A jegybanki kamatcsökkentés mértékére vonatkozó várakozások – ma ül össze a monetáris tanács – a múlt hét elején folyamatosan emelkedtek. Egyértelműen önmagát gerjesztő folyamatról van szó, külső (mármint a várakozásokkal élők körén kívüli) fundamentális okok nélkül. Egy-másfél hete még konszenzus volt a befektetők körében a tekintetben, hogy félszázalékos kamatcsökkentés várható, s ez is árazódott be az állampapírok árfolyamába. Majd felmerült az ötlet, hogy mivel ez „biztos” – értve ezen azt, hogy a piac ezt már tulajdonképpen kikényszerítette –, nem elképzelhetetlen, hogy nagyobb mértékű lesz a vágás. Az optimista környezetben egyre többen kezdtek ebben hinni, s a nagyobb mérték hívei újabb keresletet támasztottak a már félszázalékos kamatcsökkenést magában foglaló árú állampapírok iránt.
A „biztos fél százalék” konszenzusa után a „minimum fél, de lehet hogy háromnegyed százalék” kezdett dominálni, kisvártatva pedig már a „lehet, hogy egy százalék” hívei is egyre szaporodtak. Érdekes módon csütörtökön – valószínűleg egy egyértelműen 50 bázispontos vágást valószínűsítő Reuters-felmérés, esetleg a jegybankelnöki nyilatkozat hatására – délután körülbelül egy százalékot gyengült a forint, s az állampapírhozamok is emelkedtek. Mindez azt jelzi, a piacon szinte teljes a káosz, ez viszont a kamatdöntés után vélhetően megszűnik.
A felfokozott várakozásokat érzékeltetendő különösebb kommentár nélkül elég leírnunk, hogy a jelenlegi 10,5 százalékos jegybanki kamat mellett a múlt heti diszkontkincstárjegy-aukciókon három hónapra 9,6, hat hónapra 9,36, egy évre pedig 9,19 százalékos átlaghozam mellett találtak gazdára a papírok. Ezek után lehet találgatni, mi történik ma a monetáris tanács kamatmeghatározó ülésén.
Egy félszázalékos csökkentés lehűtené a merész várakozásokkal bíró, öngerjesztő folyamatot tápláló befektetők kedvét, ha ugyan erre még szükség lesz. Ennek azért van jelentősége, mert ma megszületik ugyan a kamatdöntés, de ha óvatosabban is, lehet rögtön a következőre spekulálni. Márpedig ha a nagyobb csökkentés hívőinek számítása beválik, az újabb várakozási lavinát indíthat el, sőt, megjelenhetnek a rendkívüli kamatcsökkentésben bízók, akik azt feltételezhetik, hogy a jegybank, engedve a piac nyomásának, akár meg sem várja a soron következő, december végi kamatmeghatározó ülést.
Komoly – bár a hirtelen jött forintgyengülés miatt talán súlytalanabbá vált – érv azonban a nagyobb kamatcsökkentés mellett, hogy ellenkező esetben a forint esetleges újbóli erősödése akár a sáv szélére sodorhatja a nemzeti fizetőeszközt. Egy ilyen helyzetben a jegybank két dolgot tehet: interveniál vagy hozzányúl a sávhoz. Ez utóbbi azért kerülendő, mert ezzel az árfolyamsáv rendszerének hitelessége gyakorlatilag megszűnik (nincs értelme ugyanis az árfolyamsávnak, ha azt az aktuális árfolyamhelyzet függvényében lehet tologatni vagy változtatni a szélességét). Az intervenció sem a legjobb megoldás – bár a két lehetőség közül talán a kisebbik rossz –, hiszen ezzel hatalmas fölösleges devizamennyiség áramlik az országba, az érte kapott forintra pedig a jegybank fizetheti a magas kamatot. Erre is volt már példa.
Az egész problémát viszont a nagyobb mértékű kamatcsökkentéssel, illetőleg vészhelyzet esetén egy rendkívüli pótlólagos kamatcsökkentéssel talán ki lehet kerülni. Ez esetben viszont a jegybank mintegy bátorítaná a lufifújókat. (A lufit azért indokolt emlegetni, mert egy nagyarányú kamatcsökkentésnek – elfogadva, hogy az eddigi magas kamatszintnek megvolt a maga oka – semmi különösebb fundamentális indoka nem lenne, hiszen semmilyen nagyszabású pozitív makrogazdasági változás nem történt.)
Nehéz tehát a helyzete a jegybank monetáris tanácsának, bár valamennyire talán megkönnyítette a döntést a csütörtöki forintgyengülés. Ez ugyanis, függetlenül annak okától, mindenképpen az egyébként is racionális 50 pontos csökkentés irányába hat. A befektetők már megtették tétjeiket, így nincs más dolguk, mint várni az eredményt, majd levonni a tanulságokat. Ezt követően egy-két hétig talán nyugodtabb piaci helyzetre lehet számítani.
