Jobb híján a jegybankra figyelnek az állampapír-piaci szereplők: találgatják, mikor és milyen mértékű kamatemelésekre lehet számítani az elkövetkező hónapokban. Bár a befektetők árgus szemekkel figyelik, ki, mikor és mit nyilatkozik, s próbálják ennek segítségével megsejteni a jövőt, most aligha az a kérdés, ki hogyan látja a pillanatnyi helyzetet a jegybanknál. Abban ugyanis többé-kevésbé egyetértés van mind az elemzők, mind pedig a jegybank részéről nyilatkozók között, hogy valószínűleg kell még kamatot emelni. Tehát a kérdés csak az ütemezés és a mérték. Az ütemezésnek viszonylag kisebb a jelentősége, mert például egy hosszabb lejáratú állampapír árfolyamát kevéssé érinti, hogy mondjuk kétszer negyed- vagy egyszer félszázalékos kamatemelés történik két hónap alatt. Az viszont igen erősen hat a hozamokra, hogy hol fog stabilizálódni a kamatszint. Persze lehet, hogy az összefüggés fordított (is): a jegybank sem igen függetlenítheti magát attól, milyen a piac hangulata, ezt a döntéseknél valamilyen szinten akkor is figyelembe veszi, ha ilyet senki sem mond. Annál is inkább, mert a kamatszinttel hatni lehet a forint árfolyamára, az pedig szintén szoros összefüggésben áll az állampapírhozamokkal, hiszen a külföldiek állampapír-piaci vételei és eladásai többnyire forintvétellel és -eladással járnak együtt.
Ami a forintot illeti, örvendetes módon erősödni tudott, az eurót csütörtök délután már 273–274 forint között jegyezték, pénteken pedig 273 alá süllyedt. Erről az oldalról tehát most nem látszik kényszerítő erő a kamat nagyobb mértékű emelésére. Persze a kamatdöntésig még egy hét hátravan, a mostani egyensúly pedig korántsem áll olyan szilárd alapokon, hogy ebből ilyen korai következtetéseket vonjunk le. Nehezíti a döntéshozók helyzetét, hogy egy hónapra előre kell gondolkodniuk, hiszen normál esetben havonta határoznak a kamatok felől, a rendkívüli döntést – ami értelemszerűen rendkívüli helyzetet feltételezne – pedig nyilván igyekeznek elkerülni.
A jegybanknál a két héttel korábbi, szokatlanul csekély mértékű betételhelyezésnek köszönhetően most átlagosnak tekinthető betételhelyezés mellett is számottevően nőtt a kéthetes állomány, hat hét után ismét meghaladja az egymilliárd forintot.
A jelenlegi piaci viszonyok alapján azt mondhatjuk tehát, egyelőre 25 bázispontnál nagyobb mértékű kamatemelés semmiképpen sem tűnik indokoltnak. A viszonylagos nyugalomban az állampapírhozamok inkább csökkentek, mint nőttek. A rövidebb futamidejű papírok piacát jobban meghatározzák a jegybanki alapkamat és az annak további növekedésével kapcsolatos várakozások, illetőleg félelmek, így ezek érdemi javulást nem tudtak produkálni. A hosszabb kötvények azonban érdemben tudtak erősíteni, ami arról árulkodik, hogy talán a befektetők úgy látják, itt a gödör alja, vagy legalábbis látszik már az alagút vége. A hozamgörbe továbbra is először növekvő, majd csökkenő alakot ölt és a csúcspontja a hároméves futamidő környékén van, jelezve, hogy az elkövetkező pár év tűnik leginkább problematikusnak.
Nyugalmat sugároztak a múlt heti államkötvény-aukciók eredményei is. A három hónapos papír nagyjából helyben járt, a 7,76 százalékos átlagos hozamszint megfelel az utóbbi hetekben szokásos értéknek. A csütörtöki kötvényaukciók sem vertek fel nagy port, mindenesetre megnyugtató, hogy lényegi hozamemelkedés nélkül elkeltek a tételek (igaz, a kibocsátó nem emelt mennyiséget, miként a kincstárjegynél sem). A vevők persze óvatosak voltak, igen mértéktartóan áraztak, aminek köszönhetően a hároméves papír (2009/F) aukciós átlaghozama egybeesett az előző napi referenciahozammal (8,3 százalék), míg a 15 évesé három ponttal meghaladta azt. Ez utóbbi mérték csekélynek látszik, bár a leghosszabb lejáratú papírról lévén szó (ahol egységnyi hozamkülönbség a legmagasabb árkülönbséget jelenti), elhanyagolhatónak nem nevezhető. Biztató jel ugyanakkor, hogy az aukciókat követően többnyire néhány bázisponttal csökkentek a másodpiaci hozamok, ami a két érintett futamidőre is igaz. A jövő heti kamatdöntésig – hacsak valami különösen figyelemreméltó esemény nem történik, akár itthon, akár külföldön – változatlanul csendes, eseménytelen kereskedésre lehet számítani, amelynek során a hozammozgásokban leginkább a regionális tényezőknek lehet majd szerepe.
Ádám Zsigmond