van a dolog, hiszen – mint a brüsszeli figyelmeztetés kézhez vétele után kiadott közleményében leszögezte – a bizottság nem a jogszabály tartalmával kapcsolatban emelt kifogást, hanem egy eljárási kérdésben adott hangot véleményének. Ezért a törvény változatlan formában való újbóli benyújtása és elfogadása nem kifogásolható.
Kiss Gáborné, a MÜSZ főtitkára szerint azonban korántsem csak formai hibáról van szó. A notifikációs eljárás egyfajta előzetes tartalmi kontroll, amelynek célja az országok jogalkotási gyakorlatának összehangolása az uniós irányelvekkel. Az egyes jogszabályok elfogadását vagy módosítását megelőzően ezért valamennyi uniós tagállam köteles megküldeni a tervezet szövegét az Európai Bizottságnak. A főtitkár szerint a környezetvédelmi tárca vélhetően a jogszabály koncepcionális hibái és az Európai Unió irányelveivel ütköző diszkriminatív és piackorlátozó rendelkezései miatt nem merte vállalni az előzetes uniós kontrollt. Az, hogy a tárca ismételten figyelmen kívül hagyta a magyar és nemzetközi szervezetek által felajánlott szakmai segítséget és előzetes szakmai egyeztetés nélkül, lényegében változatlan formában nyújtotta be a törvény szövegét a parlamentnek újbóli elfogadásra az elmúlt év végén – amit az sürgősséggel el is fogadott –, a főtitkár szerint a jogbiztonság alkotmányos elvét is megkérdőjelezi. Ezzel a módszerrel ugyanis bármely közösségi direktívákkal ellentétes jogszabály életben tartható.
A két szakmai szövetség az elmúlt év végén levélben fordult a köztársasági elnökhöz, arra kérve Sólyom Lászlót, hogy a termékdíjjal kapcsolatos módosított jogszabályok aláírását és kihirdetését megelőzően – a felmerült alkotmányossági aggályokra tekintettel – kérje ki az Alkotmánybíróság állásfoglalását. Miután a köztársasági elnök a kérést nem akceptálta, aláírta a törvényt, így az év elején hatályba lépett. A szövetségek most ismét Brüsszelben lobbiznak. A Mai Piac értesülése szerint beadványuk alapján, illetve több európai szakmai szervezet kezdeményezésére az Európai Bizottság a magyar termékdíjtörvényt is vizsgálja egy úgynevezett kötelezettségszegési (infringement) eljárás keretében, amelynek során eldől, hogy az európai adminisztráció az uniós irányelvekkel összeegyeztethetőnek tartja-e a magyarországi termékdíj-szabályozást. Ha itt elmarasztalják a szakminisztériumot, akkor az Európai Bíróság elé is lehet vinni a magyar termékdíj-szabályozás ügyét, amit a szövetségeknek szándékukban is áll megtenni.
Számukra a termékdíjtörvény egészen abszurd helyzetet, indokolatlan versenyhátrányt teremtett például azzal, hogy minden szakmai alapot nélkülöző módon különbséget tesz egyes termékek, illetve gyártóik között. Nem igazolható ugyanis, hogy ugyanabba a műanyag palackba töltött tej, ecet, étolaj vagy desztillált víz csomagolása kisebb környezeti terhelést okoz, mint ha ásványvizet vagy éppen szénsavas üdítőitalt töltenének bele. Ez utóbbi termékek esetében mégis több tízszeres termékdíjat kell fizetnie a gyártónak. Hasonlóképp abszurd módon különbséget tesz a jogszabály azon gyártók között, amelyek tartósítószerrel, illetve anélkül gyártanak és hoznak forgalomba üdítőitalt. Ha egy gyártó ugyanazon típusú műanyag palackban ecetet, ásványvizet és üdítőitalt is gyárt, egyes termékei után nagyságrendekkel eltérő termékdíj-fizetési kötelezettsége keletkezik. A törvényben számos pontatlan meghatározás okoz nagyon is gyakorlati gondot, például a jeges teák, sport- és energiaitalok, gyümölcsitalok esetében nem egyértelmű, hogy a jogszabály hatálya kiterjed-e rájuk vagy nem. Megkérdőjelezik a gyártók azt is, hogy ésszerű-e a csomagolóeszközök esetében az újrahasznosítás helyett az újbóli használat preferálása.
Mégis talán azok a passzusok okozzák a legtöbb fejfájást a közel száz alkoholmentes ital gyártóinak, amelyek meghatározzák, hogy az egyes italkategóriákban mekkora részarányt kell képviselniük az újratölthető csomagolásban forgalmazott termékeknek. Mint Fehér Tibor, a MÁSZT elnöke rámutatott: a technológiai feltételek megteremtésének milliárdos költségigénye még egy nagy gyártó számára is komoly teher, ám a piacon jelen lévő harminc ásványvízgyártó között van 300 millió forint éves forgalmú vállalkozás is. Az évről évre emelkedő százalékokban meghatározott újratöltési arányokat a cégek jelentős része biztosan nem tudja teljesíteni. Az elnök szerint a kormányzatnak a szelektív hulladékgyűjtés és újrahasznosítás irányába kell lépnie, s az ipar részvételével három–öt év alatt megvalósítható ezen a téren is – ugyanúgy, mint például az akkumulátorok vagy a roncs autók újrahasznosításában – egy olyan zárt rendszer kialakítása, amely nem jár nagyobb környezeti terheléssel, mint az újratöltés.
