A leendő kormányprogramon belül leginkább az államháztartási hiány csökkentésére vonatkozó részletes tervekre, konkrétumokra várnak a befektetők. Magyarul arra az információra, mikor, hogyan és milyen mértékben tervezi a kormány orvosolni a meglehetősen súlyos gazdasági problémákat. Ebben a helyzetben kétfajta befektetői magatartás figyelhető meg. Igen sokan vannak az óvatosak: ők nem vesznek fel kockázatos pozíciókat, kivárnak, addig is pénzeszközeiket rövid futamidejű instrumentumokba helyezik. A másik csoport kockáztat és pozíciót vesz fel a hosszabb papírok piacán. A jelek szerint ez a kör sokkal inkább optimista, mint pesszimista – egyértelműen vásárol, igaz, fokozottan figyel arra, hogy ezt ne drágán tegye.
Jól mutatja a rövid futamidejű befektetések iránti érdeklődést, hogy a jegybank kéthetes betéti konstrukciójába a múlt héten csaknem ezermilliárd forintot helyeztek el. Igaz, alig kevesebb – hozzávetőleg 900 milliárd forint – le is járt, tehát végül is csak minimális állománynövekedés történt. Persze úgy is fel lehet fogni a dolgot, hogy a pénzüket ebben az eszközben tartóknak eszük ágában sem volt hosszabb lejáratú, magasabb hozamú értékpapírokba átcsoportosítani befektetéseiket. Pedig választék van bőven az állampapírok háza táján: minden lejárat hozama magasabb a jegybanki kéthetes betéti kamatnál. Ez azt is mutatja, hogy bár most nem történt kamatemelés – ezt nem is igen várta senki –, a jövőben a piac szereplői számolnak ezzel, ellenkező esetben ugyanis a magasabb hozamú hosszabb futamidőket választanák, például akár a három hónapos diszkontkincstárjegyet. Igaz, ebből sem nevezhető csekélynek a múlt heti aukciós kereslet: 134 milliárdos ajánlattétel mellett a korábban megszokottnál alacsonyabb, 6,11 százalékos átlaghozammal keltek el a papírok.
A legrövidebb állampapír is népszerű volt tehát a múlt héten. Ha azt nézzük, egy-egy aukción milyen mennyiségben nyújtanak be ajánlatokat, azt mondhatjuk, a hosszabb papírok iránt is hatalmas a befektetők bizalma, hiszen a hároméves papír csütörtöki aukcióján rekordmennyiségű, 265 milliárd forint névértékű kötvényre érkezett ajánlat. Ha azonban az aukciós hozamot vesszük szemügyre, látható, hogy a nagy „kereslet” mögött gyakorlatilag semmiféle árverseny nem volt. A 7,05 százalékos átlaghozam ugyan nem rossz eredmény – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a kibocsátó 70 helyett 85 milliárd forintnyi papírt osztott szét –, ha viszont az aukciózók számára fontos lett volna, hogy papírhoz jussanak, ilyen túlkereslet mellett jóval alacsonyabb hozamszint kellett volna, hogy kialakuljon. (Ezzel szemben hét százalék alatti hozamszinten be sem nyújtottak ajánlatot.) Az előző napi referenciahozammal (7,03 százalék) összevetve az aukciós eredményt, kilóg a lóláb: nyilvánvaló, hogy a nagy kereslet nem az egyébként kialakult piaci árra szólt. Szóba sem jöhet tehát, hogy egymás sarkát taposó befektetők hozták össze a szokatlanul nagy volumenű ajánlatot. (Pénteken a hozamok 5-10 bázisponttal csökkentek.)
Sokkal inkább arról van szó, hogy a piac szereplői (vagy egy-két nagyobb szereplő) jó esélyt láttak arra, hogy kereslethiány lép fel, aminek következtében számottevő hozamemelkedés történik, így olcsón lehet vásárolni. A kereslet legnagyobb része tehát kifejezetten spekulatív jellegű volt. Nagy mennyiségű ajánlatot messze a piaci ár alatt (piaci hozam fölött) adhattak be, hiszen az így eljáróknak vesztenivalójuk nincs (legfeljebb nem jut majd papír), viszont bizonyos esetben nagyot lehet(ett volna) nyerni. S aki esélyt sem ad magának (nem ad be ajánlatot), eleve nem is nyerhet... Tekintettel azonban arra, hogy „normális” áron is beadtak annyi ajánlatot, amennyi szükséges volt, sőt még a mennyiség emelésére is futotta, a spekulatív számítás nem vált be.
A helyzetelemzés szempontjából pedig a lényeg, hogy az ajánlati rekordnak piaci hatását tekintve semmi jelentősége. A tizenöt éves papír is jól szerepelt egyébként, 6,8 százalékos átlaggal, az előző napok papírformája szerint. Összességében tehát elmondható, a befektetők optimisták: amíg nem történik semmi, bíznak. Ha majd történik valami, nyilván összevetik a történteket azzal, amiben bíztak. Ennek eredményétől függenek majd a közeljövő állampapír-piaci történései.
Ádám Zsigmond