Töretlen a külföldiek bizalma a magyarországi befektetések irányában. Erre utal, hogy igen erős a forint – egy euróért már csupán mintegy 246 forintot kellett adni belőle pénteken. Az állampapírok iránt is igen intenzív volt a kereslet a múlt héten, ami elsősorban az aukciókon jelent meg. A kibocsátó ki is használta a nagy érdeklődés teremtette kedvező lehetőséget, és terven felüli értékpapír-mennyiséget dobott piacra a diszkontkincstárjegy-aukciókon. A nagy kibocsátási kedv mindhárom futamidőt érintette. A három hónapos papírból az amúgy sem csekély, 40 milliárdos mennyiséget még 10 milliárddal fejelték meg, s ezt a monumentális volument is 20 ponttal a jegybanki alapkamat alatti hozamon, azaz 7,8 százalékos átlag mellett sikerült értékesíteni. Másnap a hat hónapos papírból is volt mennyiségi emelés, igaz, ott csak ötmilliárd forintnyi, így névértéken összesen 35 milliárd forintért talált gazdára, 7,6 százalékos hozam mellett. A tizenkét hónapos papír csütörtöki aukcióján ugyanaz történt, mint a három hónapos papír esetében, azaz 40-ről 50 milliárd forintra emelték a kibocsátott mennyiséget. A leghosszabb futamidejű diszkontkincstárjegy aukciós átlaghozama 7,47 százalék volt.
Úgy látszik, az aukciós papírdömping lekötötte a keresletet, a másodpiaci adatokon ezért nem látszik a nagy eufória. A referenciahozamok többsége gyakorlatilag változatlan maradt, itt véletlenszerűnek is tekinthető, néhány bázispontos mozgások jellemzik a mutatókat. Az aukciós számokból – a nagy volumenű emissziókon túlmenően – jól látszik a piac egyöntetű véleménye a közeljövőt illetően. A hozamgörbe az éven belüli szakaszon is határozottan inverz, azaz a hozamok s egyben az ezekre a rövid futamidőknél erősen ható jegybanki alapkamat csökkenését várják a befektetők.
Bár az MNB márciusban a várakozásoknak megfelelően nem nyúlt a kamathoz, áprilisban ezt már aligha tudja elkerülni, legalábbis ha a helyzet nem változik. A forintárfolyam és a csökkenő állampapírhozamok ugyanis komoly nyomást gyakorolnak a döntésre. Ráadásul nem is irreális irányban, hiszen ha a hazai gazdasági helyzet valóban olyan reményteli, mint amennyire bíznak ebben a külföldiek, s mint amennyire ugyanezt teszik a hazai döntéshozók is, hosszú távon a kamat jelentős csökkentése az egyedül logikus lépés, különösen ilyen „piaci támogatás” mellett.
A forint a múlt héten sokkal önállóbb életet élt, mint azt megszokhattuk, értve ez alatt, hogy árfolyama a környező országok devizáitól függetlenebbül mozgott a szokásosnál. Míg például nemrég erősödésében követte a szlovák koronát (amikor ott eltolták az árfolyamsávot), most a gyengülésben (ezúttal a szlovák jegybank eredményesen interveniált a korona gyengítése érdekében) nem, de a lengyel zlotyhoz képest is sokkal inkább öntörvényűen mozgott, mint általában. E tekintetben is optimizmust tapasztalhatunk tehát: a forintot erősítő tényezők jobban hatnak, mint a gyengítők.
Bár most kevesebb szó esik az árfolyamsáv eltörléséről, a forint esetleges további erősödésével ez a kérdés újra reflektorfénybe kerülhet. Ekkor pedig működésbe léphet az önbeteljesítő jóslat mechanizmusa: minél többen spekulálnak a sáv eltörlésére, annál jobban erősödhet a forint, s minél jobban erősödik a forint, annál kínosabb a sáv léte... Más kérdés, hogy a mostaninál még erősebb forintárfolyamot ki látna szívesen: az exportőrök – bár szokatlan módon mostanában kevésbé kongatják a vészharangot – bizonyosan nem, s a kormányzat sem biztos. Bár a sikerpropaganda szempontjából igen hasznos az erős forint, ennek a célnak a jelenlegi szint is bőven megfelel. Az erős forint ugyanakkor az import olcsóbbodásán keresztül jótékony hatást gyakorol az inflációra, s ez többek között újabb érv lehet a kamatcsökkentés mellett. Intő jel ugyanakkor, ami Szlovákiában történt: egy árfolyam-erősítő hatású lépés (a sáv eltolása) után a jegybank a nemzeti valutát intervenció útján kénytelen gyengíteni...
Ádám Zsigmond