Wagner István

Erzsébet királyné porcelánjai

November 20–21-én tartják a Dorotheum salzburgi filiáléján azt a karácsonyi árverést, amelynek fénypontja Erzsébet királyné két porcelánkészlete. A garnitúrákat eredetileg a tizennyolc éves Ferenc József számára rendelték 1852-ben Klösterle porcelánmanufaktúrájában, aki aztán nejének ajándékozta, egyéni használatra. Sisi királyné zárt családi körben teríttetett e készletekkel a bécsi Hermes-villában, ahol menedéket keresett az udvar intrikái elől. Csak császári férjének látogatásai idején kerültek az asztalra, továbbá gyermekei, vagyis Rudolf trónörökös, valamint a magyarnak nevelt Gizella, illetve kedvenc leánya, az 1868-ban született Mária Valéria jelenlétében. Mária Valéria Erzsébet királyné halála után nemcsak a Hermes-villát örökölte, hanem a családi porcelánszervizeket is, melyek most kerülnek először a nyilvánosság elé és egyúttal árverezésre. A 115 darabból álló étkészlet darabjai aranyozott szegélyűek, minden példányán ott díszeleg a Habsburgok címere a kétfejű sassal – a Dorotheum szakértői 30–45 ezer eurós sávban kínálják. A hatvanrészes kávézó- és teázógarnitúrát 16–20 ezer euróra értékelték.

Nagyházi: felénél több kelt el

Közepes eredménnyel zárult a Nagyházi Galéria novemberi aukciója. Meglepetést csak egy névtelen magyar kép okozott, a bútorok hozták a magas színvonalat.

Breuer-bútorok a Dorotheumnál

Design-aukciót tart a Dorotheum november 12-én, összesen 401 tétellel. Ahogy ezt már korábban megszokhattuk az osztrák árverési ház ilyen licitálásain, Marcel Breuer, a Bauhaus világhírű magyar mestere most is több jelentős bútorával szerepel. Ritkaságnak számít a B 19-es asztal, amelyet 1928-ban tervezett és az 1930-as években kivitelezte a Thonet-cég frankenbergi gyára. Az acélcsőből hajlított és krómozott vázon eredeti gumibetétre tapad a 70x90x90 centis üveglap, az asztal becsült értéksávja 3200-3600 euró. Korábbi, 1925-1926-os tervezésű, de későbbi kivitelezésű a B 9 a-d prototípusú, négy egymás alá rakható, feketére pácolt asztalból álló Thonet-garnitúra a harmincas évekből, amelyekért 2800-3200 eurót várnak. A 91-es íróasztalmodellt az Embru-firma fejlesztette tovább Zürichben a harmincas években, Breuer korábbi, B 14-es példánya alapján, amelyet a Thonet készített először 1928-ban. Krómozott acélcső lábakon áll, asztallapja tölgyfából, nyírfafurnér rámával és fekete linóleum rátéttel, fiókos konténere 1931-es zürichi gyártmány; az egész együtt 4-5 ezer euró. A nagyméretű 313-as nyugágyat 1932-1934 között gyártotta az Embru alumíniumlapokból és acélsínekből, kőris karfával - Breuer 1932-es patentje alapján -, s a magyar mester megnyerte vele a párizsi Alliance Aluminium cég versenypályázatát. A bútor mégsem aratott üzleti sikert, kis szériát gyártottak belőle és két éven belül végleg leállították készítését; keresettségét most épp ennek köszönheti, magasra is srófolták az árát - 24-30 ezer eurós becsült sávig - a Dorotheum szakértői. A B 3-as jelzésű Wassili-klubszéket Vaszilij Kandinszkij festőművész és felesége kérésére tervezte Breuer 1925-ben, aztán a Thonet-gyár sorozatban készítette a harmincas évektől, az eredeti állapotában jól megőrzött székpárosért 26-30 ezer eurót kérnek most Bécsben.

Munkácsy hétezer euróért - Bogdány negyvenezerért

A kölni Kunsthaus Lempertz november 15-én tartja árverését, régi és újabb mesterek festményeiből, rajzaiból és szobraiból; a licitálás másfél ezernél több tétele világnagyságokat is felvonultat, így talán kevesebb figyelem jut az öt magyar képre, noha jelentős festők művei is akadnak köztük. Bogdány Jakab, aki 1650 táján született Eperjesen és 1724-ben hunyt el Londonban, ritkán bukkan fel műkereskedelmi forgalomban. A virágcsendéletekre és szárnyasokra specializálódott magyar mester III. (Orániai) Vilmos angol király udvari festője volt, aki Mária királynénak is dolgozott 1690-ben a Hampton Court kastélyban. 1744-ben Hágában huszonkét nagyméretű képet vásároltak tőle, amelyeket Albemarle hercegnőjének megbízásából festett annak voorsti kastélyába. Most a Lempertznél délnémet magántulajdonból kínálják olajjal lenvászonra készült virágcsendéletét, I. Bergström brit művészettörténész jótállásával, amely a kompozíció finom modorát, a kolorit rafinált összeválogatását és a frappáns fény-árnyék hatásokat emeli ki. A vaskos katalógusban egész oldalas, színes reprón hozzák a részletgazdag, óriási csokrot, kikiáltási ára pedig ennek megfelelően magas: 40 ezer euró. Ehhez képest mintha kissé mostohán bántak volna a minálunk sokkal megbecsültebb Munkácsy Mihállyal. Imádkozók a feszület előtt című vallási kompozícióján a mester szokása szerint minden korosztály képviseltetik, a kereszt tövében térdelő gyerektől a lépcsőre borult parasztasszonyon át a sarokban álló öreg férfiúig. Komponálásmódja ugyan elég hatásvadász - teátrálisan beállított műtermi modellekkel -, de színvilága visszafogott, az áhítatos témához illő. Az olajjal lenvászonra készült mű - amely elővázlata lehetett egy későbbi nagyobbnak - M. betűvel jelzett, mérete 79x51 centiméter. Csak féloldalas repró jutott neki a katalógusban, induló ára pedig 7 ezer euró. Még olcsóbb a Liptóújvárról elszármazott, a bajor királyi festőakadémián tanult kismester Kern Ármin vagy Hermann (1839-1912) hazai aukciókon is gyakorta felbukkanó zsánerképei közül három. A különféle variációkban sokszor ismételt „prototípusok” fordulnak elő ismét olajban, Kern H. szignóval. Az 1898-as Vidám iddogálóért 5 ezer eurót várnak, 1905-ös alkotását, A kovácsműhelybent 4 ezer euróért vesztegetik. Az agglegény öröme avagy Egy pohár bor címmel cilinderes-frakkos öregúr tölt magának italt - a falapra festett műért a legtöbbet kérik a három közül: 6 ezer eurót.

Egyszerre két régiségvásár Bécsben

A hagyományokhoz híven idén is egybeesik az egyik nagy bécsi régiségvásár vége a másiknak az elejével, hogy a külföldről is érkező érdeklődők egyszerre két, eladással egybekötött antikvitáskiállítást is felkereshessenek. A WIKAM (Wiener Internationale Kunst und Antiquitaeten Messe) november 1-9. között a Harrach és a Ferstel ikerpalotájában látogatható. A nemzetközi mustrán osztrák és külföldi műkereskedők vesznek részt, közel negyvenen. A képzőművészeten van a hangsúly - ezen belül a XIX-XX. századi piktúrán -, de bőven akad ékszer a biedermeiertől az art deco periódusáig és a bútoranyag is négy évszázadot ölel át. A Hofburg 35. régiségvására november 8-16. között várja az érdeklődőket - 10-én „dámanapot” tartanak, ekkor két nő léphet be egy jeggyel -, a rendezvény szintén negyven galériást fogad hazulról és külföldről. Az idén új résztvevők először mutatnak be régi földgömböket, tudományos műszereket, hangszereket - többek között egy eredeti Stradivari-hegedűt Cremonából, 1718-ból. A bútorok a barokk kortól a modern designig, a szobrok az 1510-es Keresztre feszítéstől a kortárs Wotrubáig terjednek, a képek a XVI. századi Háromkirály-oltártól Andy Warholig húzódnak. Öt évszázad üvegművészete mellett a Monarchia órái is terítékre kerülnek, míg itt az ékszerek az art decótól az ötvenes-hatvanas évek designjáig folytatják a WIKAM által megkezdett sort.

Olcsó képek, milliós bútorok

Összesen 651 tétellel tart árverést a Nagyházi Galéria holnap és holnapután. Az első napon az itt szokásos közepes mezőny kerül kalapács alá XIX-XX. századi festményekből, a másodikon drága bútorok mellett vegyes műtárgyak kerülnek sorra. A képeknél a legmagasabb kikiáltási ár sem haladja meg a félmilliót - ez Nyilasy Sándor üde színekkel festett vászna, a Lányok a Tiszaparton -, még Scheiber Hugó Holdvilágos folyópartja is csak 440 ezer forintról startol. Neogrády Antal Leány mezei csokorral című erdőszéli idillje kereken 400 ezer forint, akárcsak a két világháború között londoni arisztokraták portréfestőjeként híressé vált hazánkfia, László Fülöp egyik férfiképmása. Az antik bútorok nyitányát a Ferenczy família egykori lakberendezési tárgyai jelentik, a legértékesebb köztük egy osztrák komód a XIX. század első feléből intarziával és rézveretekkel, 550 ezerért. A sztár azonban egy emeletes magyar írószekrény fél évszázaddal korábbról, amely 2,2 millióról indul, akárcsak egy magyar tálaló 1780 tájáról, XVIII. század végi társa csak 1,2 millió forint. Az újabban mifelénk is keresett képórák közül egy XIX. századi, Zrínyi kirohanását ábrázoló alkotásért egymilliót kérnek. A gazdag és széles árskálájú Zsolnay-kínálatból a csúcsot egy 1900 körüli díszváza jelenti Sikorszky Tádé virágmustrájával, 900 ezerért. A távol-keleti műtárgyak sorából kimagaslik egy nepáli bronz Buddha aranyozással és türkizekkel a XVII-XVIII. századból, kikiáltási ára 1,2 millió forint, míg egy ezzel egyidős japán Vakizasi-penge rájabőr borítású nyéllel és lakkozott tokkal ennek felébe kerül.

Banga Ferenc tekercskönyvei a MissionArtban

Egy évtizede foglalkozik Banga Ferenc grafikusművész azzal, hogy az ősi távol-keleti tekercskönyvek mintájára illusztráljon kortárs magyar irodalmat. Legutóbb Parti Nagy Lajos Kacat, Bajazzó avagy Részletek egy szőnyegverstanból című művét dolgozta így fel; a színes ceruzával telerajzolt és a költő kézírásával telerótt papírt cseresznyefa rúdra tekerte és selyemszalaggal átkötött kartondobozban tárolja. Az eredeti példányt most egy héten át – október 16–25. között – a MissionArt Galériában lehet látni, illetve megvenni, 450 ezer forintért. A szerzőpáros a szerényebb pénztárcájú műgyűjtőkre is gondolt, amikor a Pytheas Kiadóban 1-től 99-ig számozott és szignált xerográfia-példányokat készítettek, ezek 30 ezer forintért kaphatóak. A német és angol nyelvű tartalmi ismertető külföldi érdeklődők számára is hozzáférhetővé teszi a könyvínyencséget. A MissionArt Galériában a legújabb, fekete-fehér tekercskönyv eredeti példánya is szerepel – tizenkét képtáblával –, amelynek üvegezett és rámázott, egyedi változata 450 ezer forint. Ebben a művész olyan kínai–magyar, párhuzamos címszavakat értelmez rajzban – a maga sajátos felfogásában -, mint az ég és a föld, a tűz és a víz, a hegy és a szél ellentétpárjai. A terem falain még tíz nagyobb méretű, nyers színű lapokra fekete és színes ceruzákkal rajzolt kompozíció is függ, a fekete paszpartus, üvegezett és keretbe foglalt példányokat egyenként 150 ezer forintért kínálják az értékesítéssel egybekötött kamaratárlaton.

Modern mestereink a Ketterernél

Az internetes árverezés korában a magyar gyűjtők szempontjából is érdekes lehet a müncheni Ketterer Kunst hamburgi fiókjának október 24-i aukciója, amikor közel ezerkétszáz tételt visznek kalapács alá és ebből kéttucatnyi magyar művésztől való (www.kettererkunst.de). Színes pasztellel készült szürke velinpapírra a Párizsban 1961-ben elhunyt Etienne Beöthy absztrakt kompozíciója, amely 3000–4000 eurós előzetesen becsült értéksávban kezdi a licitet. Kádár Bélától három tétel is akad: a Madármetamorfózis színes ecsetrajza tussal és akvarellel készült 1935-ben (1800–2400 euróért kínálják), a Kompozíció figurával és fával fekete tusba mártott tollal, a Férfiak és kutyák pedig ecsettel, áruk pedig 600-600 euró. Szabó László munkássága is a francia fővárosban teljesedett ki, 1969-es stilizált bronz Madaráért 1500–2000 eurót kérnek. Fejes Imre Babilon tornya című gouache-lapja 300-ról startol, akárcsak a Párizsban évtizede elhunyt Nicolas Schöffer cím nélküli multiplikája, amelyet két metál- és két üveglapból komponált. Bortnyik Sándor Fekete-vörös kompozíciója 500, Somfai Rezső A látóhatár fölött lebegve elnevezésű, 1968-as vászna 700 euróról indul. Akárcsak a korábbiakban, ezúttal is Vasarely a listavezető a tételek számát illetően, mappák részeként vagy önállóan szereplő műveit néhány száz eurótól kezdődő árakon indítják.

Nehéz az újrakezdés

Kovács Klaudia Lilla, a Belvárosi Aukciósház Kft. ügyvezető igazgatója közelmúltban elhunyt édesapjára emlékezett bevezetőül, akinek legkedvesebb műfaja a grafika volt, ezért rendeztek e kategóriában kamaraárverést az október 13-i újrainduláskor. A régi szép időkhöz képest egyelőre gyér közönség gyűlt össze, s szerény lett a végeredmény is: az eredeti 186 tételből egyet visszavontak, a 185-ből csak 84 kelt el, ebből 48 kikiáltási árán. A legmagasabb leütés 36 ezer forint volt, amelyet egyrészt Boromisza Tibor vegyes technikájú Nagybányai tája ért el húszezerről kezdve, másrészt egy olvashatatlan aláírású kompozíció, hatezer forintos indítással. Második lett Edvi Illés ceruzarajza pihenő bocikról, megduplázva 16 ezer forintos kikiáltási árát, a harmadik egy Bene Gézának tulajdonított tusrajz, ez 4 ezerről araszolt 22 ezres magasságba. A monokróm vagy színezett rézkarcok kategóriájában Szőnyi Téli hangulatát 10 ezer helyett 13 ezren ütötték le, Rudnay Dombos tája az azonos kikiáltási szinten maradt. Borsos Miklós Lovasai 8 ezerért sem keltettek érdeklődést, Barcsay Dombvidéke 12 ezer forintos becsértékén ment el, Kondor Béla illusztrációja viszont ennek feléért sem kellett senkinek. Nagyobb veszteségnek tűnik, hogy Mednyánszky Várrom a hegycsúcson című kétoldalas ceruzavázlata 80 ezerért éppúgy visszamaradt, mint a kortárs Almásy Aladártól a Kutyát simogató Napóleon 1989-es szitanyomata potom 15 ezerért avagy a vegyes technikájú Lelki záradék megoldás 1222-ben, talán túl magasra taksálták kikiáltási árát, 120 ezer forintra. Kuriózumszámba ment Komjáti Gyula három rézkarckliséje, ezek egy tételben, 10 ezer forintos kikiáltási árukon keltek el.