Az újévi fogadalmak és a "megint eltelt egy év, mit év, évtized" jellegű kesergések előtt mégiscsak illik mindenkinek saját kis év végi leltárát elkészítenie, és ha sorsa arra kárhoztatta, hogy napi szinten foglalkozzon adózással, akkor arról is megvonnia mérlegét - legyen az illető tisztes adózó, a változásokért felelős jogalkotó, netán tanácsadó. Mit is hozott hát 2009 adófronton, mire számíthatunk 2010-től? Ami az évközi jogszabályváltozások számát illeti, a 2006-os rekordévet túlszárnyalni nem, de megszorítani sikerült. Az évközi változásokon túl persze rengeteg újdonságra kell felkészülnünk 2010-től is. Egy év, több csomag, áfaemelés, járulékcsökkentés, szuperbruttó, cafeteria, megszűnő adónemek, változó adókulcsok, megszűnő adókedvezmények, alapjaiban változó áfaszabályozás, az ingatlanbefektetéseket érintő adó- és illetékváltozások, az "offshore-bizniszt" célzó új megoldások, adóhatóságok szerepének újraszabása, lakóingatlanok adója, "lóerő- és jachtadó", szja-t fizetünk a járulékon és több társasági adót fizetünk a helyi iparűzési adón - hogy csak egy pár nagyhalat emeljünk ki. Az egyes szabályváltozásokról sarki fűszerestől ingatlancézárig mindenki elmondta a magáét, ettől most tartózkodnék. Érdekesebbnek találom azt az idei változásokkal érzékelhetően erősödő trendet, amire nem tudok jobb kifejezést találni, mint hogy erősödött a macska-egér játék az adószabályok világában. Másképp fogalmazva, számottevően nőtt az olyan jellegű törvényváltozások száma, amivel a jogalkotó érdemben reagált vagy legalább reagálni próbált mindnyájunk adózási szokásaira. Gyakorló adótanácsadóként jól tudom, hogy az adóalany bizony nem statikus fajta, ha valami hatás, befolyás, nyomás éri, akkor arra igenis reagál, méghozzá meglepően gyorsan és hatékonyan. Ki-ki saját ízlése, lehetőségei, kockázatvállaló hajlandósága, jogérzéke (vagy épp érzéketlensége) szerint. A 2009-ben született számtalan törvénymódosítás azt mutatja, hogy ezúttal a jogalkotó is képes és hajlandó volt érdemben reagálni ránk, adót fizetőkre vagy éppen nem fizetőkre. Számos változtatás kifejezetten egyes adózási magatartásformákra adott törvényhozói válasznak, nem kizárólag a bevételi célokat elérni hivatott intézkedésnek tekinthető - gondoljunk csak a cafeteria-rendszerek vagy a külföldről bérelt autók megadóztatására, az ész nélküli offshore-beszámlázások megnehezítésére, az ingatlanadózásra vagy a kereskedelmi ingatlanokat érintő illetékváltozásra. Lehet szeretni vagy nem szeretni az egyes változásokat, de érezhetően jobban figyelnek ránk. Ha ehhez a jogalkotói trendhez egy a fair play felé elmozduló adóhatósági gyakorlat is párosulna, ez így együtt sokat lendítene ma még mindig gyakran zűrzavaros adózási viszonyainkon, komoly lépést tehetnénk e téren is felzárkózásunkban a fejlett világhoz. Túlzott remények nélkül is bízom benne, hogy valamikor a következő évtizedben utóbbiról is szólhat majd egy év végi jegyzet.