A múlt hetet szokatlanul nagy volatilitás jellemezte, legalábbis a forint árfolyama erősen ingadozott. Az állampapírpiac azonban sokkal nyugodtabb volt, ami azt mutatja, hogy a forint árfolyamát jellemzően nem a nagy állampapír-piaci aktivitás (hirtelen, nagy tételű eladások vagy vételek) rángatta meg. A megfigyelők, elemzők körében a bizonytalan magyarázatkeresés és esélylatolgatás volt a jellemző. A talált okok kézenfekvőek, igazak is (bár nem újak), azonban korántsem meggyőzőek arra nézve, miért ilyen ideges a piac, azaz miért vált többször hirtelen irányt és lép nagyokat az árfolyam.
A sokat emlegetett régiós hatások természetesen léteznek, azaz térségünkben általánosnak mondható az euróövezetbe készülő nemzeti devizák gyengülése. Az is igaz, hogy a régióban hazánkban talán a legproblematikusabb a makrogazdasági helyzet, így a nemzetközi befektetők régiós szintű eladási hulláma a legnagyobb csapást a magyar piacra mérheti. Ezek olyan tényezők, amelyek jól indokolnak egy gyengülő trendet – ami kétségkívül megfigyelhető a forint árfolyamán. A hektikus mozgásokra azonban többnyire csak jolly joker-szerű, minden helyzetben elővehető magyarázatok kínálkoznak.
Ilyen például, hogy sokan spekuláltak nagyobb gyengülésre (forintot adtak el), de mivel ez nem történt meg, bedobták a törülközőt, azaz zárták pozícióikat (forintot vettek), ami a trenddel ellentétes, korrekciós mozgást generált. Elgondolkodtató viszont az az elmélet, hogy nagyobb külföldi szereplők külföldi piacokon – a hazai piac zárása után, amikor a likviditás értelemszerűen jóval kisebb – pozícióik diktálta érdekeiknek megfelelő árfolyam kialakításával próbálnak befolyást gyakorolni a másnapi árfolyamra. Ha abból indulunk ki, hogy ezen tevékenységük esetenként sikerre vezet, az már az ingadozásokat is meggyőzően indokolja. Kényes téma lévén, általában kevesen említik a negatív tendenciák okai közt a közelgő választások miatti bizonytalanságot, de talán ez is benne van a képben. Aggodalomra nem egyik vagy másik politikai erő győzelmi esélyei adnak okot, hanem talán az, hogy a jelenlegi instabil gazdasági helyzet megváltoztatására egyik oldalon sem hallani értékelhető programot, ehelyett inkább populáris, demagóg szólamok uralják a kampányt.
Igen tanulságos a múlt hét eseményeinek kronologikus áttekintése, mert jól látszik, mennyire stabil makrogazdasági körülmények közt mennyire változékony volt a piac. Hétfőn, mint ahogy arra legtöbben számítottak, változatlanul hagyta az alapkamatot a jegybank monetáris tanácsa. Ami meglepetésként érte az elemzőket: szóba sem került egy emelés lehetősége. A döntés idején az euró forintban kifejezett árfolyama (gyengülő tendenciát mutatva) 262 körül járt. A döntést követően némi forinterősödés mutatkozott, majd az árfolyam visszatért a korábbi szintre, az állampapírhozamok pedig emelkedtek. Miután lezajlott a hét fő eseménye, akár nyugalom is köszönthetett volna a piacra. Kedden azonban folytatódott a forint gyengülése, egy euró a nap végén immár 265 forintot ért. Érdekes módon az állampapírhozamok egyáltalán nem emelkedtek, sőt néhány futamidőnél még csökkentek is. Az ÁKK tízmilliárddal megemelt tételben, 6,24 százalékos átlaghozammal értékesítette az aukción a három hónapos diszkontkincstárjegyet. Szerdán minden összeomlani látszott: a forint tovább gyengült, a „szokott” mértékben, azaz ismét úgy három forinttal drágult az euró, eközben az állampapírpiacon is intenzív hozamemelkedés volt: a hat hónapos papír 6,6 százalékos átlaghozammal kelt el az aukción. A forint azonban délután már erősödni kezdett, csütörtökön pedig ez folytatódott: délutánra már 264 forintot sem ért az euró (ami persze még mindig több, mint egy héttel korábban volt). Az állampapírhozamok valamicskét csökkentek, de az egyéves papír 6,72 százalékos aukciós hozama túlzott derűlátásra aligha ad okot.
Az állampapír-piaci adatokat nézve érdemes felfigyelni arra, hogy minden futamidő – még a három hónapos is – masszívan a jegybanki alapkamat feletti hozamszinten forog, a középtávú futamidőknél pedig hét százalék fölötti hozamszintek állandósultak. Egyértelmű kamatemelési várakozások mutatkoznak tehát, annak ellenére, hogy a jegybank most bizonyságot tett arról, hogy árfolyamokokból nem nyúl a kamathoz – legalábbis egyelőre...
Ádám Zsigmond