A választások elmúltával meglepő stabilitás köszöntött be a forint árfolyamát és az állampapírok hozamát illetően, méghozzá a megelőző helyzetnél erősebb, illetve alacsonyabb szinten. Ez aligha magyarázható mással, mint hogy a befektetők (döntően külföldiek) szilárd meggyőződése szerint a kormánykoalíció az újabb ciklusban kiemelt figyelmet fordít arra, ami az előző periódusban kevéssé izgatta: az államháztartás helyzetének stabilizálására, a hiány radikális csökkentésére. A választások után – óvatosan fogalmazva bár, hiszen nem illendő a kampány során elmismásolt kérdést azonnal fókuszba helyezni – egyre több szó esik esetleges megszorító intézkedésekről mint a költségvetés problémájának egyik lehetséges megoldási eszközéről. Konkrét program, intézkedéscsomag e tárgyban persze egyelőre nincs vagy legalábbis nem ismeretes, de a jelek arra mutatnak, a befektetők egyelőre beérik a szándék hangoztatásával.
A piaci folyamatok ugyanis erről tanúskodnak: nyilvánvalóan komoly, előremutató lépéseket feltételeznek azok, akik vásárlásaikkal erősítették a forintot és csökkentették az állampapírok hozamszintjét. Hogy a megelőlegezett bizalom jogos-e, természetesen egyelőre eldönthetetlen kérdés, ami figyelemre méltó, az egyelőre maga a tény, hogy a piac megelőlegezi a bizalmat. Egy idő után persze minden eldől, hiszen a kormányalakítás után aligha kerülhetők meg a konkrétumok. Ha lesznek ilyenek, és meggyőzőek lesznek, feltehetően a jelenlegihez hasonló stabil szinten maradhatnak az árak és árfolyamok, ellenkező esetben pedig nyilván elvesztik türelmüket az ennek jelenleg igen bővében lévő befektetők. A forint–euró árfolyam a 260 forint körüli, többnyire 1-2 forintos sávon belül ingadozott csütörtök estig, azt, hogy éppen konkrétan hol van, úgy tűnik, sokkal inkább a nemzetközi, pontosabban a regionális helyzet befolyásolta, semmint a hazai események. Így volt ez egészen péntekig, amikor a török líra esése nyomán az euró 264 forint fölé erősödött. Az állampapírok hozamszintje is viszonylag stabil, a legrövidebb futamidőknél a jegybanki alapkamatot valamivel, de nem sokkal meghaladó értékeket találunk (a három hónapos aukciós átlaghozam 6,09 százalék volt), míg a távolabbi futamidőknél ennél magasabbakat, azonban a nem is olyan rég még jellemző hétszázalékos értéknél legalább 15 bázisponttal alacsonyabbakat. Mindez azt is jelenti, hogy a jelenlegi helyzetben szükségtelennek tűnik a jegybanki kamatemelés, amit nemrég még a legtöbben elkerülhetetlennek tartottak. Az állampapírpiac szokatlan stabilitását mutatják a múlt heti kötvényaukciók eredményei is. Mindkét értékesített papír átlaghozama hajszálpontosan megegyezett az előző napi referenciahozammal, az ötévesé 6,8 százalék volt, míg a tízévesé ennél egy bázisponttal alacsonyabb. Figyelemre méltó a két futamidő hozamának egyezősége is: a befektetők eszerint ugyanúgy ítélik meg az elkövetkező öt év kilátásait, mint a kétszer ekkora időintervallumét. Ebben persze némi szkepticizmust is felfedezhetünk, már ami az eurózónához való, 2010-re tervezett csatlakozásunkat illeti. Ezen tervek szerint ugyanis a tízéves papírnak a hátralévő futamidő második felében már euróban kellene kamatoznia, ehhez képest viszont ez a hozam igen magas, még akkor is, ha nemzetközi tendencia a kamatok emelkedése. A múlt héten egyébként általánosan is jellemző volt a hozamok változatlansága, a referenciaértékek péntek kivételével jellemzően legfeljebb 1–5 pontot mozogtak, ami akár véletlenszerűnek is tekinthető. Semmiféle piacmozdító hatásuk nem volt tehát a hazai híreknek, pedig napvilágot látott az államháztartási hiány legfrissebb értéke – manapság talán ez a legfontosabb makrogazdasági adat Magyarországon –, ami alacsonyabb lett az előre jelzettnél. Igaz, az inflációs adat ugyanakkor kedvezőtlenebb volt, mint amire számítottak, bár itt meg kell jegyezni, hogy néhány tized százalék nem nevezhető szignifikáns különbségnek és hogy ez a mutató (lévén 2-3 százalék között mozgó értéke megnyugtatóan alacsony) mostanában nem áll az állampapír-piaci befektetők figyelmének középpontjában.
Ádám Zsigmond