Wagner István

Bécsi tárlat az áttörés koráról

Görgey Gábor kulturális miniszter nyitotta meg február elején magyar részről a bécsi Harrach-palotában Az áttörés ideje című osztrák-magyar tárlatot, amely fél évszázadot fog át, Budapest és Bécs a historizmus és az avantgárd között (1873-1920) alcímmel. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával és a bécsi Collegium Hungaricum közreműködésével szervezett kiállításon a Budapesti Történeti Múzeum, a Nemzeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a pécsi Janus Pannonius Múzeum anyagából, valamint tucatnyi más intézménytől félezer műtárgyat szállítottak ki, a Kunsthistorisches Museum pedig öt osztrák testvérintézményből származó másfél száz tárgygyal tette teljesebbé a történelmi párhuzamot. Az 1873-as dátum fontos volt mindkét Duna-parti főváros életében: nálunk akkor egyesült Pest, Buda és Óbuda, náluk akkor rendeztek világkiállítást. Az arra a bécsi bemutatóra összehozott hazai etnográfiai anyag lett néprajzi múzeumunk első gyűjteménye, míg a magyar kézművesség ott felsorakoztatott remekeiből iparművészeti múzeumunk vásárolt állandó kollekciójába. Ezeknek a műtárgyaknak egy része most átmenetileg éppúgy visszavándorolt a császárvárosi mustrára, mint egy válogatás az 1885-ös budapesti országos kiállítás, valamint az 1896-os millenniumi kiállítás anyagából. Az április 22-ig nyitva tartó tárlaton külön blokkot szenteltek Bécs és Budapest világvárossá válásának a historizmus jellegzetessége, az úgynevezett Gesamtkunst, vagyis az „összművészet" jegyében: a térképektől az épületterveken és fotókon át a freskók, mozaikok, szobrok, üvegablakok, mázas kerámiák tömkelege hangsúlyozza a hasonlóságokat és különbségeket. Ami a festészetet illeti, köztudott, hogy a XIX. század második felében osztrák piktorok fedezték fel az Alföld szépségeit, amikor August von Pettenkoffen vezetésével megalapították a szolnoki művésztelepet. A nagybányai iskola képviselői mellett mindkét részről megjelennek az avantgárd irányzatok is, akárcsak az első világháború után Bécsbe emigrált Ma folyóirat és Kassák köre. Azt viszont most a felek szinte újra felfedezték, hogy 1912-ben nemzetközi visszhangot váltott ki avantgárd bécsi művészek budapesti bemutatkozása Neukunst néven, amely Schönberg, Kokoschka vagy Gütersloch további pályafutását is meghatározta.

Hatvanmilliós start a Mű-Terem árverésén

Wagner István A magyar árverések történetében az eddigi legmagasabb leütést a Mű-Terem Galéria érte el tavaly év végén egy Gulácsy-kép 95 millió forintos árával. Április 12-i aukciójának sztárja máris újabb rekordot döntött, ezúttal a legmagasabb kikiáltási árét: Munkácsy Mihály A baba látogatói című szalonképe kereken 60 millióról startol. Nem véletlen, hogy a korábban a Magyar Nemzeti Galéria által őrzött kincset külön sajtótájékoztatón mutatták be, egyedi katalógus kíséretében, amelyből a remekmű drámai sorsa is kiderül. Munkácsy 1879 nyarán készítette párizsi műtermében ezt a festményét, a korabeli sajtóban sajnálkozva, hogy az a Szalon kiállításán sem lesz látható, mert rögtön magántulajdonba kerül. Amerikai ügynöke, Sedelmeyer 25 ezer frankot fizetett érte, aztán az óceánon túl, Henry Hilton magántulajdonában volt a gyűjtő 1899-ben bekövetkezett haláláig. Közel fél évszázaddal keletkezése után került először vissza a kép Európába és egyben magyar magángyűjteménybe: Wertheimer Adolf, a Budapesti Áru- és Értéktőzsde tanácsának, valamint több nagy iparvállalat igazgatóságának a tagja vásárolta meg. Tőle jutott Vida Jenő tulajdonába, aki a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. vezérigazgatójaként, a harmincas években alapozta meg kiváló ízléssel hatvan képből álló házi tárlatát gellérthegyi villájában, ahol együtt lakott vejével, Perényi Istvánnal, a Magyar Jelzálog és Hitelbank vezérigazgatójával. A Szépművészeti Múzeum 1944 februárjában félszáz képből centenáriumi kiállítást rendezett Munkácsy születésének jubileumára, amelyre Vida négy művet kölcsönzött, köztük a szóban forgó képet is. A tárlat zárása után egy nappal szállták meg a németek Budapestet, Vidát - noha felsőházi tag is volt - Auschwitzba hurcolták, ahol 1945-ben meghalt. Villájában az SS parancsnoksága rendezkedett be, a kiürítéskor a teljes berendezést elhurcolták, kivéve a négy Munkácsy-képet, amely a múzeum raktárában maradt. Az ostrom elől ládákban szállították nyugatra, a konvojt az amerikaiak állították meg Linznél, s a háború után a képeket visszaadták a magyar államnak. Perényi István túlélte a lágert, nyugatra menekült és ügyvédje útján már 1945 novemberében kérte Péter Gábortól, a politikai rendőrség akkori vezetőjétől jogos tulajdonát, de hiába. A képek a Pénzintézeti Központ kezelésében voltak, amely 1950-ben a Szépművészetinek „ajándékozta” azokat, innen kerültek az 1957-ben alapított Magyar Nemzeti Galériába. A külföldön élő örökösök itt fedezték fel 1985-ös magyarországi látogatásukkor nagyapjuk tulajdonát és visszakérték azt a magyar államtól. Azóta húzódott a jogi procedúra, míg végül a múlt év novemberében Görgey Gábor kulturális miniszter a múzeumban ünnepélyes külsőségek között adta át az unokáknak a négy Munkácsy-művet, amelyeket a Galéria levédett, így nem szállíthatóak külföldre. A leszármazottak adták be most A baba látogatóit a Mű-Terem Galéria tavaszi aukciójára. Mivel a kulturális tárca, illetve a Magyar Nemzeti Galéria nem rendelkezik akkora összeggel, amelyet erre a célra fordíthatnának, legfeljebb valamelyik nagyvállalat szponzorálásában bízhatunk, hogy a Munkácsy-kép továbbra is köztulajdonban s állandóan látogatható helyen legyen.

Dürer és kortársai

A XIX. századi műgyűjtők hagyatékának bemutatása lassan kezd divattá válni: a Nemzeti Galériában látható Jankovich-gyűjteménnyel egyidejűleg Henszlmann Imre grafikai kollekciójának kiemelkedő darabjai is a budapesti közönség elé kerültek.

Jól kezdte az évet a Pless & Fox

A Pless & Fox évnyitó aukcióját január 27-én tartotta a Vígszínház Rokokó Termében, a vártnál nagyobb sikerrel. Nagyjából telt ház mellett a 66 tételből félszáz elkelt (16 maradt vissza) és nem volt ritka a négyszeres áremelkedés sem. A legtöbbet egy gyémántokkal és briliánsokkal ékesített arany fülbevalópárért adták, amelyet eredeti dobozában, 260 ezerért kínáltak és 300 ezernél koppant a kalapács. Egy elmosódott mesterjegyű, 1937 utáni budapesti aranygyűrűért briliánssal 250 ezret kértek és 270 ezer forintot kaptak. Az arany fülbevalópár briliánssal és egy zafírral 100 ezer helyett 260 ezret hozott. A százezer forint feletti ársávból elsőként említhetjük a 150 ezres kikiáltási árán leütött, 1937 utáni budapesti ékszergarnitúrát, amely gyémántokkal kirakott güldisch karperecből és fülbevalópárból áll. Egyaránt 120 ezret fizettek a jó nevű bécsi ötvös, Eduard Friedmann 1273 grammos ezüsttálcájáért és egy elmosódott mesterjegyű, 1872–1937 közötti pesti fémjelű, szecessziós stílusú güldisch gyűrűért briliánsokkal, amely 70 ezerről startolt. Százezerért ütötték le – 55 ezerről indulva – az 1847–1919 közötti fémjellel ellátott francia aranygyűrűt briliánsokkal és gyémántokkal, míg egy másik hasonló aranygyűrű, gyémántokkal és zafírokkal, 70 ezer helyett landolt ugyanitt. Talán kikiáltási ára lehetett az oka, hogy a 400 ezer forintos gyönyörű art deco platina melltű mellett egy aranyból és ezüstből kombinált, hasonló stílusú güldisch társa sem kelt el feleennyiért, pedig utóbbit brillek mellett 31 igazgyönggyel is dekorálták. Mindhárom működőképes svájci arany zsebórát értékesítették: az első kettőt egyenként 25 ezer helyett 42 ezerért, míg a harmadikat eleve 40 ezer forintos kikiáltási árán ütötték le. Az utóbbi időben lassan ismét divatba jön a korall és a kagylókámea: a XIX. század végéről való arany fülbevalópár vörös korallal 7 ezerről 18 ezerre ment fel, míg egy kagylókámeás ezüst melltű antik női profillal 5 ezer forintos kikiáltási árának háromszorosára ugrott.

Mantegna-rekord a Sotheby's árverésén

A londoni székhelyű Sotheby's New York-i kirendeltségén tartották január 23-án a régi mesterek legújabb árverését, ahol a 249 tétel kétharmada kelt el, közel 48 millió dolláros végösszeggel. Az élvonalba olyan mesterek kerültek, akik saját eddigi aukciós rekordjaikat döntötték meg. Andrea Mantegna Alászállás a pokol tornácára című kompozícióját előzetesen 20–30 millió dollárra értékelték a patinás világcég szakértői, ezek után 28 568 000 dollárért szerezte meg egy magát megnevezni nem kívánó licitáló. Ez a ritkán felbukkanó reneszánsz mester képeinek újabb csúcsát jelenti a nemzetközi árveréseken. Franz Hals férfiportréját 2–3 millióra taksálták és 2 920 000 dollárt adott érte egy névtelenségbe burkolódzó műgyűjtő. Francois Boucher Fuvolajátékosa 800 ezer–1,2 millió közötti becsárát követően 904 ezer dollárt ért meg egy magánszemélynek. Európai műkereskedő szerezte meg ifjabb David Teniers 250–350 ezer dollárra tartott műterembelsőjét, 814 400 dolláros leütéssel. Privát tulajdonba került Taddeo Gaddi Szent Mátéja, mégpedig magasan 400–600 ezer dolláros becsült sávja felett, 814 ezer dollárért, ezzel a festő megdöntötte korábbi árverési rekordját. Magángyűjteményt gazdagít a jövőben Pietro Fabris A lépcsős Madonna ünnepe elnevezésű barokk szentképe is, 700–900 ezer dolláros elvárás után 792 000-ért. Lejjebbről, 500–700 ezerről startolva végül ugyanennyiért ütötték le Elisabeth Louise Vigee le Brun festőnő portréját Kagenek grófnőről, a XIX. század első feléből, akárcsak a spanyol Juan de Zurbaran két évszázaddal korábban alkotott barackos csendéletét tállal, amely sokkal alacsonyabbról, a 100–150 ezer dolláros sávból kezdte a licitet.

Militária-árverés a Dorotheumban

Idei első militária-árverését tartotta február 5-én a bécsi Dorotheum közel háromszáz tétellel, amelynek kétharmada kelt el. A többtucatnyi magyar vonatkozású tárgyból a licitálás sorrendjében haladva elsőként egy magyar hivatalnoki szablya emelhető ki az 1880-as esztendőkből: hajlított pengéjét maratott virágmustra ékesíti, vasmarkolatán a császári kétfejű sas, fogantyúja gyöngyházlemezekkel fedett, végén oroszlánfejű formázással. Fekete bőrrel bevont hüvelyének virágos rézvereteiről helyenként lekopott az eredeti aranyozás, de a 450 euróról indított fegyvert így is 650-nél ütötték le. Egy magyar mágnás kardja viszont 600 euróról a háromszorosára, 1800-ra drágult: a XVII. századi pengén korabeli felirat és márkajel van, fémfogantyúja ezüstözött, filigrán veretei türkizekkel kirakottak. A katonai ruházati cikkek közül 200 euróért kelt el az 1910 táján az erdélyi Nagyszeben hadkiegészítő körzetének 23. ezrede által használt k.u.k. legénységi kalap, amely Linzben, W. Kralka műhelyében készült, fekete filcből, peremén fekete bőrszegéllyel, fekete kakastollbokrétával. Egy Németh nevű magyar matróz viselte 1909-ben a császári és királyi haditengerészet 220 euróra taksált kék-fehér pamutgallérját, amely ritkaságnak számít. Háromszáz eurót ért a gyalogos honvédhadnagy dolmánya sötétkék alapon aranyzsinórozással és vitézkötéssel, aranyozott gombokkal, meggyvörös béléssel – a ruhadarabot Székesfehérváron készítette Berveiler János szabómester 1906-ban. Az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének emlékét idézték a további tételek. Az S.M.S. Csepel torpedónaszádot 1911–1913 között építették Fiuméban és az első világháború számos ütközetében vett részt; egykori matrózának aranyfeliratos fekete selyem sapkaszalagjáért most 90 eurót kértek. Az S.M.S. Szent István hadihajót már első kifutásakor, 1918-ban megtorpedózták az olaszok; néhai tengerészének szalagsapkája kereken 100 euróról startolt. Hat hazafias emléket – úgynevezett patriotikát – csoportosítottak egy 100 eurós tételbe, többek között az első világháborús szövetségesek 1914-es emléklapját császári és királyi portrékkal, valamint a német, az osztrák és a magyar koronás címerrel. Ludwig Koch egy festményének 1915-ös olajnyomat változatán az osztrák és magyar lobogó alatt Ferenc József fogadja katonái és polgárai hódolatát; szecessziós keretében 110 euró volt kikiáltási ára, de visszamaradt. Felbukkant a trianoni döntés ellen tiltakozó színes magyar szórólap is, az ismert Nem! Nem! Soha! felirattal – korabeli osztrák és német dokumentumokkal együtt 80 eurót kóstált.

Erős felső sáv, gyenge középmezőny a Wiener Kunst Auktionennél

Az osztrák gazdasági fejlődés egyre lassúbb, emellett a globális háborús fenyegetés is negatív hatásokkal jár - véli Otto Hans Ressler, a Wiener Kunst Auktionen (WKA) igazgatója. A műkereskedelem különösen érzékenyen és gyorsan reagál ezekre a tendenciákra, ráadásul az osztrák törvényhozás sem könnyítette meg a helyzetet a védettség szigorításával. Ilyen körülmények között a WKA örvendetes eredményként könyveli el, hogy a múlt évi hat árverésén - amelyek részben kétnaposak voltak - 8,67 millió eurós összbevételt ért el. Az osztrák műkereskedelem kétarcú mostanában - folytatja az elemzést az igazgató. A rekordárak azt mutatják, hogy a rossz gazdasági helyzet ellenére is remekül el lehet adni a magas minőséget. Nem kielégítő viszont a középső és az alsó árrégiókban az értékesítési ráta. A kortársak terén így is osztrák rekordot döntött a WKA, amikor Fritz Wotruba szobrászművész nagy fekvő figurájáért 207 400 eurót fizettek. Alig valamivel alacsonyabb 183 ezer eurós eladási árat ért el Georg Waldmüllernek Ferenc József császárról festett portréja, csakúgy mint Carl Mollnak a heiligenstadti templomról készült vedutája. A WKA tovább javította pozícióit olyan területeken, ahol eddig is piacvezető volt. Ilyen a kortársak mellett a klasszikus modern mesterek, a szecessziós tárgyak, az üvegneműben pedig a híres osztrák Lobmeyr-manufaktúra manapság felkapott produktumai. Először tartottak tavaly design-aukciót és azonnal kirobbanó sikerrel, mivel magas nívójú anyagot sikerült összeszedni. A kínálat az idén tovább bővül, javítanak az árverési rendszeren és a katalógusok is külseje is megújul - zárta beszámolóját a bécsi Kinsky-palotában az árverési ház igazgatója. (NAPI)

A Pless & Fox évkezdő aukciója

Az év végi aukciós hajrában kitett magáért a Pless & Fox is, amikor 154. licitálásán száznál több tételt kínált, amiből mindössze tíz maradt vissza. Ehhez képest természetesen kevésbé látványos az évkezdés, a Vígszínház rokokó termében ma tartandó árverés előtt lapzártakor még ennek az anyagnak csak a negyede szerepelt az interneten. A mostani felhozatalból az egyik legmagasabb kikiáltási ár 250 ezer forint egy 2,65 grammos arany gyűrűért brillel, 1937-1965 közötti budapesti fémjellel és elmosódott mesterjellel. Egy 32,2 grammos biedermeier arany nyakékért - egy igazgyönggyel és kissé sérült zománccal - 70 ezer forintot várnak. Egy 11,6 grammos arany karlánc 1872-1937 között használt pesti fémjellel 42 ezer forintról indul, egy arany karkötő 16 igazgyönggyel kombinálva viszont mindössze 35 ezer forint. Most is működőképes az a márka nélküli arany női zsebóra Svájcból, 1893-1934 közöttről, cilinderes szerkezettel, amely 20,27 grammot nyom, hét igazgyönggyel dekorálták, és 25 ezer forintról startol. Egy 10,6 grammos osztrák arany gyűrű az 1922 utáni évekből, L.V. mester monogramjával és negyven apró brillel kirakva csupán 20 ezer forint. A jó nevű bécsi fémműves, Eduard Friedmann 1273 grammos ezüst tálcája 1872-1922 között használt bécsi fémjellel potom 12 ezer forintba kerül, ha nem verik fel az árát. (NAPI)

Jankovich többet adott Széchényinél

Jankovich Miklósról (1773-1846) még szakmai körökben is kevesen tudják, hogy minden idők talán legnagyobb hazai műgyűjtője volt. A magyar közgyűjtemények alapításának két évszázados jubileuma alkalmából a Magyar Nemzeti Galéria most reprezentatív tárlatot szentelt Jankovich emlékének.