Noha a forintárfolyam kissé bizonytalan, akárcsak a belpolitikai helyzet, alapvetően igaz, hogy a jegybank 50 bázispontos kamatemelése – amely mértékét tekintve felülmúlta az átlagos várakozásokat – megtette a hatását. Nemzeti fizetőeszközünk erősödni tudott, amit sokkal inkább magyarázhatunk a magasabb kamatok és az állampapírhozamok csábításával, semmint a valamelyest stabilizálódó belpolitikai helyzettel vagy netán az önkormányzati választásokkal. Az euró csütörtök késő délután 272–273 forint között mozgott, erről a szintről korábban már többször visszapattant felfelé, hasonló történt pénteken is. A kamatemelés mértéke talán csak az esetenként polgárháborús hangulatúnak látszó budapesti helyzetet nem számítva tűnhetne nagynak. Amikor ugyanis a világot Budapest központjában felgyújtott autókról készült felvételek járják be, ráadásul az országot nemrég le is minősítették, aligha van más eszköz a külföldi befektetők becsalogatására, illetőleg pánikszerű távozásuk megakadályozására, mint vonzóbb feltételeket kínálni, a magasabb hozamok kompenzálhatják ugyanis a növekedni látszó országkockázatot. Az adott körülmények között kisebb baj volt túl-, mint alullőni a célon a kamatemelés mértéke tekintetében, s ezt nyilván a döntéshozók is figyelembe vették. A döntés előtt egyébként fel is erősödtek a merészebb kamatemelés iránti várakozások.
Kiválóan látszik ez a hétfő délelőtt aukcióra bocsátott hathetes futamidejű likviditási kincstárjegyek aukciós eredményén. Az aukciós átlaghozam – amelynek eléggé szorosan kell korrelálnia a rövid futamidő alatt várható átlagos jegybanki alapkamattal – 7,92 százalék lett. Ez azt jelzi, hogy a piac rövid távra is jelentős kamatemelést árazott be (akkor az alapkamat még 7,25 százalék volt), amibe – mivel a kamatdöntések normál esetben havi gyakorisággal követhetik egymást – nemigen fért volna bele első lépésként egy visszafogottabb, negyed százalékpontos emelés. A bizonytalanság valamelyest a kibocsátói oldalon is megmutatkozott azáltal, hogy a tízmilliárddal megemelt mennyiség elősegíthette az ennél a futamidőnél meghökkentően magasnak mondható hozam kialakulását. Az eredményt tekintve különös jelentőséggel aligha bír, hogy igen nagy kereslet volt a papírok iránt, hiszen a többlet-, azaz az el nem fogadott ajánlatok értelemszerűen a 8 százalékot csupán négy bázisponttal alulmúló aukciós maximális hozamra vagy afölötti értékekre szóltak. Áttörte – természetesen felfelé – a nyolcszázalékos lélektani határt a három hónapos diszkontkincstárjegy aukciós hozama: ami az átlagot illeti, négy, ami pedig a maximumot, tíz ponttal. Csütörtökön mindkét aukcionált kötvény első kibocsátású, tehát új sorozat volt, az eredményeket tehát itt nem lehet egyszerűen összevetni a referenciahozamokkal, ahogy egyébként szoktuk.
A kibocsátó egyik sorozatnál sem élt a mennyiségi emelés eszközével. Az ötéves papír hozama 8,12, a tízévesé 7,66 százalék lett, egy-két ponttal magasabb maximum mellett.
Az állampapír-piaci hozamokat egyébként a múlt héten nagyfokú stabilitás jellemezte. Ez különösen az ide-oda mozgó, nagy volatilitás mellett erősödő trendet mutató forintárfolyam körülményei között tűnik meglepőnek. Tény azonban, hogy ha megvizsgáljuk a referenciahozamok múlt heti értékeit, jószerivel csak véletlenszerűnek tekinthető, 1-2 bázispontos mozgásokat találunk napról napra, sőt a változatlan értékek is igen gyakoriak.
Az önkormányzati választások kimenetele viszont többek szerint komolyabb mozgásokat indíthat el a piacon. Ez elképzelhető, hiszen a piacok viselkedését nagyrészt pszichológiai természetű dolgok határozzák meg. Fundamentálisan azonban aligha hoz majd fordulatot a választás, hiszen bármilyen eredmény is születik (lapunk megjelenésekor ez már nagyjából ismert lesz), attól sem az infláció nem lesz kisebb, sem a költségvetési hiány, és sorolhatnánk tovább. Sőt, olyan eredmény sem igen képzelhető el, amely a miniszterelnök lemondásával járna együtt, tekintettel arra, hogy jogi eszköz erre nem kényszeríti. Egyébként pedig az effajta igen erős óhajoknak makacsul és sikerrel állt ellen az elmúlt két hétben.
Ádám Zsigmond