Egészen szerda estig nem volt hivatalos időpontja a kormányváltást követő eddigi legfontosabb brüsszeli találkozónak. Aztán tegnap este egy rövid posztban közölte Magyar Péter miniszterelnök, hogy
Holnap a NATO főtitkárával és a belga miniszterelnökkel, pénteken pedig a Bizottság elnökével tárgyalok Brüsszelben. Mindenki az uniós ezermilliárdok hazahozatalán dolgozik.
Bár a konkrét magyar ajánlatról ebből sem derül ki semmi részlet, ugyanakkor Magyar Péter korábban jelezte, hogy politikai megállapodás született 10,4 milliárd eurónyi befagyasztott uniós forrás (egészen pontosan a helyreállítási eszköz - RRF) felszabadításáról, ám a hivatalos megerősítés hiánya mindkét oldalon feszültséget okoz.
Ugyanakkor Paula Pinho, az Európai Bizottság vezető szóvivője szerint nem az a kérdés, hogy lesz-e találkozó, hanem az, hogy pontosan mikor.
A bizonytalanság hátterében a Politico értesülései szerint egy súlyos fogalmi zavar áll. Míg a magyar fél a „politikai megállapodást” a források azonnali felszabadításaként értelmezi, addig Brüsszel számára ez csupán annyit jelent, hogy Budapest a találkozó előtt hivatalosan is benyújtja a helyreállítási pénzek elköltésére vonatkozó módosított tervét. A brüsszeli portálnak nyilatkozó bizottsági tisztviselők tegnap még azt hangsúlyozták,
a tervek benyújtása nélkül a találkozó nem lenne több egy fotózkodásnál, amit Ursula von der Leyen mindenképpen szeretne elkerülni.
Bár a pénz felszabadításáról szóló technikai egyeztetések nagy része lényegében lezárult, a brüsszeli útiterv világos feltételeket szab. Ha a magyar kormány benyújtja a módosított tervet, a Bizottság értékelése két-három hetet vehet igénybe. Ezt követheti június közepén a biztosi kollégium, majd július közepén a pénzügyminiszterek jóváhagyása. Brüsszel ugyanakkor egyértelművé tette: a 10,4 milliárd euró még ideális esetben sem érkezik meg azonnal, hiszen a jogállamisági aggályokhoz kötött „szupermérföldkövek” teljesítése továbbra is elengedhetetlen. Aggodalomra adhat okot, hogy Pinho szóvivő viszonylag nyersen úgy fogalmazott, a tárgyalások még alig kezdődtek el.
A brüsszeli csúcstalálkozó lehetséges időpontjaként a csütörtök is felmerült, mivel Magyar Péter ekkor egyébként is a belga fővárosba utazik, hogy Bart De Wever belga miniszterelnökkel és Mark Rutte NATO-főtitkárral egyeztessen. A Bizottság részéről a péntek is opció lehet, de csak abban az esetben, ha Budapest addig teljesíti az előzetes adminisztratív elvárásokat.
A téma a szerda délelőtti budapesti kormányszóvivői sajtótájékoztatón is kiemelt szerepet kapott, igaz, csak az újságírói kérdésekre.
Köböl Anita kormányszóvivő akkor megerősítette, egyelőre nem lehet biztosra venni, hogy a miniszterelnök a héten találkozik a Bizottság elnökével, mivel a tárgyalások jelenleg is folyamatosak. A szóvivő hozzátette, a jelenlegi kormánynak nincsenek pontos információi arról, hogy az előző kabinet milyen mértékben teljesítette a jogállamisági és intézményi megfeleléshez kötött mérföldköveket.
Szondi Vanda kormányszóvivő az egyetemi szupermérföldkövek és az őszi Erasmus-részvétel kapcsán szintén a technikai egyeztetések zajlását hangsúlyozta, elzárkózva a további találgatásoktól.
Korszakváltás az uniós forráselosztásban: a kohéziós politika is áldozatul eshet
Persze, a helyzet sokkal bonyolultabb annál, hogy készül-e újabb közös fotó Magyar Péterről és Ursula von der Leyenről.
Az Európai Unió költségvetése és a források elosztása kapcsán a napokban Petri Bernadett, a Magyar Fejlesztésösztönző Irodai (MFOI) ügyvezetője az NKE honlapján is megjelent tanulmányában többek között arra figyelmeztetett, hogy az EU fejlesztéspolitikája történelmi léptékű átalakulás előtt áll. A 2028–2034-es többéves pénzügyi keret (MFF) előkészítése során világossá vált: az évtizedeken át meghatározó felzárkóztatási modell háttérbe szorulhat egy központosítottabb, geopolitikai és versenyképességi logikára épülő rendszerrel szemben.
A szakértői elemzés az alábbi kritikus folyamatokra hívta fel a figyelmet:
- Új célok, gyengülő régiós autonómia: Az Európai Bizottságban egyre erősebb az az álláspont, hogy a jelenlegi rendszer túlzottan széttagolt. A tanulmány rámutatott: a regionális politika elveszítheti önálló karakterét, és integrálódhat egy reformorientált költségvetési keretbe. Ennek egyenes következménye a hagyományosan a területi egyenlőtlenségek mérsékléséért felelős Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság (DG REGIO) autonómiájának gyengülése.
- Helyalapú helyett hálózatalapú fejlesztés: Petri Bernadett aláhúzta, hogy a hagyományos, a régiók belső adottságaira fókuszáló (place-based) megközelítést fokozatosan a hálózatalapú fejlesztéspolitika váltja fel. A sikeres forrásbevonás feltétele immár nem a helyi igény, hanem az európai stratégiai értékláncokba és innovációs ökoszisztémákba való bekapcsolódás képessége.
- A "takarékos" északi államok nyomása: A folyamatot érezhetően gyorsítja a közös uniós adósság és a Covid utáni helyreállítási eszköz (RRF) forrásfelhasználása körüli fiskális feszültség. A szakértő emlékeztetett: Hollandia és Németország vezetésével egy olyan modell van kialakulóban, amely a támogatásokat szigorú teljesítménykritériumokhoz köti. A teljesítményalapú finanszírozás magában hordozza azt az érdekellentétből fakadó kockázatot is, hogy a források jelentősebb része közvetve visszaáramlik a magasabb hozzáadott értéket előállító nyugati tagállamokba.
- A helyi érdek háttérbe szorulása: A jövőben a felzárkóztatás helyett az úgynevezett „európai hozzáadott érték” lesz a legfőbb mérce. A szerző leszögezte: egy projekt hiába hasznos helyi szinten, ha nem illeszkedik az EU stratégiai (például védelmiipari vagy mesterséges intelligencia) céljaihoz, kiszorulhat az egyre szűkülő operatív programokból.
Magyarország és a hazai önkormányzatok új kihívásai
Az elemzés rámutatott, hogy a területfejlesztés nemzetköziesedése különösen érzékeny kérdés a közép-európai térség számára, hiszen az új elvárásrendszer strukturális előnyt biztosít a már most is kiterjedt innovációs hálózatokkal rendelkező nyugati régióknak.
A hazai kilátásokkal kapcsolatban leszögezte:
Magyarország számára ebből kettős következtetés adódik. Egyrészt a kohéziós politika jövőjéről szóló vitákban stratégiai érdek a területi kiegyenlítés politikai súlyának megőrzése, valamint annak hangsúlyozása, hogy a versenyképesség önmagában nem lehet kizárólagosan centrumorientált projekt. Másrészt ugyanilyen fontos felismerni, hogy az új rendszerben a siker feltétele egyre inkább a nemzetközi integrációs képesség lesz.
A szakember külön kitért arra a paradigmaváltásra is, amelyre a magyar településeknek fel kell készülniük. Ezzel kapcsolatban szintén szószerint rögzítette:
Az Európai Unió fejlesztéspolitikai rendszerének átalakulása a magyar önkormányzatok számára nem egyszerűen új pályázati lehetőségeket vagy adminisztratív változásokat jelent, hanem a teljes helyi fejlesztési logika újragondolását teheti szükségessé. A következő években ugyanis várhatóan egyre kevésbé lesz elegendő az a modell, amely elsősorban hazai operatív programokra, infrastruktúra-fejlesztésre és forráslehívási képességre épült.
A siker záloga a jövőben az lesz, hogy egy-egy megyei jogú város vagy regionális központ mennyire képes városdiplomáciai eszközökkel nemzetközi színtérre lépni, integrálva a helyi egyetemeket, kutatóközpontokat és vállalati szereplőket az európai partnerségi platformokba – hangsúlyozta az MFOI ügyvezetője.
