Mint egykor az inflációs mutató, ma a bérkiáramlási adatok állnak a befektetők figyelmének középpontjában. Általános vélemény ugyanis, hogy a bérnövekedésre – annak inflatorikus hatása miatt – a jegybank is fokozottan figyel, azaz a bérek helyzete nagy hatást gyakorol a kamatdöntésre. A múlt héten közzétett adatok tulajdonképpen se rosszaknak, se pedig jóknak nem nevezhetők, azokat mindenki saját vérmérséklete szerint értelmezhette, értékelhette. Az amúgy is egyre halványuló kamatcsökkentési esélyek azonban nem igazán nőttek (ahhoz kifejezetten pozitív hír kellett volna), mindenesetre a piac izgalommal figyeli a mai döntést, ami a mértékadó véleménynyilvánítók többsége szerint ismét tartás lesz.
Ennek megfelelően a múlt héten meglehetősen lagymatag volt a hangulat az állampapírpiacon, érdemi változás a hozamokban összességében alig történt. A három hónapos papír aukciós átlaghozama például mindössze egy bázisponttal tért el (felfelé) a megelőző hetitől. A három hónapos hozam tehát továbbra is csaknem negyed százalékponttal a jegybanki alapkamat szintje alatt van, jelezve, hogy a befektetők türelmesen várnak, viszont konzekvensen hisznek abban, hogy hamarosan eljön a kamatcsökkentés ideje.
Az államkötvény-aukciók kissé pesszimista hangulatot árasztottak. Hosszú idő után először esett meg, hogy a 15 éves sorozatból az épphogy megfelelő kereslet miatt a mennyiség csökkentésére kényszerült a kibocsátó (20 helyett 15 milliárd forint névérték kibocsátására került sor). Az átlaghozam az előző napi referenciahozamhoz képest még így is 10 pontos (ez ennél a futamidőnél igen nagynak számít) emelkedést produkált, s 6,56 százalék lett. A hároméves papír se remekelt, itt az átlaghozam 3 ponttal múlta felül a 7,05 százalékos előző napi másodpiaci hozamszintet. Ugyancsak gondot jelez, hogy mindkét papír esetében a szokásos 1-2 pont helyett ezúttal 4 ponttal magasabb lett a maximum az átlagnál. Érdekesség ugyanakkor, hogy csütörtök délután az aukciós eredményeknél alacsonyabb másodpiaci hozamok alakultak ki.
Az állampapírpiac bizonytalankodása ellenére a forint igen jól szerepelt a múlt héten, az euró jegyzése a hét második felében tartósan 250 forint alatt maradt. Mindez több tényezőnek köszönhető. A szokásos régiós hatások (gondolunk itt elsősorban a lengyel zloty árfolyam-alakulásának követésére) például most a forint mellett dolgoztak. S mintha csak az kezdődő nyári uborkaszezon unalmát oldandó történt volna, derült égből villámcsapásként ismét napirendre került a sáveltörlés kérdése. A témát ezúttal Kóka János elevenítette fel, de korántsem történt egyértelmű, egyetértésről tanúskodó, vagy akár csak ilyet sejtető bejelentés. Mára valahogy ez a téma is olyanná vált, mint a kamatcsökkentés: benne van ugyan a levegőben, mégsem történik semmi. (Tegyük hozzá, a pillanatnyi helyzetben e kérdés jelentősége csekélyebbnek, pusztán elvi jelentőségűnek tűnik.) Az érvek és ellenérvek már unalomig ismertek, s amíg nem történik semmi, tulajdonképpen nagyobb jelentősége nem is kellene hogy legyen az ezzel kapcsolatos vitáknak. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy néhány mértékadó befektető mégis komolyan vette a dolgot, s a kérdés újbóli elővétele ugyancsak hozzájárult a forint erősödéséhez. Ezért is érezhette szükségét a miniszter nyilatkozatának másnapján újból felhozni a témát, sokkal mérsékeltebb, azaz a sáveltörlési várakozásokat csillapító szándékú újabb nyilatkozatot téve. Bármi volt is a nyilatkozó szándéka, a sűrű és homályos megnyilatkozások hosszú távon immunitást válthatnak ki a piaci szereplőknél a téma esetleges további ragozása során.
Ha egyelőre halkan is, de kezdenek megkondulni az exportőrök vészharangjai, nem is annyira a forint mostani ereje miatt, hanem egy esetleges jövőbeni nagymértékű erősödéstől tartva. Noha egyáltalán nem biztos, hogy akár egy sáveltörlés esetén ilyen bekövetkezne, az ettől való félelem annyira erős, hogy ugyancsak megkérdőjelezi a jelenlegi árfolyamrendszer megváltoztatását. A pillanatnyi helyzetet tehát röviden az jellemzi: a kialakult status quót senki nem meri felborítani, így a piacot leginkább hírek, remények, félelmek, s nem események mozgatják.
Ádám Zsigmond