A magyar romantika korában Henszlmann Imre részben itáliai és ausztriai tartózkodása, majd német és francia földön és Nagy-Britanniában tett utazásai során válogatta össze ottani régi mesterek grafikáit. Sokat vásárolt ugyanakkor – az utókorra maradt, kiterjedt levelezése segítségével – bécsi könyvkereskedőktől vagy budapesti antikváriusoktól is. 1888-ban keltezett végrendeletében e gyűjteményre támaszkodva alapozta meg Kassán a felső-magyarországi Rákóczi Múzeum (ma Kelet-Szlovákiai Múzeum) grafikai kollekcióját. Gesztusa másokat is követésre ösztönzött, így Bubics bíboros és gróf Dessewffy is felajánlásokat tett a közgyűjtemény javára.
A millenniumi múzeumalapítások lelkes periódusának fontos dokumentuma Dolby Jenő publikációja a Felső-Magyarországi Múzeumi Egyesület 1889-es évkönyvében, amely a Henszlmann-hagyatékot dolgozta fel és részletes jegyzékét is közzétette. Eszerint a gyűjtemény „819 kötetben és füzetben 570 publikációt, körülbelül 1170 grafikai lapot, hatalmas mennyiségű fotót, rajzot, festményt és plasztikát, érmet és régészeti anyagot" foglalt magában. Albrecht Dürer és művészete címmel 1904-ben rendeztek reprezentatív kiállítást a Henszlmann-hagyatékból, amelynek katalógusában Mihálik József kereken háromezer grafikáról írt. Ebből ma csupán 325 példányt sikerült teljes biztonsággal azonosítani, de a mennyiségtől függetlenül minőségileg igen fontos lapok ezek összeurópai viszonylatban is. A két világháború zűrzavarában számtalan műalkotás megsemmisült vagy szétszóródott más galériák kiállításaira és raktáraiba. 1919-ben például Kassáról a budapesti Szépművészeti Múzeumba menekítették a grafikai gyűjtemény egy részét a leltárkönyvekkel együtt, 1968-ban az akkori kulturális minisztérium közvetítésével 294 grafikai lapot juttattak vissza Budapestről Kassára.
A szlovák művészettörténészek ezekből most félszáznyi alkotást szemezgettek össze olyan világhírű alkotóktól, mint Albrecht Dürer, Martin Schongauer és Albrecht Altdorfer, a Beham fivérek – Hans és Barthel –, az olasz Marcantonio Raimondi, illetve Andreo Andreani. A válogatás most Dürer és kortársai címmel március közepéig látható a Budapesti Történeti Múzeum metszettárában. A fametszetek és a rézkarcok egy része későbbi levonat, amelyeket gyakorta mestereik műhelyében sokszorosítottak az eredeti nyomódúcokról a tanítványok, de így is muzeális értékűek. A korai grafikák keletkezési idejének meghatározása manapság is vita tárgya, de sokat segíthet más, pontosan datált lapokkal való összevetés a kései másolatok vagy a hamisítások kiszűrésében. A kassai muzeológusok például a prágai nemzeti galéria grafikai kabinetjében kerestek és találtak analógiákat a Henszlmann-hagyaték naprakész és megnyugtató elemzéséhez.
