Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A hazai kriptopiacot a 2024. évi VII. törvény (kriptotörvény) és a 10/2025. Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SZTFH) rendelet szabályozza, amelynek értelmében a törvény a Büntető Törvénykönyv (Btk.) módosításával bűncselekménnyé nyilvánította a validáció nélküli kriptováltásokat.
2025. július 1-jétől már csak a Magyar Nemzeti Bank (MNB) által engedélyezett, MiCA-engedéllyel rendelkező kripto-szolgáltatók működhettek jogszerűen az országban. A törvény megszegése – ha valaki jogosulatlan kriptoeszköz-átváltási szolgáltatás igénybevételével jelentős értékű kriptoeszközt pénzre vagy más kriptoeszközre átvált – bűncselekménytől függően 2-5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Azóta a piac jelentős átalakuláson ment keresztül, hiszen 2025 decemberében több nagy nemzetközi és hazai szereplő, köztük a Revolut, a CoinCash és az eToro is ideiglenesen felfüggesztette vagy leállította a kripto-tranzakciókat. Bár az SZTFH először a Caduceus Zrt.-t, majd később a Mikroháló Kft.-t is bejegyezte validátorként, a rendszert a mai napig sok piaci kritika érte a magas tranzakciós díjak és a nemzetközi gyakorlattól eltérő bürokratikus terhek miatt.
Emiatt az új kormány nemrég bejelentette, hogy felülvizsgálja a jelenlegi gyakorlatot, sőt, akár a kötelező validációs kötelezettség eltörlésére is sor kerülhet. Magyar Péter miniszterelnök június 10-én a kormányülés után azt írta, hogy megszüntetik a kriptovaluták kriminalizását. Nem sokkal később Tanács Zoltán, a Tudományos és Technológiai Minisztérium vezetője arról posztolt: a súlyosan hibás, aránytalan és piacromboló szabályozást szüntetnek meg a kriptovaluták kriminalizálásának felszámolásával.
A rendszer lényege, hogy a hivatalosan bejegyzett validáló szolgáltatók az on-chain adatok, vagyis a blokkláncon zajló mozgások elemzésével ellenőrzik a tranzakciók hátterét és kockázati szintjét. Ez a folyamat transzparenciát teremt a hagyományos pénzügyi szektor és a digitális eszközök világa között, mivel a validátorok képesek igazolni a kriptoeszközök legális forrását, minimálisra csökkentve a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának kockázatát.
Mi lehet a jövő?
Természetesen szükséges a pénzmosás elleni védelem, a fogyasztóvédelem, az átláthatóság és a felelős működés. De nem kell a magyar szabályozást az európai szabályoknál indokolatlanul szigorúbbá tenni, ezért visszatérünk az arányos, kiszámítható rendszerhez, és visszaadjuk Magyarországnak az esélyt, hogy részese legyen a blokklánc-alapú technológiát is alkalmazó jövőnek, magyarázta a miniszter.
Meg is jelent a „kriptoeszköz-átváltási szolgáltatást érintő egyes törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről” szóló törvény tervezete, amelyet június 19-ig lehetett véleményezni. Az indoklás szerint a validálási kötelezettség nincs összhangban az európai MiCA-rendelettel (Markets in Crypto-Assets), ezért hatályon kívül helyezné a kapcsolódó Btk.-tényállásokat, kivezetné a validátori rendszert és az SZTFH kapcsolódó hatásköreit.
Megosztották a tapasztalataikat
A Caduceus Zrt. a társadalmi egyeztetés lehetőségét szintén fontos szakmai fórumnak tekinti, ennek keretében a társaság egy közel 50 oldalas tanulmányban foglalta össze a validátori tevékenységük során szerzett gyakorlati tapasztalataikat. A tanulmány szerint a tevékenységük alkalmas volt arra, hogy a pénzmosási, online csalási, fogyasztóvédelmi és egyéb pénzügyi integritási kockázatok egy részét láthatóvá tegye és mérsékelje.
Szerintük ezekkel a kockázatokkal és más illegális pénzügyi tevékenységekkel összefüggő veszélyek a jövőben is jelen lesznek, ezért továbbra is szükség van olyan kapacitásokra, amelyek alkalmasak ezek felismerésére és kezelésére. A több ezer elvégzett validálás során szerzett tapasztalatok alapján a társaság olyan rendszerszintű jelenségeket és kockázatokat azonosított, amelyek szabályozási, felügyeleti, fogyasztóvédelmi és pénzügyi integritási szempontból egyaránt relevánsak lehetnek.
A tanulmány egyik központi megállapítása, hogy a kriptoeszköz-piacon a szolgáltatások működése egyre inkább több ország és több szereplő között oszlik meg. Ennek következtében előállhat olyan helyzet, hogy a kockázatok magyar felhasználókat érintenek, miközben az azok felismeréséhez szükséges információk más országokban vagy külső technológiai rendszerekben állnak rendelkezésre.
A tanulmány szerint az egyes szolgáltatók eltérő adatforrásokat és kockázatértékelési módszereket alkalmazhatnak, amely több esetben ugyanazon tranzakció vagy pénztárca eltérő kockázati minősítéséhez vezetett. A végső következtetés szerint pedig a kockázatok kezelése és az ellenőrzés hatékonysága egyre nagyobb mértékben függ az alkalmazott információs infrastruktúráktól, valamint attól, hogy a szükséges információk milyen mértékben hozzáférhetők, összehasonlíthatók és ellenőrizhetők.
