Semmi jel nem mutat arra, hogy az állampapírhozamok elmúlt hetekben tapasztalt emelkedő tendenciája megfordulna, sőt: a hozamok emelkedése határozottan felgyorsult. De nem ez az egyetlen körülmény, ami arra utal, hogy itt trendfordulóról van szó. A költségvetés nagyjából eddig is ismert nem túl rózsás helyzete mellett új keletű sokkot jelentett az euróbevezetés időpontjának alapos elbizonytalanodása, ami persze jobban belegondolva egyenesen következik a költségvetési gondokból. Ez felrázta a magyar állampapírokba fektető külföldieket, hiszen ameddig nincs elérhető közelségben a végleges forint–euró konverzió, addig nincs piaci kényszer a hozamok, kamatok közeledésére, azaz a konvergenciára spekulálni kevésbé racionális. Jól mutatja a helyzet súlyosságát, hogy már a kedvező inflációs adat sem tudta tartósan visszafordítani a negatív piaci tendenciákat, csupán egy napra. A baj ráadásul általános, azaz nemcsak az állampapírpiacra korlátozódik, hanem gyakorlatilag minden forintban denominált pénz- és értékpapír-piaci eszközre. Azaz nemcsak magára a forintra, amely hagyományosan együtt szokott mozogni az állampapír-árfolyamokkal (erősödő forint emelkedő állampapírárakkal, azaz csökkenő hozamokkal jár együtt és viszont). Most a részvénypiacon is megmutatkozott a külföldiek bizalomvesztése, méghozzá nem is akármilyen mértékben. A tőzsdeindex csütörtökön több mint öt százalékot esett, ami – annak ellenére, hogy a részvényárak jóval hektikusabban szoktak mozogni, mint a kötvényárak – igen komoly mérték. Pénteken pedig újabb mínusz három százalék volt a végeredmény. Az állampapírpiacon ehhez képest még nem is túl vészes a helyzet: az átlagosan negyed százalékpont körüli hozamemelkedés nem volt ennyire katasztrofális. Mielőtt azonban bárki fellélegezne, árnyalja a képet, hogy ezen a piacon a folyamatok rendszerint sokkal lassabbak, mint például a részvénypiacon, s a hozamok csökkenése (korrekciója) mellett jelenleg nagyítóval is hiába keresünk érveket, míg egy esetleges további emelkedés mellett bőven szólnak mind pszichikai, mind fundamentális indokok.
Jegybanki kamatcsökkentésről – ami a múltban rendszerint önbeteljesítő jóslatként táplálta az állampapír-piaci optimizmust – a jelenlegi körülmények között szó sem lehet. E határozott kijelentésünk talán nem is olyan merész, ha ránézünk a forint árfolyamára: aligha kockáztatná meg bárki, hogy lökést adjon az euró 252–253 forintos kurzusa további emelkedésének. A tűzre olajat önteni sohasem bölcs dolog, még ha valaki örül is a tűznek, elég, ha nem oltja. A tendencia pillanatnyilag amúgy is a forint gyengülése. A belföldi eredetű bajokat tetézi, hogy most még a kedvező nemzetközi környezet jótékony vagy semlegesítő hatásával sem lehet számolni. Hurrikánok, magas üzemanyagárak, világméretű madárinfluenzajárvány-veszély mellett a nemzetközi befektetők figyelme sokkal inkább fordul olyan hagyományos, korábban már-már ódivatúnak tartott befektetési eszközök, mint például az arany és más nemesfémek felé, mint a feltörekvő országok devizái vagy éppen állampapírjai irányába.
(Talán nem véletlen, hogy az arany haló poraiból hirtelen feltámadt: ára évtizedes csúcsokat döntöget, igaz, az ez idő alatt meglehetősen bizonytalan árfolyammal jellemezhető dollárban számolva.) Összességében tehát egyelőre igen nehéz bármi jóval biztatni a magyar állampapírok tulajdonosait. A költségvetés finanszírozási igénye hatalmas, ennek tudható be az is, hogy úgy tűnik, ismét rendszeres szereplővé válik az aukciós piacon a likviditási kincstárjegy. A múlt héten, miután kibocsátói szempontból a jelenlegi körülmények között igen jó hozamon – 5,98 százalékos átlag – mutatkozott kereslet, 40 milliárdos megemelt mennyiségben bocsátottak ki belőle. Az alacsony hozamszint azért alakulhatott ki, mert a jelenlegi bizonytalan helyzetben annál kevésbé veszélyes egy állampapír, minél rövidebb a lejárata, így a szokottnál is többen érdeklődtek e papír iránt. A három hónapos papír hasonló sikere – 5,92 százalék – talán az akkor közzétett, vártnál kedvezőbb inflációs adatnak tudható be. A csütörtöki kötvényaukciókon már lényegesen rosszabb volt a helyzet, igaz, az újabb 10 bázisponttal magasabb délutáni referenciahozamok fényében a 6,38 és a 6,36 százalék (a 3 és 15 éves kötvénynél) utólag már egész jónak mondható...
Ádám Zsigmond