Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nemzetközi viszonylatban évről évre, sőt szezonról szezonra változó trendjük van a lakástextíliáknak.
Ma már hazánkban is számos európai irányzat hódít, így egyre ritkábban használunk klasszikus sötétítőfüggönyt, inkább a dekortextilek használata jellemző. Kezdenek elterjedni a nagyon egyszerű vonalú lapfüggönyök, ezek főként természetes alapanyagból készülnek. Nagy terek esetén, extra lakáskörnyezetben azonban nagy választékban lehet a drága függönyök közül is választani, a háromdimenziós hatást keltő borzolt textíliáktól a százszázalékos selyem, moaré, zsorzsett textilekig – elképesztő minta- és színvilágban. A lehetőség tehát megvan arra, hogy a függönnyel is kövessük a divatot, igény azonban kevéssé van (már) rá. Visszaesett az olyan tradicionális, megszokott lakástextilek használata is, mint amilyen valamikor a csipke-, vagy a vitrázsfüggöny volt. Sokan szeretik azonban a kicsit átlátszó, színjátszó, padlizsános, pinkes árnyalatokban kapható organza függönyt. Az elegánsabb, polgári környezetben szóba jöhet a taft vagy a százszázalékos selyem is, amely dúsan omlik alá, és ha a fény rávetül, más-más színt mutat. A természetes, de drágább anyagok mellett nálunk is elsősorban a különféle szintetikus anyagok iránt van kereslet. A külföldi trendmeghatározó textilek gyakorta készülnek ezekből a szintetikus alapanyagokból, amelyeket különféle technikákkal lehet különlegessé tenni. Ilyen megoldás lehet, ha kivágnak az anyagból egy réteget vagy felborzolják a textilszálakat, amitől egy kicsit térhatásúvá válik a függöny – ezek a merész stílusú, drága termékek azonban nálunk ugyancsak kevéssé terjedtek el.
Divatos, ha a függöny a földig ér, sőt nemcsak hogy leér a padlóra, de 20-30 centimétert ki is terül a tér irányába, hogy igazán elegáns legyen, mert ha ennyire hosszú, az dús, lágy esést ad az anyagnak. Nagyon rövid, ablakpárkányig érő függönyöket ma már nem igazán használnak. Sok helyen a hagyományos függönyt szalag-, illetve lapfüggönnyel váltják fel, ahol bizonyos szélességű sávok adják a függönyt, ezek teljesen kifeszülnek, egy tiszta, geometrikus vonalat hozva létre. Összességében azonban az állapítható meg, hogy ma már egyre kevésbé divat függönyt tenni az ablakokra. Helyüket a római rolók, reluxák vették át.
A tapéták között egyre több olyan változatot találunk, amelyek természetes szállal készültek (nem ritka a tengeri fűből, kókuszrostból előállított faltakaró) és a falon csupán egy kiemelt, hangsúlyozni kívánt résznek – így például az ágy vagy a kanapé hátfalának – adnak keretet. A tapétán gyakran a motívumok bársonnyal dúsítottak, ami textilhatást ad az anyagnak. Divatba jöttek a nagy virágos mintázatok, így gyakran előfordul, hogy a tapéta bizonyos motívumaira, így például egy viráglevélre, rózsára bársonyanyagot nyomnak rá, ezzel keltve domború, dús, barokkos hatást.
A lakás színvilágának kialakítására több út is kínálkozik, ebben természetesen nagy szerepük lehet a lakástextileknek is. Általánosságban célszerű, ha a függönyökön azokat a színeket hozzuk vissza, melyek a falakon vagy a bútorokon is megjelennek. Elsősorban a falak színe lehet viszonyítási alap, ennél esetleg egy-két tónussal érdemes sötétebb textíliát választani. A klasszikus lakberendezésben gyakran a bútorkárpit mintáját jeleníti meg a függöny. A modernebb irányzatoknál akár egy párna színéhez is igazítjuk a függönyt, ezzel élő, vibráló felületet alakítva ki a szobában, amely magára vonja a tekintetet. Minden attól függ, hogy hová szeretnénk helyezni a hangsúlyt a lakásban. Ha az ablakfelületet szeretnénk kiemelni, érdemes sötétebb tónusú függönyt választani, ha azonban egyszerű harmóniára törekszünk, a világosabb, pasztellesebb, a fal színéhez igazodó árnyalatot kell keresni.
