Igen kedvező volt a forint helyzete mostanában, már ha kedvezőnek tekintjük, hogy viszonylag erős – a minősítés nem magától értetődő, hiszen például az exportőrök számára ez rossz hír. A múlt hét elején komoly mértékben javítani tudott pozícióján, az euró a bűvös 250 forintos szint alá került és stabilan ott is maradt. Különösen figyelemre méltó ez, ha azt is számításba vesszük, hogy a dollár viharosan gyengült a közelmúltban az euróhoz viszonyítva, hiszen így azt mondhatjuk, hogy az amúgy erős euróhoz képest is erősödni tudott a magyar fizetőeszköz. (Természetesen ebből az is következik, hogy a dollárhoz képest még inkább javult a forint.) Fundamentális magyarázat híján a piaci szereplők a nagyobb külföldi befektetők pozícióit vizslatják, ebben keresik a folyamatok okát. Hol stop-loss megbízásokról, hol különböző nagy volumenű határidős-opciós ügyletekről hallani, a lényeg, hogy technikai okok kerülnek rendre előtérbe a nehezen magyarázható, a fundamentumokkal ellentétben álló folyamatok kialakulása esetén. A különösebb okok nélküli optimizmus ennélfogva nagyon törékeny, s most jó példáját láthattuk annak, mi történik, ha ilyen körülmények közt berobban a piacra egy negatív hír. Ez most csütörtökön történt: az Standard & Poor’s (S&P) hitelminősítő negatív kilátásokkal jellemezte a hazai deviza-államadósságot. Ez még nem leminősítés (persze azt vetíti előre), ráadásul a Fitch decemberi lépése után a „kollégák” általi sorozatos leminősítések erősen benne voltak már a levegőben. Ilyen körülmények közt tulajdonképpen semmi újat nem jelentett az S&P jelzése, mégis alaposan derékba törte a forinterősödési és hozamcsökkenési trendet. (Az euró rögvest 251 forintig szökött fel, sőt pénteken már a 252-t kerülgette.) A vészharang látványos megkongatásáig viszonylag stabil volt az állampapírpiac, a hozamok lényegesen nem változtak, inkább valamicskét lejjebb araszoltak. Miközben a jegybanki alapkamat változatlanul hat százalék maradt, a három hónapos diszkontkincstárjegyet 5,9 százalékos átlaghozammal tudta értékesíteni a kibocsátó a múlt heti aukción. Az előző hetinél valamelyest magasabb hozamszint nyilvánvalóan annak tudható be, hogy időközben megszületett a januári kamatdöntés, tehát változásra (csökkentésre) leghamarabb egy hónap múlva kerülhet sor.
Az alapkamat alatti három hónapos hozamszint azonban azt jelzi, hogy a piaci szereplők – múlt keddi – várakozása szerint a jó ideje egy helyben toporgó jegybanki alapkamat hamarosan megmozdulhat. A forint árfolyama megfelelő, az infláció a kamatszinthez képest alacsony, de a kéthetes jegybanki betét duzzadó és igen magas állománya is komoly érv lehet egy negyed százalékpontos csökkentés mellett. Igaz, a következő kamatdöntésig még sok minden történhet, sőt már történt is, kérdés, a mostani események milyen tartós hatást gyakorolnak a piacra. Mindenesetre kedden még az látszott, hogy ömlik a pénz a kéthetes jegybanki betétbe, a hatszázalékos kamatozás erre a futamidőre tehát vonzó. Ebből persze az is következik, hogy hosszú távon nem nagy a bizalom, hiszen a jóval hat százalék fölött hozó hosszú lejáratú papírokba sokkal kevésbé áramlik a pénz. De nem is kell ilyen messzire tekinteni, elég összevetni a három és a hat hónapos diszkontpapírok hozamszintjét. Utóbbi 5,99 százalékos, tehát gyakorlatilag a jegybanki kamat szintjének megfelelő szinten talált gazdára a múlt heti aukción. Az összehasonlításnál persze figyelembe kell venni, hogy lineárisan számított hozamokról van szó, tehát minél rövidebb egy instrumentum, annál nagyobb a „valódi” (exponenciálisan számított) hozama a kamatos kamat hatás következtében. Mindenesetre a két aukciót összevetve nem mondhatjuk, hogy a hat hónapos időtáv második felére komolyabb változást várna a piac a kamatszint terén. Az egyéves futamidejű diszkontkincstárjegy aukcióján pedig 6,19 százalékos volt a hozamszint, tehát az általában még beláthatónak tartott egy évig terjedő időtávon sincs semmi jele pozitív várakozásoknak. Az S&P lépése után – figyelemmel arra is, hogy ennek nyomán meglátszott, mennyire törékeny a piac kvázi-optimizmusa – aligha várható most a hangulat jobbra fordulása.
Ádám Zsigmond