A közvélemény inkább a Nemzeti Múzeumot és az Országos Széchényi Könyvtárat megalapító Széchényi Ferencet tartja számon, ám Jankovich Miklós 60 ezer kötetre rúgó bibliotékájával több mű jutott köztulajdonba, mint amennyit Széchényi kollekciója tartalmazott. Jankovich nagyapjától és apjától is örökölt országgyűlési iratokat, illetve éremkollekciót, majd jogi tanulmányai után - kamarai tevékenysége mellett - minden idejét és vagyonát gyűjtésre fordította. 1790-től haláláig szerencsés kézzel és jó szemmel vadászta a műkincseket itthon és külföldön. Pesti házaiban rengeteg képet és szobrot, ötvösművet, csont- és fafaragványt, könyvet és kéziratot halmozott fel, ami végül anyagi romlásba döntötte a vagyonos nemest. József nádornak 1836-ban sikerült elfogadtatnia az országgyűléssel, hogy a gyűjteményeket jutányos áron megvásárolja a Nemzeti Múzeum számára. Jankovich azonban ezt követően rögtön újabb vásárlásokba kezdett, végül teljesen csődbe jutott és nélkülözések között halt meg. Második gyűjteményét 1852-ben árverezték el és ennek egy része is köztulajdonba került. Családja örökölte jótékony hajlamát, a maradékból özvegye és későbbi leszármazottai is többször adományoztak értékes műtárgyat a fővárosi közgyűjtemények mellett vidéki intézményeknek is.
A Nemzeti Múzeum és a Széchényi Könyvtár mellett most az Iparművészeti és a Szépművészeti Múzeum, valamint a Magyar Nemzeti Galéria válogatott össze 400 műtárgyat, ezek február 16-ig láthatóak a Budavári Palota földszintjén. Az ötvösművek kollekciójának sztárjai a nagyváradi misekannák, a középkori gótikus, reneszánsz, barokk díszedények, az ékszerek közül kiemelkedik az Izabella királynénak tulajdonított opálos násfa. Jankovich képei és plasztikái a Szépművészeti Múzeumot, illetve a Nemzeti Galériát gazdagították, ezekből most például Jacopo Tintoretto férfiportréját, Tiepolo szentképét, Andrea Pisano Madonna-szobrocskáját állították ki. Az Országos Levéltárból vagy a hazai egyházak archívumaiból a legkülönfélébb nyelvű kéziratok és oklevelek, illuminált kódexek és imakönyvek kerültek a vitrinekbe a magyar nyelvemlékek vagy ősnyomtatványok mellett. Jankovichnak két Corvinája is volt és megszerezte Hess András latin nyelvű krónikáját a magyarokról, amely később az Egyetemi Könyvtárba került. Az európai panorámát egyebek közt az augsburgi Konrad Mörlin pazar breviáriuma, a középkori héber Széfer Mordecháj és Luther sajátkezű végrendelete szolgáltatja.
Wagner István
Wagner István