Kis lépésekkel, de mondhatni folyamatosan erősödött a forint a múlt héten. Az euró árfolyama a lélektaninak mondott 270 forintos határ alatt is huzamosabb ideig tartózkodott, bár pénteken ismét át-átlépte azt. Ezzel párhuzamosan a hosszabb futamidejű állampapír-piaci hozamok is egyértelműen csökkentek: a csütörtöki referenciaértékek a három-öt éves papíroknál 17-18 ponttal, míg a két ennél hosszabb futamidőnél 8-9 ponttal múlták alul az egy héttel korábbi adatokat. Igaz, a csökkenés tulajdonképpen a hét elején, nevezetesen hétfőn történt, utána már egy-két kivétellel jószerivel egy helyben toporogtak a hozamok. Kérdés, minek köszönhető a hirtelen jött optimizmus. Olyan hazai makrogazdasági adat nem látott napvilágot, amely hirtelen változást hozott volna a piacra. Gondolhatnánk tehát, hogy jót tett a forintnak a közelmúltbeli kamatemelés, amelynek elméletben erősítenie kellett a hazai devizát. Anélkül, hogy ezt elvetnénk, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy regionális jelenségről van szó (például a lengyel zloty is erősödött), így más okoknak is kell lenniük. Ez pedig alighanem Amerikában, pontosabban az amerikai kamatszint háza táján keresendő. Mivel a Fed hosszú idő óta folyamatosan emelte a kamatokat, s most ezt nem tette, úgy tűnik – az előzetes várakozásokkal többé-kevésbé egyezően –, véget ér az amerikai kamatemelési sorozat. Ennek pedig azért van jelentősége, mert a feltörekvő országoknak többek közt az amerikai piaccal is versenyezniük kell a befektetők kegyeiért, amihez az amerikaival versenyképes kamat- és állampapír-piaci hozamszintekre van szükség.
Tehát ha Amerika tovább emel, az a magyar piacra úgy hat, hogy itt is emelkednek a hozamok, ha viszont nem – mint most történt –, akkor akár lefelé is mehetnek. Különösen akkor csökkenhetnek, ha a várakozások szerint az emelés a tengerentúlon sem folytatódik, sőt esetleg a tendencia megfordul és ott is csökkenésre van kilátás. A jelenlegi helyzetben ez a forgatókönyv nem tűnik valószínűtlennek, érthető tehát, hogy a befektetők figyelme a közép-európai régió, köztük hazánk piaca felé (is) fordult. Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy Amerika árnyékában aligha dőlhetünk hátra, hiszen a piac további erősödésének feltétele a stabil belgazdasági helyzet, ami viszont egyelőre csak az optimisták (akik persze lehet, hogy sokan vannak) reményeiben leledzik. A kormány stabilizációs csomagja iránt egyelőre – úgy látszik – megvan a külföldi befektetők bizalma, azonban ez – következésképp az ennek nyomán kialakult egyensúly is – törékeny, az első kedvezőtlen jelre olyan negatív reakciók következhetnek, amelyek akár kisebb válságot is okozhatnak a hazai pénzpiacon. Több elemző erre a kockázati faktorra hívja fel a figyelmet, amikor a magyarországi deviza- és állampapírpiac helyzetét értékeli, mindenesetre a jövőre nézve várakozásaik igencsak vegyesek. Hasonlóképpen váltakozóak a vélekedések arról, mi történik a monetáris tanács hó végi kamatmeghatározó ülésén. Bár többen emelést várnak, az amerikai eseményekre, valamint a forint erősödésére való tekintettel erre korántsem lehet mérget venni. Sőt, ha arra gondolunk, hogy a legutóbbi, félszázalékos emelés eléggé erőteljes volt, nyugodtan belefér, ha ebben a hónapban passzol a testület, azaz változatlanul hagyja a kamatot. Ezzel időt nyerne, s a következő hónapra majd kiderül, mi történik a gazdaságban és a piacokon és ez milyen lépést indokol. Mindenesetre az állampapírhozamok jelenleg masszívan a kéthetes betét 6,75 százalékos kamata fölött járnak (a jegybank betéti konstrukciójának állománya pedig visszaesett, ami ilyen körülmények közt érthető is). Mindez komoly kamatemelési várakozásokat tükröz. A piaci bizonytalanságot jelzi, hogy a múlt héten tartott diszkontkincstárjegy-aukciókon vegyes eredmények születtek. A három hónapos papír iránt például hatalmas volt a kereslet, de a 7,15 százalékos átlaghozam nem tekinthető alacsonynak, azaz a keresletnek igen erős árkorlátja volt, a hat hónapos diszkontkincstárjegy 7,42 százalékos átlaga pedig az aukció előtti másodpiaci helyzettel összevetve kifejezetten rossz eredmény, ezzel szemben az egyéves papír 7,76 százalékos szintje nagyjából a papírformának felelt meg.
Ádám Zsigmond