Elég tízből négyszer eltalálni, merre megy a piac
- Mostanában mindenki a piac irányát próbálja kitalálni. Te mit gondolsz, merre mehetünk tovább?
- Talán Soros mondta, hogy a befektetők egyik tévképzetből a másikba esnek. Januártól az volt a világképük a piacoknak, hogy növekedés és infláció lesz aminek hatására a jegybankok emelni fogják a kamatokat. Januártól április végéig ez a kamat-normalizáció volt a téma. Ezen alapult az euró ereje is - az európaiak Weimar óta félnek az inflációtól, bármilyen apró jele van az inflációnak akkor ők emelnek.
Aztán egy új téma kezdett kialakulni április végén, elég sok jel kezdett arra mutatni, hogy mégsem fog annyira nőni a gazdaság, mert Európában néhány országban meg kell szorítani és ha a fele recesszióban lesz, akkor az egész sem fog annyira nőni. Akkor viszont nem lesz akkora kereslet az árupiacokon, ha ezek nem mennek fel, akkor nem kell annyira félni az inflációtól, s akkor nem is kell emelni Európában a kamatokat, plusz, hogyha még lassulás is van Európában, akkor még rosszabb az eurónak. Tehát itt is megfigyelhettük, hogy a piacok nagyon gyorsan tudnak átváltani abból a tévképzetből hogy minden nagyon jó az eurónak, abba, hogy minden nagyon rossz neki.
Jelenleg a piacok azt árazzák, hogy a lassulás útján haladunk, ami mindenkinek rossz. Az államok ugyanis akkor tudnak kimenekülni az adósságcsapdából, ha van növekedés.
Most a világ helyzete egy kötéltáncoséhoz hasonlít. Ha kimegyek a magasföldszinten az erkélyre és elkezdek piruettezni, ha leesek legfeljebb eltöröm a lábam. De ha a tizediken állok ki az erkélyre és piruettezek a szélén, ha leesek akkor meghalok. Vagyis, hogyha magas az államok eladósodottsága, akkor bármilyen kis hiba végzetessé válhat.
Amikor száz százalék körül van a GDP-arányos eladósodottság, akkor már nem lehet viccelődni. Bármit elrontanak (növekedés, infláció, jegybanki kamat), akkor fenntarthatatlan pályára kerül, mint a görögök. Ez a fő baj és ebben az évtizedben olyan egyensúlytalanságok vannak, ami miatt lesz több jelenleg nem előrelátható krízis és most ez árazódik, a lassulásos sztori.
- Általában meddig tart most egy-egy sztori?
Ez úgy szokott lenni, hogy elindul egy történet aztán fölismeri az ember és utána már elég hamar véget is szokott érni. A növekedési sztori 2010 szeptemberében kezdődött el a QE2 után, majd 2011 januárjában megjelent a kamat-normalizációs sztori, ami eltartott április végéig és most májusban jött be a növekedési aggodalom, vagyis egy-egy téma pár hónapig tart mostanában. Emellett vannak nagy strukturális trendek, amelyek évekig elnyúlnak. Én arra specializálódtam, hogy megpróbálom felismerni, hogy a piac éppen milyen tévútra megy, és azt majd mi változtathatja meg. Persze nem mindig jön be, és akkor válik fontossá a második része a dolognak, a kockázatkezelés.
- Egységes kockázatkezelési elveid vannak?
- Ennek kőbe vésett szabályai vannak. Ha nincs derivatív pozíciód, akkor a kockázatod csak annyi, hogy mondjuk veszel econetet 200-on lemegy 30-ra, még megvan a pénzed 15 százaléka. De ha többféle eszközosztályba rakod, akkor nem tudsz teljes vagyonvesztést szenvedni. Ha derivatív pozíciókkal foglalkozol, meg shortolással, ott bármikor bekövetkezhet, hogy a teljes vagyont elveszted. Ilyenkor muszáj a stop loss, ha nem használsz, akkor biztos, hogy előbb-utóbb tönkremész.
Én vagyont két helyen kezelek, a Plotinusban, és a Citadella alapban, mindkét helyen a derivatív pozíciókon a megnyitás pillanatától van stop loss, ami eléggé pontosan ki van számolva. Ezek nagyon likvid piacok, emellett is van azonban egy olyan kockázat amit nem lehet kezelni, a gap kockázat, amikor a piac réssel nyit valamerre. Nem az a kockázat ugyanis, hogy veszítek, kistoppolódok, mert azt vissza tudom keresni. Az a nagy baj, hogyha sokat veszítek, mert akkor nagyon nehéz visszajönni.
- Milyen mértékű stop losst alkalmazol?
- Meg van határozva, hogy a tőkének hány százalékát vagyok hajlandó az adott struktúrában elveszíteni egy pozíción. Ez a befektetési alapnál (Citadella) nagyon kicsi, 1-2 bázispont (vagyis a 6 milliárdból mondjuk 6 milliót). Ezután megnézem a piac volatilitását, ami alapján meghatározom a stop losst, és ez kiadja, hogy mekkora pozíciót vehetek föl. Nekem nem jött be a technikai alapú stop, az avarage true range-t veszem alapul. Ha nagyon volatilis a piac, akkor nagy a stop és akkor kisebb a pozíció. Ha nem volatilis a piac, akkor kisebb a stop és nagyobb a pozíció. Mindig azt nézem, hogy a tőkéből mennyit veszíthetek el. Ha ez konzisztens, akkor ha tízből négyszer eltalálom, akkor jó. A Plotinus kockázata 5-6-7-szer akkora, mint az alapé. Legutóbb egy 400 milliós saját tőkére volt egy 2 milliárdos határidős kitettség, ami 5-szörös tőkeáttétel, plusz prompt részvények.
- Erre nincs egy irányszám?
- Azért nincs, mert voltak kötvény pozíciók, és azok nagyok voltak, részvényből nem lett volna akkora. De ilyen 4-5-6-szoros tőkeáttétel derivatívban működik.
Három európai ország is csődbe mehet
- Most jelentettétek be, hogy a cég megvett 104 ezer saját részvényt, ezzel mi a terv?
- Mi arra gondoltunk, hogy most úgyis lett a Plotinusnak egy csomó saját részvénye és hogyha beállunk egy nem túl széles sávba vétellel meg eladással is egy nagyobb tétellel a könyvbe akkor az egyrészt irányadó, hogy hol tartunk, másrészt látható lesz, hogy valaki be is tud szállni bizonyos határon belül, meg ki is tud szállni egy nagyobb mennyiséggel is. Ez önmagában növelheti a likviditást. Emellett, ha van valami a reálgazdaságban, amit meg tudunk venni, akkor részvénnyel fizetünk.
- Általában mi alapján döntöd el, hogy pozícióba lépsz?
- Én alapvetően trendkövető vagyok. Abból tudok kiindulni, hogy mit gondolnak a piacok, és ha van egy témaváltás, vagy egy új téma amit a piac el fog hinni, és abban van valami logikai rendszer, ami fönnmaradhat heteken, hónapokon át. Ha van egy ilyen új téma, akkor megpróbálok belépni a piacra, de például esést nem veszek, emelkedésbe szoktam venni, kitörésbe, új csúcsba, konszolidációból kitörésbe, vagy amikor pull back-ből jön ki valami. Esésbe is akkor csatlakozok be, amikor már beindult. Mint value-befektető, persze másként viselkedek, akkor szívesen veszek bele olyanba, amit olcsónak gondolok, mint amilyenek a vállalati kötvények voltak 2009 tavaszán.
- Meddig tartasz egy pozíciót?
- Nem használok trailing (követő) stopot. A legrosszabb az, hogyha eltalálod az irányt és kiüt a stop. Akkor jön a dilemma, hogy lépjünk-e be még egyszer? Ha jó irányba nyitok, és nem üt ki a stop, akkor hagyom kifutni a pozíciót. Amit figyelembe veszek: van egy átlagos időtartama és átlagos nagysága a piaci mozgásoknak. Mindegyik trend véget ér valamikor. De ahogy meghalhat valaki 90 évesen és 20 évesen is: nyilván ha valaki nem túl kövér, sokat sportol, nem iszik, nem dohányzik, akkor valószínűleg tovább fog élni. Ha viszont 500 a vérnyomása és 300 kiló, akkor már lehet, hogy 40 évesen is elpatkol. Trendeknél is ezt kell nézni: átlagosan tudjuk, hogy 107 napig tart egy trend, de ha már nagyon optimista a hangulat, úgy látszik, hogy a fundamentumokban változás van, akkor hamarabb is lehet belőle kiszállni. Ezeket próbálom együttesen figyelembe venni, és ettől függ, hogy mikor szállok ki a pozícióból.
- Akkor van benne megérzés is, nem teljesen \"tudományos\" a módszer?
- A piaci hangulat megítélése nagyon nehéz. Az, hogy a piaci percepció változik-e, ennek felismerésére sincs igazi recept. Szerintem én elég fegyelmezett vagyok. Elég konzisztens a rendszerem, nagyjából el tudom képzelni, mekkora kockázatot futok és mennyit kereshetek, és nem szoktam a saját szabályaimat megszegni - ez a legfontosabb. Legyen valaki akár day-trader, vagy long-term investor, legyen mindig egy szabályrendszere, és ahhoz tartsa magát.
- Ezt a piac tanította meg, vagy \"így születtél\"?
- A piac tanította meg. Pár év kísérletezés után rájöttem, hogy nekem csak akkor fog menni a piacon a pénzkeresés, hogy ha nagyon szigorú szabályrendszerbe helyezem magam, és azt követem. És ez valamennyire működött. De azért fegyelmezettség az élet más területeire is kiterjed. Jó gyerek voltam és sportoltam is tíz évig, ami megtanított követni a szabályokat.
- Említetted, hogy van hosszabb távú elképzelésed is a világról...
- Szerintem három éven belül legalább két-három európai ország be fog csődölni. A görögök biztos, a portugálok, írek, spanyolok, olaszok közül 2-3 majdnem biztos. És a franciákban sem vagyok biztos, hogy nem. Kilencven százalék fölött van az államadósságuk.
- És a görög csőd hogy fog kinézni?
- Én nem hiszek abban, hogy kilép az eurózónából Görögország, mert nincs rá szükség. Attól, hogy nekik nincs eurójuk, hogy az államadósságot meg a béreket, nyugdíjakat kifizessék, attól még nem kell nekik drachmát bevezetni. Ha én lennék Görögország, akkor már egy éve csődöt jelentettem volna. Így öt évig fogják sanyargatni az embereiket, ahelyett, hogy lenne két nagyon rossz évük. Azt mondhatnák, hogy nem tudunk fizetni, akinek állampapírja van kap egy tíz évvel hosszabb papírt, fele olyan névértékűt, négy százalékos kuponnal, nem érdekel, hogy milyen kupon volt rajta. Akkor két kemény év jönne, a bankok fele bedőlne, a megtakarítások egy része elveszik, lemennek a bérek 20-30 százalékkal. Utána viszont ez az ország tudna rendesen növekedni, és nem terhelné őket a nagy államadósság meg kamat és megszorítás. Így csak kiszúrnak magukkal, és ugyanaz a vége. Meglesz az az öt év, utána pedig ugyanúgy meglesz a két kemény év is.
