Az idén január 24-én részvénytársasággá alakult Nemzeti Ingatlanfejlesztő és Lakásberuházó Rt. (NIL) korábbi tevékenységi köre jelentősen átalakult. A korábban 100 százalékos tulajdonosa, a Magyar Fejlesztési Bank (MNB) work-out szervezeteként induló, majd a kormányzati bérlakásprogram támogatására készülő szervezet fő profilja mára a vállalkozói lakásépítések egy speciális területe, az ingatlanfejlesztéssel megvalósuló beruházásokba történő tőkebefektetés lett. Seprényi Sándor vezérigazgató tájékoztatása szerint a társaság kisebbségi részesedést szerzett, illetve szerez egyebek mellett a XI. kerületi Kábelgyár, illetve csepeli és rákoskeresztúri volt ipari területeken épülő lakásépítő cégekben, egyik új befektetésük pedig a főváros V. kerületében, a Construktőr Kft. beruházásában megvalósuló tömbrehabilitációs projekt volt. A vezérigazgató elmondta: a társaság maximum 5 éves időtartamra tud társtulajdonos lenni 1-1 projektben, átlagosan az éves infláció felett 6 százalékos megtérülést írva elő partnereinek. A kisebbségi részesedés és a megtérülési előírás (bár a NIL-nél elvártnál jóval magasabb szinten) a kockázati tőketársaságokra jellemző.
A NIL egyébként az előbbiek mellett a valódi gyógyvizekre épülő egészségturisztikai beruházásokat is támogatja. Ennek első beruházása a bükkszéki volt bányászüdülő felújítási programja. Az NIL itt is tőkebefektetéssel van jelen. A stratégia harmadik eleme az önkormányzatok barnamezős beruházásainak támogatása, amelyre a társaság a tulajdonostól kapott 5,2 milliárd forintos tőkejuttatásból 1,5 milliárdot különített el.
Emellett a társaság nem mond le a bérlakásépítésben való szerepvállalásról sem. Seprényi Sándor szerint elképzelhető, hogy a NIL a közeljövőben a zalaegerszegi önkormányzattal és egy helyi építőipari vállalkozással közösen vesz részt egy 40 lakásos bérlakás-építési projektben. Mint már korábban is ismertté vált a NIL koncepciót dolgoz ki a bebukott lakáshitelek kezelésére is. Mint azt Seprényi Sándor a NAPI Gazdaságnak elmondta, elképzelésük szerint a nem fizetők lakásait a piaci érték elég magas százalékán (valahol 90 százalék körüli értéken) megvásárolnák a bankoktól, majd elszámolnának a hitelfelvevőkkel is. Az adósok lakásait ezt követően a piacon értékesítenék, őket pedig bérlakásokban helyeznék el. Seprényi Sándor szerint bírják az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal támogatását abban, hogy jogszabály-módosítással elérjék: a nem fizetők a hitelbukással ne veszítsék el korábbi állami támogatásaikat (például a szociálpolitikai kedvezményt), hanem annak arányos részét „továbbvigyék” a bérlakásokba, így csökkentve annak fenntartási költségeit, lehetőséget teremtve – többlet költségvetési források bevonása nélkül – arra, hogy a család körülményeinek stabilizálódása után továbblépjen.
Seprényi Sándor szerint a program megoldást kínálhat a nem túl sikeres panelprogram felélesztésére is, tekintve, hogy a bérlakásokat felújított panelházakban lehetne kialakítani. A vezérigazgató szerint az még nem tudható, hogy a program a NIL keretein belül, illetve egy új cégen keresztül bonyolódna-e le, ám az utóbbi megoldás mellett szól, hogy abban az esetben akár a lakáshitelező bankok is beszállhatnának az ügyletbe.
