A köznapi ember számára a bankok tevékenységének lényege, hogy összegyűjtik a megtakarításokat és − kamatfizetés fejében − hitel formájában kihelyezik. Ezen a képen mit sem változtat a közgazdasági képzésen átesettek szakszavakkal megtűzdelt tudása (tisztelet a kivételnek), miszerint a bankrendszer több pénzt tud hitelezni, mint amennyi betétet összegyűjt, mert a számlákon lévő pénznek megfelelő készpénzt nyilvánvalóan nem kell a bankban tárolni: a készpénzes fizetés aránya az átutalásokhoz képest ugyanis elenyésző. Egy kereskedelmi bank akkor fizetőképes, ha a betétesek mindig fel tudnak venni annyi készpénzt a számlájukról, amennyit akarnak, és ha a többi kereskedelmi banknak is tud fizetni.
A bankrendszer fizetőképességének megőrzése céljából a kereskedelmi bankoknak előírják, hogy a számlapénzhez képest mennyi készpénzt kell tartaniuk, vagy más formában írnak elő hasonló feltételeket (például a bázeli egyezmények keretei között). Ezt nevezik kötelező tartalékrátának. Tehát ha valaki 1000 forint készpénzt befizet egy bankba, akkor a bank ebből az összegből a jelenlegi, nagyjából 2 százalékos tartalékráta mellett − és feltételezve, hogy kizárólag átutalással fizetünk − elvben 1000/0,02=50 000 forintot tud teremteni, mert ennyi hitelt képes kihelyezni. Miért elvben? Mert ha valaki egy másik bankba utal át pénzt, akkor az olyan, mint ha az első bankból átvinne készpénzt a másik bankba, tehát az első bank tartaléka a kötelező szint alá csökkenne. Ekkor az első banknak készpénzhez kellene jutnia, hogy teljesítse az előírást, például hitelt vehet fel a második banktól (bankközi hitelezés). A bankrendszer egésze azonban a kiinduló 1000 forint 50-szeresének megfelelő pénzt képes teremteni. Ezt az arányt nevezzük pénzmultiplikátornak.
Önmagában már az is elgondoltató, hogy egy magánbank egy könyvelési technikával pénzt teremt a "semmiből", és ezzel nyereséget realizál. A neoliberális tanítás szerint persze olyan nincs, hogy a semmiért adnak valamit, mert mindent cserének fognak fel. (A fiatalabb olvasók kedvéért: Marxnál áttételesen ugyan, de van, mert a munkást kizsákmányolják.) A bank pénzügyi szolgáltatásokat nyújt. Miben is áll ez a pénzügyi szolgáltatás? Összegyűjti a megtakarítást, és kihelyezi azok számára hitelbe, akiknek szükségük van pénzre. A bankrendszer azonban nem ezt teszi, és a folyamat is pontosan fordított irányban zajlik. Finoman fogalmazva: ez egy tévedés. A bankrendszer nem azért gyűjti be Mári néni párnája alól az 1000 forintnyi megtakarítást, mert e nélkül nem tudna − elvben akármennyi − hitelt nyújtani a kötelező tartalékráta miatt. A hiányzó kötelező tartalékot ugyanis a kereskedelmi bankok nemcsak egymástól szerezhetik be. A jegybanki alapkamaton bármikor képesek a megfelelő forrásokat biztosítani a jegybanktól felvett hitelekkel is. Tehát még ha nulla forint betétet helyeznek is el egy bankban, akkor is képes elvben akármennyi pénzt teremteni, mert a megfelelő tartalékot a központi banktól felvett hitellel biztosítani tudja. (Az más kérdés, hogy ha rosszul helyezi ki a hitelt, akkor a végén elfogynak a tartalékai, és nem tudja kifizetni sem a betéteseket, sem a jegybankot, tehát a jegybank kezében lesz a döntés, hogy hagyja bedőlni, vagy ad újabb hitelt és így forrást a kérdéses bank számára. Szakzsargonban ezt mondják úgy, hogy a jegybank a végső hitelező, a fogalmat és a jelenséget a Lehman Brothers csődje nyomán minden bizonnyal az olvasók is ismerik már.)
Mit jelent mindez? A gazdaságban a pénzmennyiség majdnem kizárólag attól függ, hogy a kereskedelmi bankok mennyire optimisták a gazdasági szereplők hitelképességét illetően. A modern gazdaságokban a jegybankok által teremtett pénz a teljes pénzállománynak csupán elenyésző részét adja. A pénzteremtés monopóliumából eredő haszon tehát állami kézből magánkézbe van adva a modern gazdaságokban. Ebben az USA jár az élen, ahol a jegybank − a Federal Reserve − is magánkézben van. Itt óriási összegekről beszélünk, a pénzteremtésből eredő haszon évente az USA GDP-jének nagyjából 3 százaléka, közel 500 milliárd dollár. Összehasonlításképpen, a GDP 3 százaléka Magyarországon közel 900 milliárd forint, ami megfelel a (tb-alapok nélküli) költségvetés 10 százalékának.
Tehát Mári néni betétje nem szükséges a bankrendszer hitelkihelyezéséhez (pénzteremtéséhez); tévedés, hogy a bank szolgáltatása a megtakarítások közvetítése a hitelfelvevők felé. Ez pontosan fordítva történik: a megteremtett pénz csapódik le megtakarítások (betétek) formájában, amivel a bankrendszer egyben saját forrását teremti meg. A pénzmultiplikátor: mítosz. A bankrendszer nem közvetít pénzt. A bankrendszer teremti a pénzt.
Gilányi Zsolt, a Nyugat-magyarországi Egyetem oktatója
Szerző: Csaba Ferenc
