Ma dönt a kamatról a jegybank monetáris tanácsa. Aligha lesz könnyű dolga a testület tagjainak, hiszen olyan helyzet alakult ki, hogy a tartás és a vágás mellett is fel lehet sorakoztatni érveket. Az még mindig nyilvánvalónak tűnik, hogy előbb-utóbb kamatcsökkentésre van szükség, azonban nőtt annak az esélye, hogy a korábbi várakozásokhoz képest némi csúszás következik be ez ügyben.
A döntést befolyásoló főbb tényezőket számba véve az infláció, úgy tűnik, rendben van, értve ez alatt, hogy a legfrissebb adat alapján feltételezhető, hogy megfordult a trend, azaz a pénzromlás üteme csökkenési pályára állt. Csütörtökön azonban igen kellemetlen hír látott napvilágot a bérkiáramlásról, ugyanis számottevően magasabb lett a vártnál. Noha a bruttó bérnövekedést adók formájában alaposan lecsapolta az állam, az inflációt is tekintetbe véve pedig egyenesen komoly reálbércsökkenés tapasztalható, az adatok mégis azt jelzik, hogy eddig nem sikerült teljes egészében valóra váltani a korábbi elképzeléseket. Ez pedig komoly érv amellett, hogy a kamatcsökkentésnek még nincs itt az ideje.
A harmadik tényező a forint árfolyama – ez ugyan némi gyengülést mutatott, de korántsem olyan mértékűt, ami érdemi gátja lenne egy kamatcsökkentési döntésnek. A forint egyébként először főleg régiós hatások miatt kezdett – némi ingadozással – gyengélkedni, csütörtök délután azonban számottevően veszített értékéből (ekkor az euró 250 forint környékére ugrott). Kérdés, hogy ez a bérstatisztikának köszönhető-e vagy sem, mindenesetre további számottevő gyengülés ez irányú régiós hatások nélkül aligha várható, hiszen a piacra korántsem jellemző a negatív hangulat.
A kamatváltoztatási esélyeket latolgatva figyelembe kell venni a múlt hónap tanulságát is, amely szerint az akkori tartással a jegybank olyan jelzést adott a piacnak, hogy nem akar elhamarkodottan és mindenáron kamatot vágni. Talán ezért is gondolják sokan, hogy a béradatok láttán tovább halasztódik a kamatcsökkentés. Tekintettel azonban arra, hogy egy kisebb csökkentés aligha veszélyeztetne komolyan bármit is, huszonöt bázispontos vágásra is komoly esélyek mutatkoznak.
A döntés – bármi legyen is – most elsősorban jelzésértékű lesz, ami komoly mértékben orientálhatja a piaci szereplőket, ezért is nehéz a testület dolga.
Hosszú távon nyilvánvalóan szükséges a kamatot alaposan megnyesni, azonban ez történhet apránként (akár havi 25 ponttal is, esetenként kihagyva a vágást), vagy kevesebb lépésben, de értelemszerűen ez utóbbi esetben egy-egy alkalommal nagyobb mértékű csökkentést kell végrehajtani. A mostani döntés tehát leginkább annak függvénye, hogy a döntéshozóknak a mostani körülmények között melyik megoldás tűnik szimpatikusabbnak.
A befektetők most mindenesetre meglehetősen bizonytalanok és izgatottan várják a mai döntést. Az állampapírhozamokra azonban ez az izgalom nem gyakorolt túlzott hatást, a hozamok jószerivel alig változtak. A heti aukciók is nagyjából papírforma szerint zajlottak. Egyedül a három hónapos papírnál történt mennyiségi emelés, névértéken 5 milliárd forintnyi. A kereslet egyébként mindhárom aukción jelentős volt, a két rövidebb papírból 125-125 milliárdot vittek volna, az egyévesből ennél tízmilliárddal kevesebbet. Figyelemre méltó viszont, hogy a hozamalakulás trendje megfordult. A hetente értékesített három hónapos papírból az elmúlt egy hónapban aukcióról aukcióra alacsonyabb volt az átlaghozam, most azonban az előző heti értéknél ha csak egyetlen ponttal is, de magasabb lett (évi 7,68 százalék). Ugyanez igaz a maximális hozamra nézve is, ott azonban már három pont a különbség. Hasonló jelenség figyelhető meg a kéthetenként aukcionált hat és tizenkét hónapos papírnál, sőt ezeknél még szembetűnőbb a dolog, hiszen két és fél hónapja tartó hozamcsökkenési trendek fordultak meg. A változás nyilván nagyban összefügg a kamatcsökkenési várakozások elbizonytalanodásával, illetőleg elhalasztódásával. A kincstárjegyhozamok azonban még így is bőven a jegybanki alapkamat szintje alatt járnak, jelezve, hogy a kamatcsökkentés(ek)re továbbra is egyöntetűen számít a piac.
Ádám Zsigmond