Magyarországon ma körülbelül minden ötödik ember él szegénységben. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legutóbbi adatai szerint a lakosság mintegy 18–19 százaléka tartozik ebbe a kategóriába. Ez több mint 1,8 millió embert jelent.

Mindeközben egyre több háztartás küzd azzal a rejtett valósággal, hogy még egyszerű pénzügyi tranzakciók is relatíve nagy terhet jelentenek: a számlavezetési díjtól kezdve a készpénzfelvételi díjakon át a késedelmi kamatokig. A pénzügyi rezsi – amelyhez a banki termékek költségei és az ezekhez kapcsolódó járulékos díjak tartoznak – nem arányos a jövedelemmel. Míg egy magasabb jövedelmű ügyfél számára ezek a tételek marginálisak, addig egy alacsony jövedelmű családnál a bér több százalékát is elvihetik havonta. Ők a pénzügyi rendszerünk láthatatlanjai.

Kapcsolódó

Amikor az alap bankolás is drága

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) kutatása rámutatott, hogy a banki alapcsomagok költségei egyes országokban meghaladhatják a havi jövedelem több mint 5 százalékát, különösen az alacsonyabb jövedelmű fogyasztók számára – ez pedig komoly akadályt jelent a pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésben.

Ezt a kutatás „poverty premium-nak” nevezi, azaz a szegényekre kivetett extra költség, amely olyan drága konstrukciókban csúcsosodik ki, ahol az alacsony jövedelműek nem tudnak előnyösebb számlacsomagokra vagy kedvezményekre jogosult ügyféllé válni. Gyakran egyszerűen azért, mert nincs stabil jövedelmük, és így nem felelnek meg a kedvezmények feltételeknek.

Széles olló nyílik: pénzügyi egészség vs. jövedelem

A Magyar Nemzeti Bank legutóbbi pénzügyi egészségi indexe 100 pontos skálán 53 pontot mutatott, jelezve, hogy a lakosság pénzügyi egészsége közepes. De ha a számokat lefordítjuk a valódi hétköznapi valóságra, drámai kép bontakozik ki: a leggyengébb pontszámokat azok a háztartások érték el, amelyek havi nettó bevétele 400 ezer forint alatt van.

Fontos kiemelni, hogy

  • ezen csoportban a megkérdezettek több mint fele pénzügyi szempontból sérülékeny vagy kritikus helyzetben volt,
  • az alacsony jövedelmű háztartások több mint fele nem rendelkezik háromhavi tartalékkal,
  • a megkérdezettek közel 30 százaléka egy váratlan, nagyobb kiadást csak hitelből vagy segítséggel tudna fedezni.

A jegybanki felmérés is kiemeli, hogy a lakosság 14 százalékának kritikus, 30 pont alatti az eredménye, míg a legjobb eredményeket a megfelelő megtakarításokkal rendelkező, pénzügyeiket tudatosabban kezelő, fogyasztási szokásaikat saját jövedelmi viszonyaikhoz körültekintően igazító háztartások érték el.

Ez az eredmény nem véletlen: aki alacsony jövedelemből él, annál minden egyes száz forintnyi banki díj aránytalanul nagyobb „rezsiterhet” jelent, mint azoknak, akiknek több mint elegendő jövedelmük van.

A Világbank globális pénzügyi inklúziós adatai is rámutatnak, hogy a bankolás formális hozzáférése nem jelenti automatikusan annak megfizethetőségét.

Elfogy a fizu, mielőtt megérkezne a következő: sokan így próbálnak túlélni

Egyre több magyar család sodródik egyik számlától a másikig, tartalék nélkül, kiszolgáltatva minden váratlan kiadásnak. A lakosság csaknem fele legfeljebb jövedelme ötödét tudja félretenni, miközben több mint negyedük semmit sem. A rövid távú megoldások, mint a gyorskölcsön vagy a részletfizetés, gyors enyhülést hoznak, de hosszú távon mélyítik a szegények adósságcsapdáját.

Készpénzhasználat, digitalizáció és kirekesztettség

Noha a digitális bankolás egyre elterjedtebb, az alacsony jövedelmű és pénzügyileg kevésbé képzett ügyfeleknek ez nem feltétlenül jelent költségcsökkenést. A digitális kompetencia hiánya, az informatikai eszközök iránti bizalmatlanság vagy egyszerűen a rendszeres internetelérés hiánya miatt sokan ragaszkodnak a készpénzhasználathoz – ami viszont gyakran magasabb készpénzfelvételi költségekkel jár a díjmentes tranzakciós keret túllépésekor. Bár ez a szegényeknek korábban jelentett problémát, hiszen jelenleg már havi 300 ezer forintig ingyenes a készpénzfelvétel a magyarországi ATM-eken, maximum 2 tranzakcióban felvéve.

Kép: Getty Images

Ez a dinamikus kettősség – magas készpénzfogyasztás és korlátozott digitális integráció – tovább növeli a pénzügyi kirekesztettséget, különösen a marginalizált csoportokban, mint például a mélyszegény vagy szegregált közösségekben élők esetében. Több tanulmány is rámutat, hogy ezen csoportok pénzügyi képességei és hozzáférése a formális pénzügyi rendszerhez jelentősen elmarad a társadalmi átlagtól, ami hosszú távon további hátrányokat és még nagyobb lemaradást okoz okoz.

Az Eurostat adatai szerint az Európai Unióban a háztartások alsó jövedelmi ötödében élők körében:

  • lényegesen magasabb a készpénzhasználat aránya,
  • alacsonyabb a digitális bankolási aktivitás,
  • és sokkal gyakoribb a számlahátralék is.

Az alcsonyabb jövedelemmel rendelkezők gyakran azonnal felveszik a teljes fizetésüket, kisebb összegekben vesznek fel pénzt (ez növeli a valószínűségét, hogy túllépik a kétszeri ingyenes lehetőséget). Mindez visszavezethető a rendszerrel szembeni bizalmatlanságra, a digitális készségek hiányára, valamint arra is, hogy a jövedelem beáramlása kiszámíthatatlan számukra.

Az alsó jövedelmi ötödben lévőknek sokkal gyakrabban van közüzemi díjhátralékuk, a hiteltörlesztéssel is gyakrabban megcsúsznak vagy épp részletfizetési megállapodást kénytelenek kötni. A késedelmi kamatok és adminsiztratív díjak pedig gyakorlatilag a likviditáshiány „büntetőkamatai”.

Mennyi az annyi?

Minden banknak kötelező biztosítania egy alapszámlát, amelynek havi díja nem haladhatja meg az előző évre érvényes bruttó minimálbér 0,5 százalékát. Ez idén 1454 forintot jelent havonta.

  • Ez egy 500 ezer forintos nettó jövedelemnél 0,3 százalék körüli arány,
  • ugyanakkor egy nettó 150 ezer forintos fizetésnél közel 1 százalék.

Ha a háztartás túllépi a díjmentes készpénzfelvételi keretet, további több ezer forintos havi költséggel számolhat. Ha egy közüzemi számla késedelmes, a felszámított díjak újabb százalékokat jelentenek.

Mi a megoldás?

A pénzügyi rezsi jelenségének csökkentéséhez nem elég csupán a szabályozás szigorítása vagy a díjak lefaragása akár banki, akár a közüzemi szolgáltatók területén. 

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legutóbbi mérése alapján a pénzügyi műveltség mintegy 60 százalékos szinten áll Magyarországon (12,3 pont a 21-ből) Ezzel a 26 országot tömörítő szerveződésben a középmezőnyben, a 14. helyen állunk. Szükség van tehát:

  • célzott pénzügyi oktatásra, különösen alacsony jövedelmű csoportok számára, hogy felismerjék és elkerüljék a túlzott költségeket;
  • átláthatóbb és jövedelemarányos díjszabási modellekre a szektorban;
  • szociálisan érzékeny pénzügyi termékekre, amelyek nem diszkriminálnak a jövedelem alapján.

Ezek a minimálisnak tűnő költségek a legkiszolgáltatottabbak számára láthatatlan teherként működnek, amely minden hónapban levonódik a már amúgy is szűkös családi büdzséből. Csak akkor érthetjük meg a szegénység valódi árát, ha nemcsak a jövedelmeket, hanem a mindennapok strukturális költségeit is figyelembe vesszük.