Aligha lepett meg bárkit is, hogy a jegybank monetáris tanácsa változatlanul hagyta a hosszú idő óta „befagyott”, nyolcszázalékos alapkamatot. A döntés indoklása azonban némileg borzolta a kedélyeket, ugyanis ebben leginkább az inflációs bizonytalanságok kaptak hangsúlyt, ami pedig a közeljövőre nézve sokkal inkább kamatemelést, semmint -csökkentést vetít előre. Elsősorban persze nem az inflációs optimizmus, hanem a forint relatíve erős pozíciója volt a fő érve azoknak, akik korábban egy kamatcsökkentés esélyeit is felvetették. A forint ereje persze – akárcsak az inflációs kilátások – meglehetősen bizonytalan a jövőre nézve, annál is inkább, mivel, mint ahogy azt a múlt héten is megtapasztalhattuk, az árfolyam sokkal inkább a régiós hangulattal együtt változik, s kevésbé az itthoni történésekkel összefüggésben. A forint ennek megfelelően – a lengyel zlotyval, a cseh és a szlovák koronával együtt – gyakorlatilag folyamatosan, bár korántsem egyenletesen gyengült a múlt héten: míg a hét elején egy euró úgy 251 forint körül járt, csütörtökre 255 fölé kapaszkodott fel, sőt késő estére 257-ig ugrott.
Az ideges hangulat még önbeteljesítő jóslatként is segítheti a fundamentális okokkal egyébként is jól indokolható várt kamatemelést, hiszen a legfőbb ellenérv – a forint ereje – így fokozatosan elenyészik. Persze a következő kamatdöntésig eltelő egy hónapban még sok minden történhet. A régóta változatlan alapkamat bármilyen irányú módosítását viszont a piac jelzésnek foghatja fel egy jövőbeli tendenciára vonatkozóan – egy változtatási lépésnek tehát csak igen alapos megfontolás mellett lehet létjogosultsága.
A kamatemelési várakozások, legyenek bármilyen bizonytalanok is, óvatosan, de kezdtek beépülni az árakba az állampapírpiacon. A múlt hét kifejezetten a hozamemelkedés jegyében telt, még ha ennek mértéke nem is volt drasztikus. Hosszú idő után először a három hónapos diszkontkincstárjegy aukciós hozama a jegybanki alapkamat szintje fölé kúszott, bár (egyelőre?) csak három bázisponttal. Az alapkamat hozamszintjén forgalomba hozott kéthetes jegybanki diszkontkötvény állománya egyébként érdemben nem változott, mintegy öt százalékkal emelkedett.
Szembeszökőbb volt a hozamemelkedés a hat hónapos kincstárjegynél, amelynél 8,17 százalék lett az aukciós átlaghozam, ennél három ponttal magasabb maximum mellett, miközben előző nap a referenciahozam alig volt magasabb, mint a három hónapos papír aukciós eredménye. A csütörtökön aukcionált egyéves papír is hasonló – 8,16 százalékos – átlaghozam mellett kelt el.
A rövid hozamok emelkedése természetesen összefüggésben áll a már említett kamatemelési várakozásokkal, ugyanakkor fontos tényező, hogy a közepes hosszúságú futamidőkre is emelkedtek a hozamok, bár kisebb mértékben. A leghosszabb két futamidőnél ugyanakkor nem történt érdemi változás. A csütörtöki nap állampapír-piaci eseményei ugyanakkor nehezen magyarázhatóak: ekkor a hozamgörbe hosszú végén leheletnyi hozamcsökkenés következett be (a rövid hozamok szinten maradtak), miközben a forint jelentősen gyengült.
A jelenlegi helyzetben szinte bármi megtörténhet. Míg a hazai gazdaság – a fundamentumokat tekintve – továbbra is a kivárás állapotában van, vagy ha úgy tetszik, bizonytalan jövőkép jellemzi, a kelet-közép-európai régió nagyon együtt mozog és eléggé hullámzóan. Nem igazít el az sem, ha valaki rendszeresen böngészi mértékadó külföldi elemzők kommentárjait: ezekből leginkább az tűnik ki, hogy a közelmúltbeli további forinterősödési prognózisok és kamatcsökkentési remények hirtelen átváltoztak további gyengülésről és kamatemelkedésről szóló jövőképre. A kulcsszó mintha szinte minden helyzetben a „további” lenne: meg kell nézni, mi történt az elmúlt pár napban, kivetíteni a jövőre (szakkifejezéssel: extrapolálni kell a trendet), s máris adódnak a közeljövőre vonatkozó szakértői várakozások. Még szerencse, hogy a piac időnként fittyet hány a várakozásokra és a trendek váratlanul megfordulnak – ennek hiányában ugyanis meglehetősen unalmas lenne a piaci szereplők élete. Bár mindenki szabadon legyárthatja és tetszetősen meg is magyarázhatja a maga elméletét, talán a mostani helyzetben az sem vádolható dilettantizmussal, aki töredelmesen bevallja, fogalma sincs, mi történik a közeljövőben.
Ádám Zsigmond