Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A pénzügyi tárca azt javasolja a kormánynak, hogy a lapok áfáját a jelenlegi 12 százalékról jövőre 15 százalékra emeljék. Amennyiben az Országgyűlés is támogatja a javaslatot, az jövőre 2-3 milliárd forint többletforrást jelent a büdzsének - mondta lapunknak Máté Dániel, a Pénzügyminisztérium szóvivője. A Magyar Lapkiadók Egyesületének (MLE) elnöksége azt követeli, hogy a kormányzat jövőre a legkedvezményezettebb, vagyis az 5 százalékos sávba sorolja a lapok általános forgalmi adóját - reagált Lengyel L. László, a MLE elnökségi tagja, aki az európai gyakorlatra hivatkozva is elhibázottnak tartja a tárca szándékát. Az uniós országok átlagában 4,3 százalékos áfa terheli az újságokat, az országok többségében a nulla-négy-hét százalékos áfakulcsba sorolják be és mindenhol a legkedvezményezettebb sávban tartják azokat.
(Angliában például nulla, míg Írországban 12,5 százalék áfa terheli az árukat, ám ez utóbbi esetben ez a legalsó sáv). Brüsszelben nemhogy a lapkiadás áfaterheinek növeléséről lenne szó, hanem valamennyi tagországra érvényesen a nulla áfakulcs megőrzésének, illetve bevezetésének lehetőségét szorgalmazzák. Lengyel hozzátette, hogy a csatlakozó országok esetében is hasonló a szemlélet, ezekben kivétel nélkül a legkedvezőbb besorolás érvényes a sajtótermékekre és az áfakulcs mindenhol alacsonyabb a jelenleg nálunk érvényes 12 százaléknál. Az EU általános érvényű direktívája szerint a lapkiadást a könyvkiadással együtt valamennyi uniós tagországban a legkedvezményezettebb áfakörbe sorolják. (A kormány szándékai szerint az idei 12 százalékról jövőre 5 százalékra csökkenne a könyvek forgalmi adója.) Máté elmondta, hogy Európában sem egységes a lapok és a könyvek áfaterhe.
Az MLE szerint az európai országok azáltal, hogy a legkedvezményezettebb sávban tartják az újságok áfáját, közvetetten elismerik, hogy a sajtóhoz való hozzájutás az állampolgári alapjogok, mindenek előtt a szólás- és az információszerzés szabadságának eszköze. A másik érv, hogy a sajtó rendkívül fontos társadalmi és kulturális szerepet tölt be, alapvető jelentősége van a kulturális infrastruktúra fenntartásában.
Az a körülmény, hogy az EU-ban normatív szinten a legalacsonyabb sávban tartják a lapok áfáját, elejét veheti a költségvetés irányából érkező nyomásnak. Az üzleti szempontok - például a versenysemlegesség - is ezt indokolnák - a nyomtatott lapok legfőbb vetélytársának számító internetes tartalomszolgáltatást sem terheli olyan adó, mint az írott média orgánumait, s a kormányzat minderre akkor akarja rászánni magát, amikor az olvasottság csökkenése figyelhető meg, ami a funkcionális analfabétizmus terjedését eredményezheti. A lapkiadók nem értik, miért tesz a magyar kormány az európai elvárásokkal és gyakorlattal gyökeresen ellentétes, a magyar sajtót sújtó lépéseket.
A kormány tervezett intézkedésével tovább nőnének a lapkiadást egyébként is sújtó terhek: a néhány évvel ezelőtt bevezetett kulturális járulék mindmáig gyakorlatilag adóformában működik; a kiadók működésének feltételeit drasztikusan rontja a forint árfolyamának gyengülése is, mivel a papírt az ágazat teljes egészében importból szerzi be, s az az elmúlt időszakban 10 százalékkal drágult. Szintén hátrányosan érinti a szakma egészét a munka törvénykönyvének módosítása nyomán kialakult helyzet, amely amellett, hogy jelentősen növeli a kiadók adóterheit, sok újságíró szerződéses viszonyát és megélhetését veszélyezteti.
Az ágazat teljes éves árbevétele mintegy 115 milliárd forint - amiből 70 milliárd az értékesítésből, 45 milliárd pedig a hirdetésekből származik -, összes profitja pedig 6-7 milliárd forint. Máté Dániel arra számít, hogy jövőre emelkedik a lapok ára, ha teljesen rugalmatlan a piac, ez akár 3 százalékos mértékű is lehet. Lengyel viszont úgy látja, hogy a már említett szűkülő olvasótábor miatt nem lehet árat emelni, a kiadók tehát nem tudják a fogyasztókra áthárítani az ugrásszerűen megnövő terheket. (A jövő évre tervezett áfatöbbletköltség 2 milliárd forint, a forint árfolyamvesztéséből eredő többletköltség 3-4 milliárd forint). Egy nagymértékű áremelés ugyanis az olvasottság drasztikus csökkenését vonná maga után, ami nem lehet sem a lapkiadás, sem a kormányzat érdeke. A költségnövekedés miatt a lapkiadás jelenlegi körülbelül 6 százalékos profitrátája jó esetben is 2 százalékra esik, ami azt jelenti, hogy szakma nagy része ellehetetlenül, számos kiadó csődbe jut.
A MLE számára elfogadhatatlan, hogy a gazdálkodás amúgy is nehéz feltételeit kormányzati lépések tovább rontsák és ezzel az egész szakmát tarthatatlan és kiszolgáltatott helyzetbe hozzák. Lengyel szerint érthető, hogy a jövő évre tervezett áfaemelés rendkívül negatív hangulatot váltott ki a kiadók és újságírók körében, megkérdőjelezi a kormány gyakran hangoztatott elkötelezettségét a sajtószabadság és az európai normák és elvek érvényesítése iránt.
