A világpiaci túltermelésből adódóan a répacukornál messze versenyképesebb, jóval alacsonyabb előállítási költségekkel számoló nádcukortermelők csökkenteni szeretnék az exportpiacokon megjelenő kínálatot, lehetőleg persze „más kárára” – reagált lapunknak Tóth Zoltán, az Agrana Magyarország Értékesítési Kft. ügyvezető igazgatója arra a hírre, hogy a világ öt legnagyobb cukorexportőr országa májusban értekezletet tart Bangkokban, megkísérelve stabilizálni a cukorárakat. Ruengsak Ngamsompark, a thaiföldi cukortanács főtitkára a Reutersnak utalt arra: a világ cukorkereskedelmében 30 százalékkal részesedő Brazília, Thaiföld, Ausztrália, Dél-Afrika és Guatemala nyomást kívánnak gyakorolni az Európai Unióra, hogy szüntesse be támogatási rendszerét, melynek keretében a cukortermelőknek és -exportőröknek is szubvenciót nyújt, hogy versenyképes áron adhassák el terméküket a világpiacon. Az EU ezzel leszorítja a világpiaci árakat, s növeli a túlkínálatot, pedig a stabilizálódást az mozdíthatná elő, ha a különböző országok csak a kereslet arányában termelnének, így nem keletkezne felesleg – érvelnek a „nagyok”.
Tóth Zoltán tudomása szerint a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO) már indult hasonló kezdeményezés Kanada tejtermelési és szubvencionálási rendszere ellen is. Az persze más kérdés, hogy a jelenlegi EU-ban kvótán felül előállított, 3–3,5 millió tonnára becsült „C” (export) cukor – amely körülbelül 10 százaléka a világ becsült nettó exportforgalmának – valóban ármeghatározó szerepet játszik-e. A szakember szerint mindenesetre a harcias fellépés természetes, hiszen a világtermelés továbbra is tartósan meghaladja a – növekvő – fogyasztást. Az F.O. Licht szerint az idei, 2002 októberétől 2003 szeptemberéig tartó cukorgazdasági évben a becsült termelés 142,6 millió tonnájával szemben 139,4 milliós fogyasztás várható a világpiacon, a zárókészlet pedig mintegy 62,9 millió tonna lesz. Ez a „készlet” az éves fogyasztás mintegy 45 százaléka, s az elmúlt öt év adatai alapján gyakorlatilag ezen a szinten látszik stabilizálódni.
Tóth Zoltán szerint a világpiaci árak alakulását tekintve érdemes külön kezelni a nyerscukor és a fehércukor tőzsdei árának alakulását. Különösen az elmúlt 6–8 hónap tükrében, amikor is a cukornádalapú nyerscukor ára a fontonkénti 5,5 centes árszintről 9 centig emelkedett, míg eközben a fehércukor a tonnánkénti 220–250 dolláros sávban mozgott. Ez adott időszakokban azt jelentette, hogy fob európai kikötő árakat véve összehasonlítási alapul, a nyerscukor ára majdnem megegyezett a fehércukor árával. Az elemzők ezúttal egyhangúlag a spekulatív jellegű vásárlásokkal – részvénytőzsdék gyengélkedése, iraki válság – magyarázták a keresleti-kínálati változásokat. Mivel a cukorüzleteket dolláralapon számolják el, a cukorárak alakulásában a dollár és a helyi fizetőeszközök viszonya is meghatározó – hívta fel a figyelmet Tóth Zoltán.
Az ügyvezető igazgató hozzátette, hogy az EU jelenleg hatályos, 2006-ig érvényben lévő cukorrendtartása módosul. A termelési kvóták („A” és „B” kvóták) 2003-ra csökkentek, megszűnnek az egyébként is korlátozott, de az export-ártámogatáson felül nyújtott szubvenciók, szigorodnak a pályázati és visszaigénylési feltételek, nő az unióba kedvezményes vámtarifával importálható cukor mennyisége, tehát érvényesül egyfajta önkorlátozás. Az is biztos, hogy az EU agrárreformja – bár első körben a cukorágazat direkt módon nem érintett – és a WTO EBA („Mindent, csak fegyvert nem!”) kezdeményezése további változásokat idéz elő, de ezek felgyorsítása a cukornádexportőrök „érdekében” több, mint pusztán üzleti kérdés.
Tóth Levente László
Arató János