A Raiffeisen és a Budapest Bank szeretné a leginkább, hogy új és jó adósnak tűnő lakáshitel-kuncsafttal gyarapíthassa ügyfélportfólióját. Erre a következtetésre jutottunk azután, hogy egy új budapesti társasház földszintjén található, egymás szomszédságában nemrégiben megnyitott bankfiókokat jártuk sorra, hétköznapi ügyfélnek álcázva magunkat. A tesztben hat hitelintézet, a Budapest Bank, a CIB, az Erste, az OTP, a Raiffeisen és az UniCredit fiókját kerestük fel. (Ha türelmesebbek vagyunk és kivárjuk az egység átadását, bekerülhetett volna a felmérésbe az állítólag kedvező svájcifrank-kondíciókkal dolgozó Allianz Bank is.)
Nem titkolva azt, hogy körbejárjuk a fiókokat az ajánlatok összegyűjtése végett, a következő példával kértünk hitelajánlatot: 22,5 millió forintos új lakás, 12 millió forint önerő, 20 éves futamidő, a kölcsönt igénylő pár összesített havi nettó jövedelme 450 ezer forint. Ideális ügyfelekről van tehát szó, akik ráadásul még további 5 millió forint megtakarításnak is helyet keresnek, a 17 milliós vagyonukat ugyanis - biztos, ami biztos - nem szeretnék teljes egészében lakásvásárlásra fordítani. (Az ötmilliós összegre kapott megtakarítási ajánlatokat cikkünk második részében vesszük sorra.)
Külön értékeltük az ügyintézők felkészültségét, proaktivitását, az átadott tájékoztató anyagok minőségét és mennyiségét, illetve - még szubjektívebb elemként - a fiók atmoszféráját. Vélhetően más egységet vizsgálva más ügyintézői hozzáállást tapasztaltunk volna, azaz általánosítani nemigen érdemes, de egy átlagos ügyfélnek valószínűleg nincs ideje arra, hogy egy-egy bank több egységét is felkeresse a legprofibb tájékoztatás érdekében.
A gyereksaroktól a hivatalig
A fiókba belépve a Raiffeisen mutatta a legkellemesebb képet, és külön piros pontot érdemelt, hogy játszósarkot rendeztek be a gyerekek számára. A skála másik végén az OTP egysége állt, a régi postahivatalokat idéző belső térrel, meglehetősen morózus biztonsági őrrel.
Nem volt ritka, hogy az ügyintézővel folytatott beszélgetés beindításához a betérő ügyfélnek kellett határozottan és részletesen előadnia jövetele célját és a hiteligénylésnél fontos paramétereit.
Ennél jobban díjaztuk a Raiffeisen és BB ügymenetét. Az ügyintézők mindkét fiókban egy gyors - kérdőívvel megtámogatott - igényfelméréssel indítottak. A hitellehetőségek részletes ismertetése után nem csak saját névjegykártyájukat nyújtották át a tájékoztatók mellé, hanem rögtön időpontot is egyeztettek, amikor a külön jelzáloghitel-specialista telefonon kereshet meg minket. A Raiffeisennél erre is rátettek egy lapáttal akkor, amikor arra is kíváncsiak voltak, hogy a konkurensekhez képest mennyire találtuk szimpatikusnak a bankot.
A kinyomtatott, dossziéba rendezett dokumentumok, tájékoztatók és az ügyintéző névjegyének átadása egyébként - CIB és az OTP kivételével - általánosnak mondható. Érdekes azonban, hogy jellemzően a potenciális ügyfélnek kell majd újra felvennie a kapcsolatot a bankkal, ha a hitelfelvétel mellett dönt. Emiatt úgy tűnik, hogy a bankok - a BB és a Raiffeisen példájával szemben - nem is sietnek olyan nagyon új és jó ügyfelet szerezni.
Apróság, de nem látszik éppen ügyfélbarát megoldásnak, hogy az UniCredit kinyomtatott ajánlata úgy kezdődött, hogy "Tisztelt Gipsz Jakab!", míg a CIB tájékoztatója a "Tisztelt nincs adat!" megszólítással operált. Az UniCredit azzal sem segíti az utólagos kérdésfeltevést, hogy a kinyomtatott tájékoztatókon lévő mobilszám - amely elvileg a Bécsi út 136. alatt működő fiókban ülő hiteltanácsadóé - első ránézésre sem stimmel, de a telefonközpont is azt feleli, hogy rossz számot hív, aki a 20/123-4567-tel próbálkozik.
Van-e devizahitel?
Nem volt ritka, hogy az ügyintéző a 300 forintos euró- és a 200 forintos frankárfolyamra hivatkozva akart lebeszélni minket a devizahitelről. (Márpedig ha valaki arra számít, hogy a mostani, rekordgyenge szintekhez képest erősödik majd a forint - és ez be is következik -, jól járhat később, a devizák olcsóbbodása ugyanis mérsékli a törlesztőrészletet. E szempontot csak a BB ügyintézője említette.)
Ami a svájcifrank-hiteleket illeti, több fiókban már csak a hűlt helyüket találtuk, míg másutt az eurókölcsönökénél is magasabb THM-mel igyekeztek tovább mérsékelni a keresletet.
A piaci kamatozású devizahitelek esetében az UniCredit bizonyult a legolcsóbbnak, ott százezer forint körül van mind az euró-, mind a frankalapú kölcsön havi törlesztője. A piaci kamatozású forinthitelek esetében nincs nagy differencia az ajánlatok között, ezek havi 130 ezer forint körüli terhet és 15-16 százalékos THM-et tartalmaznak. Az OTP devizahitelének sajátossága a többiekéhez képest, hogy ott - az ügyintéző tájékoztatása szerint - változó kamattal számolnak, azaz egyáltalán nincs fix kamatperiódus. A többieknél ez általában 6-12 hónap.
A törlesztőrészletek mellett fontos tétel az is, hogy a hitel folyósításakor mekkora teherrel kell számolnunk. E téren - ahogyan az a táblázatokból is kiderül - jelentősek a különbségek, a skála a nulla forinttól a közel negyedmilliós összegig terjed.
Besegít az állam
Forinthitel esetén az ügyintézők jellemzően rögtön a kamattámogatásos konstrukcióval számoltak. Ennek oka egyrészt az volt, hogy a példabeli ingatlan értéke nem érte el a 30 millió forintot és a szükséges hitel is 15 millió forint alatt volt, másrészt pedig az, hogy a normál forinthitelek méregdrágák. Az igénybevétel feltétele, hogy az igénylők házasok legyenek, vagy gyermekét egyedül nevelő szülőről legyen szó.
Több bank is lakáskasszával kombinált devizahitelt ajánlott, de volt, ahol csak külön kérdésre árulták el, hogy rendelkeznek ilyen konstrukcióval. (Az Erste, az UniCredit és a CIB a Fundamentával, az OTP pedig az OTP Lakástakarékkal közösen nyújt ilyen lehetőséget.)
Ezek lényege, hogy 56 vagy 96 hónapon át a törlesztőrészlet részét képezi a személyenként legfeljebb havi 20 ezer forintos befizetés a lakástakarék felé. Az ott, alacsony kamat mellett felhalmozódó összeget és az utána járó állami támogatást (személyenként maxiumum 72 ezer forint/év) az említett idő letelte után - előtörlesztési díj felszámítása nélkül - levonják a banki tartozásból. Ez azt jelenti, hogy bár 56 vagy 96 hónapon át magasabb a törlesztőrészlet, utána számottevően mérséklődik a teher. A képhez hozzátartozik, hogy amíg a lakástakarékpzánztárnak fizetünk - azaz tőkét gyűjtünk -, addig a bank felé fennálló tőketartozás nem csökken, vagyis oda csak a kamatot törlesztjük. Apró érdekesség továbbá, hogy az ügyintézők előszeretettel emlegetnek négy és nyolcéves lakástakarék-konstrukciókat, előbbi alatt az ötéves futamidőhöz közelebb álló 56 hónaposat értve.
Íme, a hitelek
Az alábbi táblázatok kizárólag az ügyintézők által bemutatott, 10,5 millió forintnak megfelelő hitelek kondícióit tartalmazzák, azaz egyszeri ügyfél módjára csak azokra az információkra hagyatkoztunk, amelyeket a fiókokban megkaptunk. Az egyéb költség oszlopa az illetéket és a közjegyzői díjat nem tartalmazza. A közjegyzői díj az ügyintézők szerint 50-60 ezer forintra tehető.
A kamat és a THM százalékban, a törlesztőrészlet és az induló költség ezer forintban értendő.
