Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az év eleji optimizmust a mérhetetlen pesszimizmus váltotta fel a kisbefeketők körében az Egyesült Államokban, a profi tanácsadók még nem vesztették el a fejüket. Eközben a vezető amerikai indexek eléggé túladott állapotba kerültek, így a hathetes lejtmenet után akár következhetne egy kis pihenő is. Az AAII, az amerikai kisbefektetői szövetség friss heti felmérése szerint a válaszadók mindössze 24,2 százaléka vár emelkedést hat hónapos időtávon az amerikai részvénypiacon, ilyen kevesen mindössze kétszer voltak optimisták a felmérésben a bikapiac 2009 márciusi indulása óta, tavaly júliusban és augusztusban. A pesszimisták aránya 47,62 százalékra ugrott az előző heti 33 százalékról. A bull/bear arány a felmérésben így 0,51-re zuhant, ami szintén ritkán látott értéknek felel meg, a már említett két alkalommal alakult ki ekkora pesszimizmus a kisbefektetők körében, ennél alacsonyabb értékeket huzamosabb ideig a 2008-as összeomlás idején mértek. Ez az ellentét analízisben hívők szerint jó jel, a a lokális piaci mélypont közelségét sejteti.
Az ellentét analízis ellenére a sok pesszimista kisbefektető önmagában nem jelent vételi jelzést a piacon, a mellékelt ábrából látszik például, hogy egy kialakuló medvepiacon aki kizárólag ez alapján vásárolt, az később örülhetett, ha ép bőrrel ki tudott keveredni veszteség nélkül pozícióiból, míg egy bikapiacon jó beszállási pontokat jelentettek az ilyen fajta pesszimista szélsőségek. A mutató négyhetes átlaga is ritkán látott alacsony értékeket vett fel.
A profi tőkepiaci hírlevélírók körében is alaposa elromlott a hangulat egy hónap leforgása alatt. A legfrissebb adatok szerint a profi, független tanácsadók immár 22,6 százaléka van pesszimista, és 40,6 százaléka optimista állásponton a piaccal kapcsolatban. A bull/bear arány 1,8-re csökkent ezzel az április eleji jócskán 3 feletti, szélsőséges optimizmusról tanúskodó állapothoz képest jelentős visszaesés, azonban korántsem jelent még olyan mélypontot, mint például a tavaly nyáron tapasztalt 1 közeli értékek. A profik hozzáállása érthető, s viselkedésük talán meg is jósolható. Többségük ugyanis vélhetően hasonló elméleti háttérrel rendelkezik a részvénypiaccal kapcsolatban, a ciklikus bikapiacok természetes velejárójának tekintik a mostanihoz hasonló korrekciós fázisokat, s vélhetően addig nem is fogják bedobni a törülközőt, amíg a márciusban, a japán földrengés idején beállított mélypontok - az S&P 500-as indexben praktikusan ez az 1230 és 250 közötti zónát jelenti - el nem esnek. Mellesleg itt húzódik az index 200 napos mozgóátlaga is.
Ugyanebben a felmérésben a bull-bear különbség már 20 alá csökkent, 18,3-ra, ami szintén elég alacsony érték, de nem szélsőségesen.
Az S&P 500-as index eközben technikailag túladott állapotba kezd kerülni, a 14 napos időtávra állított RSI mutató a szerdai zárást követően már 36 közelébe került. Erre 2002 óta 19 esetben volt példa, mint ahogy sok más mutató sem, ez sem jelent automatikus vételi jelzést, azonban figyelmeztető jel lehet az eladásra játszóknak, talán a mozgás nagy része a negatív irányban, ebben a körben egyelőre megtörtént. Illik tudni, hogy az oszcillátorok, önmagukban - a hangulati felmérésekkel együtt - nem adnak vételi, vagy eladási jelzéseket, a trend megfordulását általában az árnak is jeleznie kell, vagy egy trendvonal, vagy egy új csúcs, vagy egy a mozgáshoz tartozó mozgóátlag áttörésével, esetleg egy trendfordító alakzat kialakulásával.
Azt, hogy a befektetők immár valószínűnek tartanak egy további, tartósabb lejtmenetet is a piacokon jól jelzi, hogy folyamatos emelkedést mutat a Chicago Board Options Exhange-en a megvásárolt eladási opciók száma a vételi opciókéhoz képest. A put/call arány 10 napos átlaga olyan magasságba emelkedett, mint utoljára a 2010 májusi villámkrachot követően, ennél magasabb értéket csak 2009 nyarán mutatott utoljára a mérőszám.
Az S&P 500-as index piaci szereplők által várt volatilitását mérő \"félelem\" index, a VIX eközben egyáltalán nem szállt el, értéke ugyan 30 napos mozgóátlaga fölé kapaszkodott, azonban távolról sem látni benne egyelőre akkora megugrást, mint például a márciusi japán földrengés idején.
A profi befektetők eközben tovább veszik le a téteket az asztalról. Az NAAIM, az amerikai aktív befektetési alapkezelők szövetségének felmérése szerint a hét elejére az aktív alapkezelők átlagos részvénypiaci kitettsége 42,79 százalékra csökkent 58,9 százalékról. Áprilisban és május elején ez az érték még a szélsőségesnek tekinthető, 80 felett tartományban tartózkodott, ennél alacsonyabb utoljára március közepén volt a mutató, korábban tavaly nyáron mertek ennél kisebb mértékben long pozíciókat felvenni a piacon ezek a szereplők.
