Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az elmúlt évek során az Európai Unió számos munkajogi vonatkozású döntést, kezdeményezést és irányelvet fogalmazott meg, egyebek mellett az utazási idő munkaidőbe való beépítéséről, a nők pozitív diszkriminációjáról és a fiatalok külföldi gyakorlathoz való hozzájuttatásáról. Ezek lehetséges fogadtatásáról készített kutatást a Profession.hu több mint 6000 magyar válaszadó bevonásával.
Megnőnek a költségek?
A válaszadók 39 százaléka elsősorban órabérként való kifizetésként látna szívesen egy plusz összeget, míg 22 százalék szerint a munkahelyen töltött időből kellene levonni az utazási időt. A megkérdezettek 29 százaléka ellenezne egy ilyen gyakorlatot, az ellenőrizhetőség nehézsége miatt. A felsővezetők több mint fele (57 százaléka) nem ért egyet azzal, hogy az irányelv a fix munkavégzési hellyel rendelkezőkre is vonatkozzon.
Ha valóban a munkaidő része lenne a munkába járás, akkor a munkáltatók idővel előnyben részesítenék a munkavégzés helyéhez közelebb élő pályázókat - hívta fel a figyelmet Sámson Dorottya, a Profession.hu álláspiaci szakértője. Ha a munkába járás időtartama a napi kötelező 8 óra részét képezné, ebből a munkavállalók akár napi 2 órát is utazással töltenének, ami alatt nem történne munkavégzés. A munkáltatóknak emiatt több munkavállalót kellene foglalkoztatniuk, így megnőnének a bérköltségek.
A válaszadók fordított esetben nem fizetnének szívesen plusz összeget: 60 százalékuk nemet mondana arra a lehetőségre, hogy a szolgáltatók a munkába járáshoz kapcsolódó költségeket az áraikban is érvényesítsék. Úgy gondolják, hogy a munkáltatónak ezt más módon kell kigazdálkodnia - derült ki a felmérésből.
