Semmi újat nem mondtak, pusztán a már régóta ismert s a szakemberek által igen sűrűn emlegetett problémákra hívták fel a figyelmet a múlt héten az államadósságról negatív véleményt megfogalmazó hitelminősítők: a Moody’s és a Japan Credit Rating Agency. A hír nem érte váratlanul a piacot, a Fitch és az S&P már korábban megtette ezt, s csak idő kérdése volt, a többiek mikor követik őket. Ennek elmaradásában esetleg azok bízhattak, akik abban is, hogy sikerül előrelépni a költségvetési hiány megfékezésének ügyében. Ez azonban – választások előtt különösen – naivitás lett volna. (Nem is adott hangot ilyen véleménynek egy független szakértő sem.) A következő hónapokban sem valószínű, hogy megoldódna e probléma, s ami még nagyobb baj, nem látszik az alagút vége. Aligha lehet érveket találni a japán hitelminősítő cég azon véleményével szemben, miszerint bármelyik politikai erő kerül hatalomra, a probléma rövid távon megoldatlan marad. (Rímelt erre, hogy rögtön megkezdődött a pártok egymásra mutogatása: természetesen a másik tehet a dologról. Ezen persze el lehet rágódni, a probléma ettől függetlenül nem megoldott.) Ilyen körülmények közt nincs sok ok az optimizmusra. A leminősítést kilátásba helyező hírek nem gyakoroltak komoly hatást a forint árfolyamára. Kissé megroggyant ugyan, de hamarosan meg is javult, már amennyire jónak lehet nevezni a 253 forint körüli euróárfolyamot. A kötvénypiacon némileg rosszabb volt a helyzet, bár lavina itt sem indult el. A kedvezőtlen hírek elsősorban a hosszabb papírok hozamára hatottak, e körben 10 pont körüli volt a hozamemelkedés. A rövidebb futamidőknél ugyanis a hozamokat elsősorban a jegybanki alapkamat határozza meg, ami egyelőre stabilnak tűnik.
Jelenleg szinte senki sem feltételezi, hogy a kéthetes betéti kamatot megemelnék, a csökkentésnek viszont talán még nincsenek meg a feltételei (rossz hangulatban nem célszerű a monetáris lazítás). Így aztán jobb híján a hatszázalékos szint változatlansága jelenti a papírformát. Ehhez igazodik a három hónapos diszkontkincstárjegy hozamszintje is, amely a múlt heti aukción 5,93 százalékos hozammal talált gazdára, méghozzá ötmilliárd forinttal megemelt mennyiségben. Mivel nem igazán látszik kiút a jelenlegi, finoman szólva szomorkás makrogazdasági helyzetből, a befektetők hosszabb távra sem mernek igazán optimisták lenni. Így aztán minél hosszabb lejáratú papírról van szó, annál magasabb hozamot várnak el. Az évekig a magyar állampapírpiacot jellemző inverz hozamgörbéből semmi sem maradt tehát. Igaz ez már az éven belüli szakaszon is. A hat hónapos papírra ugyan gigantikus volumenre szóló ajánlatot nyújtottak be az aukciós résztvevők, ez azonban egyáltalán nem látszott meg a hozamokon. Az átlag 6,16 százalék lett, ami a közelmúltbeli aukciós értékekhez és referenciahozamokhoz viszonyítva is fölöttébb magasnak mondható. Az ÁKK ugyan megemelte ebből a papírból is a kibocsátott mennyiséget – méghozzá a szokásosnál is jobban, 10 milliárddal –, azonban vélhetően nem sokat faragott volna a hozamszinten, ha ezt nem teszi. Noha az ajánlatok ársávja széles volt, ez nem jelent semmit, mert a sáv alacsony hozamú szélét egy kisebb mennyiségre szóló „kóbor” irreális ajánlat bárhová helyezheti. Az ajánlatot beadók hozamelképzeléseinek egységességéről vagy éppen különbözőségéről sokkal inkább árulkodik az átlagos és a maximális hozam közti különbség, hiszen ezeket nem könnyű befolyásolni, pontosabban csak igen összehangolt fellépéssel lehet. A hat hónapos papírok aukcióján ez a különbség mindössze egy bázispont volt, ami azt mutatja, hogy a sikerrel licitálók túlnyomó többségének szinte hajszálra ugyanolyan elképzelése volt az árakról. Az egyéves papír aukcióján – ezt már a hitelminősítők bejelentései után tartották – 6,32 százalék volt az átlag. Itt már nem emelt mennyiséget a kibocsátó. Érthető okokból a futamidővel emelkedő hozamokkal jellemezhető piacon számára inkább a rövid lejáratú hitelek felvétele tűnhet kedvezőbbnek. Más kérdés, hogy kiegyensúlyozott piaci helyzetben (ami a mostaniról nem mondható el) éppen az átlagos futamidő növelésére szokás törekedni.
Ádám Zsigmond